A bolgár Ludogorec Razgrad elleni bravúros győzelem után újabb komoly kihívás elé néz a MOL Vidi FC a Bajnokok Ligájában: a legsikeresebb svéd klub, a Malmö FF vár Marko Nikolic csapatára. Az Allsvenskant, azaz a svéd első osztályú bajnokságot 23, a Svéd Kupát tizennégy alkalommal megnyerő csapat az egyetlen skandináv klub, amelyik BEK-, illetve BL-döntőt játszhatott. Az egykor a svéd foci legnagyobb csillagait kitermelő klub ma leginkább a fiatal tehetségekre építve tud sikeres lenni.
Az 1910-ben alapított Malmö Fotbollförening, ahogy az lenni szokott, kezdetben csak szűkebb pátriájában, kisebb területi bajnokságokban, illetve a városi IFK Malmö elleni csatákban mutogatta oroszlánkörmeit. Az éppen egy évtizeddel később életre hívott országos bajnoki rendszer, az Allsvenskan indulásakor a klubot a másodosztályba sorolták, amit azonnal meg is nyert,
így a következő szezont története során először a svéd foci legmagasabb osztályában (Svenska Serien Västra) tölthette.
A magaslati levegőt viszont csak egy idényen át szívhatták, miután azonnal visszacsúsztak a második vonalba, ahonnan csak 1931-ben tértek vissza a legjobbak közé.
A '30-as években is kijutott a klubnak a hullámvasutazásból: 1934-ig minden kerek volt, ekkor azonban a svéd szövetség kegyetlenül megbüntette a klubot, amiért megszegte az amatőrszabályt, és ha csak egy kis összeggel is, de honorálta játékosai pályára lépését. A klub azonban valójában nem ezzel hibázott, hanem a számviteli szabályok betartásával: míg a többi klub könyvelésében ez nem jelent meg, addig a Malmö FF-nél igen, és miután – rossz nyelvek szerint – a városi rivális IFK Malmö erre felhívta az illetékesek figyelmét, jött is a büntetés: a klub minden vezetőjét és összesen 26 játékost eltiltottak, a csapatot pedig visszasorolták a másodosztályba, ahonnan csak három év múlva jutott vissza.
Ekkor viszont megkezdődött a Malmö FF tulajdonképpen máig tartó aranykora: 1937-ben megválasztották a klub elnökének Eric Perssont, aki egészen 1974-ig töltötte be a tisztet, az ő irányításával vált profivá a klub 1970-ben, és kezdte el sorra nyerni a bajnoki címeket 1944-től.
Az első bajnoki aranyat az '44-es szezon utolsó előtti, AIK elleni meccse hozta el, amelyet 36 ezer néző előtt rendeztek a legendás Rasunda-stadionban. A következő kilenc idényben a Malmö FF mindig dobogós volt, négyszer pedig meg is nyerte az Allsvenskant.
A klub egyik erőssége a fiatal játékosok, illetve a környező régióban (Scania) focizó tehetségek kinevelése és felépítése volt. Ilyen volt a '70-es évek sztárja, a 70-szeres svéd válogatott, három világbajnokságot (1970, 1974, 1978) megjárt Bo Larsson, akit a legendás Nils Liedholm mellett a valaha volt legjobb svéd focistának tartanak.
A Malmö FF-ben háromszáznál is több bajnokin lépett pályára, a 74 éves ikonnak ma szobra áll a malmői stadion előtt.
Az 1970-es évek volt aztán csak az igazi sikersztori: a Malmö FF sorra nyerte a bajnoki címeket (összesen ötöt), az 1977-es sikerrel pedig a klub kvalifikálta magát a Bajnokcsapatok Európa Kupájának 1978-79-es sorozatába, hogy aztán a svéd klubfutball legnagyobb sikerét érje el. A nagy menetelés során búcsúztatták az AS Monacót, a Dinamo Kijevet, a Wisla Krakow-t és az Austria Wient, hogy végül csak a müncheni Olimpiastadionban rendezett döntőben kapituláljanak a Nottingham Foresttel szemben (0-1).
A BEK-döntő így is a svéd klubfutball legnagyobb sikere,
mi több, a Malmö FF az egyetlen skandináv csapat, amelyik BEK-, illetve BL-döntőt játszhatott.
Nem csoda, hogy ezt követően első csapatként kapták meg a rangos svéd lap, a Svenska Dagbladet Arany Medálját az adott év legnagyobb svéd sportsikeréért. Zárásként – mondanunk sem kell, hogy egyetlen skandináv csapatként – még játszottak egy Interkontinentális-kupadöntőt a paraguayi olimpia ellen (0-1 otthon, 1-2 Asunciónban), miután a Forest nem volt hajlandó kiállni a kétmeccses párharcra.
Malmői viszonylatban ezután szerényebb évek jöttek, 1985-ig be kellett érni két kupasikerrel, abban az évben viszont leült a kispadra egy Roy Hodgson nevű ifjú (bizony, 37 éves volt még csak) angol,
a csapat pedig szárnyalni kezdett: sorozatban öt bajnoki címet nyert.
A csapatnak ekkor olyan sztárjai voltak, mint Jonas Thern, Martin Dahlin, Stefan Schwarz és Patrik Andersson, akik a '90-es évek nagyszerű svéd válogatottjának voltak az oszlopai.
Roy Hodgson és Stefan Schwarz:
A következő dekád, azaz az 1990-es évek azonban a klubtörténet fekete lapjaira kerülnek (lehetőleg fekete betűkkel, hogy senki se lássa): egy '96-os bajnoki ezüsttől eltekintve a csapat nemhogy nem nyert bajnokságot, de 1999-ben egyenesen kiesett az élvonalból. Mindent újra kellett tervezni, új elnök és sportigazgató vette át a vezetést, és a csapatot is újjá kellett építeni. Tehetségekben szerencsére nem volt hiány, és a tizennyolc éves, a kikötői negyedben edződött bosnyák származású srác, bizonyos Zlatan Ibrahimovic vezérletével a csapat 2001-ben visszajutott az élvonalba, a csillogó tehetségű támadót pedig jó pénzért el is adták az Ajaxnak.
A svéd sztár a mai napig fanatikus szurkolója a csapatnak, amikor a Paris Saint-Germainnel BL-mérkőzést játszott a városban, óriási fesztivált rendezett a főtéren.
Mint az a két fenti képből is látszik, a legújabb kori svéd klubfutball is a Malmőről szól: másfél évtized után, 2004-ben egy saját nevelésű fiatalokra épülő kerettel újra bajnok lett a csapat, és egyetlen lépésre volt, hogy bejusson a BL főtáblájára, de a svájci Thun megálljt parancsolt nekik a selejtező utolsó körében. Az alapítás centenáriumát 2010-ben a klub fennállásának 19. bajnoki címével ünnepelték,
a svéd Offside magazin pedig a svéd foci történelmének legfontosabb csapata kitüntető címmel díjazta őket.
2013-ban egy szemtelenül fiatal, 23,8 év átlagéletkorú csapattal nyertek bajnokságot, a következő évben pedig a klub története során először – a lett Ventspils, a cseh Sparta Praha és az osztrák RedBull Salzburg tesztén át – bejutott a BL főtáblájára!
Ahol ugyan az Atlético Madrid, a Juventus és az Olimpiakosz mögött három pontot szerezve utolsó lettek, de a következő szezonban újra ott voltak az elitben, és senki nem bánta, hogy ezúttal a Real Madrid, a PSG és a Sahtar Donyeck mögött zártak a negyedik helyen.
A 2017-es bajnoki kiírást nagyon simán, hétpontos előnnyel nyerte meg a Malmö az AIK előtt, a legtöbb gólt rúgva (63) és a második legkevesebbet (27) kapva, az első forduló kivételével végig a tabella élén állva.
A csapat legeredményesebb gólszerzője a tíz találatig jutó norvég Jo Inge Berget volt.
A jelenlegi keretben hét légiós van, dán, norvég és izlandi mellett egy-egy amerikai, nigériai és comore-szigeteki focista erősíti a keretet. Amelyben nincsenek igazán nagy sztárok, a legnevesebb játékos a korábbi svéd válogatott, Markus Rosenberg, illetve nemzeti csapatban jelenleg is számításba vett védő, Behrang Safari, illetve a középpályás, Oscar Lewicki.
A Malmö FF 1958-tól fél évszázadon át a svédországi világbajnokságra épült, 30 ezres stadionban játszotta a meccseit, amit 2009-ben váltott föl egy modern, 21 ezer férőhelyes létesítmény. A klub színe a világoskék.
