Társoldalunk:

Futballbomba: logikus lenne, ha eladná Ronaldót a Real

2018.01.19. 06:28

A Coutinho-bomba után még nagyobb robbanhat Spanyolországban: hetek óta uralja a címlapokat Cristiano Ronaldo elvágyódása, és az, hogy a madridi elnökség készen áll az érte jövő ajánlatok meghallgatására. Valóban létrejöhet a transzfer?

A 2012/13-as szezon első futballhónapját a Madrid-közeli Marca sportnapilap sokatmondóan csak Fekete Szeptember néven illette. Ez volt az az időszak, amikor José Mourinho irányítása alatt először, hosszú heteken keresztül megtörtnek látszott a Real Madrid, és ez nem pusztán az eredményekben mutatkozott meg. A bajnokság első négy fordulójában mindössze négy pontot szerzett a Mourinho-legénység, ráadásul a Sevilla és a Getafe otthonából is pont nélkül távoztak. Ekkor töredezett meg első alkalommal a Casillas-Mourinho bizalmi vonal is, főként azért, mert a Real Madrid kapuslegendája ezen a pár meccsen – tőle szokatlanul – igen sokat hibázott, ráadásul még Pepét is úgy kiütötte, hogy a védő szó szerint azt sem tudta, hogy hívják.

Az a szezon dicstelenül ért véget a Real Madrid számára, de volt egy manapság keveset emlegetett jelenetsor az őszi hetekben, ami a jelen átigazolási ablak során akár igazodási pont is lehet. Ekkor történt ugyanis, hogy Cristiano Ronaldo a Granada 3-0-s legyőzéséből egy duplával vette ki a részét, de olyan látványosan duzzogott a góljai után, hogy az újságírók is csak ennek miértjéről kérdezték a meccset követően. A kérdésre, hogy miért nem ünnepelte a góljait, így felelt:

Talán azért, mert nincs minden rendben. Ha nem ünneplem a góljaimat, az azt jelenti, boldogtalan vagyok. Az emberek a klubnál tudják ennek az okát. Nem személyes, hanem szakmai okok miatt van mindez."

A valódi problémát sosem sikerült teljes bizonyossággal feltárni: egyes vélemények szerint így akart új, több pénzzel kecsegtető szerződést kicsikarni a vezetőségtől, mások viszont úgy magyarázták: júniusban haza akart térni, hogy egy évforduló napján megemlékezhessen édesapjáról, de ezt nem engedélyezték. Az biztos, hogy a szezon végén Ronaldo új szerződést kapott.

Cristiano Ronaldo mindent magára vállal, de egyelőre ez nem az ő idénye a bajnokságbanForrás: DPPI/Benjamin Cremel

A mostani szalagcímek, amelyek arról szólnak, hogy Cristiano Ronaldót eladják, kivételesnek mondhatók abból a szempontból, ahogyan a friss aranylabdással bántak a 2012-es mosolyszünet óta. Ez a bő öt év ugyan nem volt csendes abból a szempontból, hogy különböző újságok azért néhány havonta bedobtak egy-egy nagy sztorit arról, Ronaldo éppen merre tart, de ezek korántsem voltak komolyan vehetők. Ami különös a mostaniban, hogy a jelen szivárogtatások most már hetek óta tartanak, ráadásul mértékadónak mondott, spanyol portáloktól jőve. Mennyi valóságtartalma lehet ezeknek?

Cristiano Ronaldo a 2009-ben megkötött szerződését két alkalommal hosszabbította meg a Real Madriddal: 2013-ban öt újabb évre kötelezte el magát, 2016-ban pedig 2021-ig írt alá. Ez alapján abban az időben a legjobban fizetett futballistává vált, de azóta pont megduplázódtak a játékosokra kiadott vételi összegek és a bérek is. Egyes híradások szerint Ronaldónak pont ez a gondja a bő egy évvel ezelőtt megkötött szerződéssel: hangzatos nyilatkozataiból kiindulva, például amit a legutóbbi Aranylabda-átadáskor mondott, nem lenne ellenére a legtöbbet kereső futballista címe.

Az egyetlen bökkenő, hogy a nála jobban keresők egytől egyig fiatalabbak. Cristiano Ronaldo rövidesen 33 éves lesz, tehát hosszú távú szerződést kínálni neki jelen állapotában kétes kimenetelű vállalás. Fenti feltételezésnek némileg ellentmond, hogy a Tottenham elleni, Wembley-ben történt Spurs-pusztítás után úgy nyilatkozott:

még négy év van hátra a szerződésemből, nem akarok hosszabbítani."

A nemrég megjelentetett, topcsapatok költéseit is vizsgáló írásunkból tökéletesen kiviláglik, elsősorban mely klubok tudnák jelenleg tartani azt a bérigényt, ami Cristiano Ronaldo megszerzésével járna. Nem lövünk mellé, ha a játékos extrém sikeréhségét figyelembe véve az európaihoz képest is vérlázítóan túlárazott ázsiai klubok helyett a következő opciókat gondoljuk pénzügyileg elég erősnek ehhez a transzferhez: Manchester United, Manchester City, Paris Saint-Germain, Barcelona. Utóbbit vélhetően kizárhatjuk. A Manchester City játékába jelen pillanatban nemigen illik bele Cristiano Ronaldo egótól duzzadó stílusa, és aligha hihető, hogy Guardiola vele képzelné el a csatársor megerősítését; Ronaldo a Guardiola-féle pozíciós játékra egyébként is kevésbé alkalmas. Két klub maradt tehát széles e kontinensen, amely versenybe szállhat Ronaldo játékjogáért: a Manchester United és a Paris Saint-Germain.

Menne vagy maradna?Forrás: AFP/Gabriel Bouys

A Manchester Unitednél igen erős nyomokat hagy José Mourinho, értve ezzel együtt ennek minden hozadékát és deficitjét. Az ő személye sokat számíthat a történetben, hiszen Ronaldo és Mourinho kapcsolata 2013-tól datálódva igen felhős. Mourinho Madridból való távozása után többször is belemart honfitársaiba, Pepén kívül pedig Ronaldót is kipécézte magának. Ha taktikai megfontolásból kritikával illettem, nem viselte valami jól. Talán azt hiszi, már nincs hova fejlődnie, nincs szüksége edzői tanácsokra- mondta. Ezt követően az ESPN-nek adott interjújában is mart egyet, amikor a segédedzői pályafutásáról beszélt: „30 éves voltam, és már Ronaldót edzettem – nem ezt [Cristianót], az igazit, a brazilt." Cristiano Ronaldo határtalanul tiszteli volt klubját. A United legendás edzőjével, Sir Alex Fergusonnal kis túlzással apa-fiú kapcsolatban maradtak, amikor pedig a Real Madrid kiejtette a Vörös Ördögöket a BL-ből, Ronaldo az Old Traffordon bocsánatért esedező kéztartással kérte a közönség megértését. Látva azonban, hogy a közös munka Mourinhóval hogyan valósulhatna meg, és figyelembe véve azt, hogy a következő szezonban Ronaldo a harmincnegyedik életévét tölti, erősen kérdőjeles ennek a klubváltásnak a realizálódása.

Marad tehát a PSG, amely néhány évvel ezelőtt úgy döntött, megvalósítja minden kisgyermek álmát, és beütötte az örök életet adó kódot a saját kis menedzserjátékába. A Paris Saint-Germain remek piaci rést talált azzal, hogy egy felkapott európai nagyváros jó hagyományokkal rendelkező klubját választotta ki ehhez a projekthez. Tudjuk, hogy a PSG nem most kezdte el a költekezést, sőt, a jelek szerint most lendülnek csak bele igazán. Neymar 222 millió eurós vételárával és az idén nyáron opcióval kifizetendő, 180 millió eurós Mbappé-transzferrel már így is éppen eléggé benne van abban a levesben, amelyet az UEFA csak Financial Fair Playként aposztrofál. Hozzátéve gyorsan, hogy ez a leves se nem tűnik túl forrónak, sem túl feketének ahhoz, hogy a PSG megálljon ennél a pontnál. A Statgalamb blog kiváló elemzésben szedte össze augusztusban azt, hogy a párizsiak milyen jogi kiskapukat használnak ahhoz, hogy az FFP kardja ne sújtson le túl nagy erővel rájuk.

Van mivel büszkélkednieForrás: AFP/Handout

Ennek egyik nagyon fontos megállapítása, hogy „a labdarúgó-egyesületek könyvelésében a játékosvásárlások a szerződések időszakára leosztva több részletben, amolyan „amortizációs" költségekként jelennek meg, míg az eladásokból származó bevételek azonnal aktualizálódnak." Tekintettel arra, hogy a brutálisan erős PSG-keretből bőven találni eladásra kínálható játékosokat (Draxler, Pastore, Di María, Lucas Moura), akik a bevételi oldalt feljebb húzhatják, máris érdekes a sztori. Innen ugyanis elviekben egy lépés megegyezni a Real Madriddal, amely a korosodó játékosa miatt vélhetően közel sem kérhetne annyit átigazolási díjként, mint azt láthattuk a remek korban lévő Coutinho, Dembélé vagy Neymar esetében. Ronaldóval ráadásul egy, Neymarhoz hasonlóan már kiválóan bejáratott brand is járna, mint nyalókával a pálcika, és a PSG-nél ez sem utolsó szempont. A digitális közösség, digitális elérés viszonyában a fél évvel ezelőtti állapotokhoz képest ugyanis a PSG már a Juventust és a Manchester Cityt is maga mögött tudhatja. Ronaldo érkezésével biztosan tudnának ebben is javítani. A Financial Fair Play miatti szankciórendszer legsúlyosabb fajtája (kizárás) pedig már csak a sportdiplomácia és a jól felfogott üzleti érdekek mentén sem érné meg az UEFA-nak. Ne gondoljuk, hogy egy büntetésnél ezeket ne vennék figyelembe.

A digitális világban így szerpelnek a legkeresettebb csapatokForrás: Origo

Marad a kérdés, hogy megéri-e akkor a Real Madridnak túladnia azon a játékoson, akinek a legnagyobb köszönettel tartoznak a 2017-es BL-győzelemért. Pénzügyi szempontból valószínűleg nem érdemes Ronaldóval még nagyobb szerződést kötni úgy, hogy már a 2021-ig tartó kontraktusa is elhúzottnak tűnik. Még úgy is, hogy a portugál saját bevallása szerint negyvenéves koráig szeretne játszani. Cristiano Ronaldo tavasszal ugyan ellenállhatatlan formában játszott, és az AS elemzése szerint akkor még gyorsult is a végsebessége a tavalyihoz képest, idén ősszel az látszik, hogy Ronaldo játéka, hatékonyságának visszaesése erőteljesen járul hozzá a Real Madrid bukdácsolásához.

Erőteljes a visszaesés az utóbbi iőpszakbanForrás: Origo

A fenti infografikán végigkövethető, hogyan mutatkozott meg számokban Cristiano Ronaldo szerepváltása, azaz az elmúlt pár évben megfigyelhető tendencia, mely szerint szélsőből befejező csatárrá vált. A 2014/15-ös csúcsidénye óta a bajnokságban egyre kevesebb passzal jelentkezik, hatékonysági mutatója és gólpasszainak száma folyamatosan csökken, ráadásul a cselei is teljesen elfogytak.

Amíg 2010-ben meccsenként 3,1 sikeres csele volt, idén ez a szám 1 alá ment: jelenleg 0,8-en áll. Ebben a szezonban lövéseinek a négy százalékából lett bajnoki gól, ami kritikán aluli. Ehhez csak egy szolid adalék: a Real Madrid hívására évek óta váró Aubameyang 2014 óta a Bundesligában huszonnégy százalékkal használja ki a helyzeteit. Ennyi Ronaldónak még a 2014/15-ös csúcsszezonjában sem jött össze.

Cristiano Ronaldo azonban nem véletlenül vágyik továbbra is a mindent elsöprő figyelemre és elismerésre: a Real Madriddal mindent megnyert, amit lehetett, a történelmi BL-címvédésnek legfőbb letéteményese volt, a klub históriáskönyvében örökös gólrekorderré vált hat év leforgása alatt. Valószínű azonban, hogy egy 33 éves játékosnál még ennyi aduász is kevés lehet egy új, több pénzről szóló szerződéshosszabbítás aláírásához, pláne abban az időben, amikor a múlt sikerein kívül minden ellene szól.

Az egyetlen kérdés az, hogy megéri-e bármelyik klubnak is befektetni egy olyan világsztárba, akinek – akár pusztán a biológia és a fiziológia törvényei alapján – lehetséges, hogy már csak egy-két igazán kiemelkedő idénye lehet. A játékos elvágyódása akár igaz is lehet, de az átigazolás talán pont azért fog meghiúsulni, mert a csapaton belüli hierarchia megtörése és a pénzügyi játszmák kérdőjeles kimenetele egyszerűen több veszélyt hordoznak magukban, mint amennyi pozitívumot ez a gigaberuházás jelenthetne.