Ott voltunk, amikor feltámadt poraiból a Real Madrid

A spanyol bajnokság 21. fordulójában a Real Madrid régi önmagát idézve 4–1-re verte a Valenciát. A két klub találkozója mindig pikáns, különösen most, amikor a Real kisebb hullámvölgyben van, a Valencia pedig az elmúlt évek vergődése után ismét topcsapatnak számít. A legkevésbé sem túlzó népünnepélynek nevezni. A meccs előtti és utáni fiesztahangulatot innen Magyarországról nehéz elképzelni, ebben segít Ágai Kis András, a Sport TV műsorvezetője, aki ott volt a helyszínen, és még a Real sztárjaival is találkozott.

Nick Hornby azt írja Fociláz című zseniális könyvében, hogy: „A hűség, legalábbis a futballban, nem morális választás kérdése, mint a bátorság vagy a kedvesség, inkább hasonlít szemölcsre vagy púpra, az ember semmiképp sem szabadulhat tőle. Egy Arsenal szurkolónak soha nem jutna eszébe elsompolyogni a Tottenhamhez egy kis házasságon kívüli kalandért és élvezetért, és bár a válás lehetősége fennáll (az ember egyszerűen nem jár többé meccsre, ha olyan rosszul megy a csapatnak), de az ki van zárva, hogy utána egy másik csapat csábítsa el."

Nick Hornby, a Fociláz című könyv szerzője Forrás: AFP/Justin Tallis

Hornby speciel a 80-as évek Arsenáljába szerelmesedett bele menthetetlenül és holtáiglan, de megállapítása örökérvényű, és nem ismer határokat. Ha történetesen a 90-es évek Madridjában látja meg a napvilágot, akkor éppen belekamaszodott volna a galaktikus korszakba – amikor Ronaldo (a brazil), Figo, Beckham és a mostani edző, Zidane szórta a gólokat –, és most jó eséllyel a világ sokmillió madridistáinak egyik lenne.

Real Madrid fanatikusok ugyanis a világ minden pontján élnek, így természetesen Magyarországon is. Ők ugyanolyan szerelmesek a blancókba, mint spanyol honfitársaik, ugyanúgy imádják választottjukat, csodálják, és rajonganak érte. Még akkor is, ha az – illetve Ő –, nincs a legjobb passzban, és nem annyira elbűvölő, mint általában. Márpedig azzal a ténnyel minden valamire való futballszurkoló tisztában van, hogy a Real kisebb hullámvölgyben van (volt?) egy ideje.

Néhány napja még a „válság" kifejezés is helytálló lett volna, de Ronáldóék időközben alaposan megszórták idegenben a Valenciát (1–4), és ez a győzelem valamelyest helyreállította a madridisták lelki békéjét.

Kétségkívül hiteles krónikásnak tekinthetem magam, hiszen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy azon a verőfényes januári szombat délutánon a helyszínen élhettem át a Real Madrid feltámadását, ráadásul valóban testközelből, a vendég szurkolóknak fenntartott szektorból.

A Real Ronaldo vezérletével verte a Valenciát a bajnokság 21. fordulójában Forrás: AFP/Jose Jordan

Mit mondjak, van némi kontraszt a sajtóhelyek kényelmes, ámde meglehetősen ingerszegény környezete és a lenyűgöző Mestalla stadion kakasülője között. Kivált, ha az ember igazi megszállottak közül figyelheti az eseményeket.

Körülbelül 200 Real drukker kísérte el a csapatot Valenciába, köztük jó néhány magyar.

Mint például a közvetlenül mellettem ülő fiatalember – nevezzük Zsoltnak –, aki annak ellenére sem tudott felhőtlenül örülni a madridi gálaelőadásnak, hogy ő is a fanatikusok egyike. Történt ugyanis, hogy pár perccel a kezdés előtt a fülem hallatára ígérte meg telefonon egy ismerősének, hogy ha tényleg 1–4 lesz a vége – miként az illető jósolta –, akkor az egész családjának fizeti a közelgő párizsi útját. Hát, nem tudom mekkora a család, de nem lesz olcsó mulatság.

Nincs még vége. Lapozzon a folytatásért!