Cristiano Ronaldóra magasról tettek Párizsban, Manchester meg nem érdekelte

Most már másfél hónapja annak, hogy Cristiano Ronaldo elhagyta a Real Madridot és 105 millió euróért a Juventushoz igazolt. A portugál távozása nem a semmiből jött, de arra kevesen számítottak, hogy a Paris Saint-Germain és a Manchester United érdeklődése mellett Torinóba és az olasz bajnokságba szerződik. Az igazság az, hogy máshová nem is tudott volna. Ronaldo asztalán egy ajánlat volt. A Juventusé.

Július 10-én 17 óra 34 perckor a Real Madrid hivatalosan is bejelentette, hogy elfogadta a Juventus ajánlatát legnagyobb sztárjáért. A 33 éves játékos négyéves szerződést kötött az olaszokkal, akik évi 30 millió eurót fizetnek neki.

A váltás azóta benne volt a levegőben, hogy Ronaldo a Liverpool ellen 3–1-re megnyert Bajnokok Ligája-döntő után múlt időben beszélt madridi korszakáról. „Nagyszerű volt a Real Madridban játszani” – nyilatkozta a beIN Sportnak. Onnantól kezdve megindultak a találgatások, még az oroszországi világbajnokság ideje alatt is az volt az egyik legfőbb beszédtéma, hogy hova igazol a portugál: a PSG-hez vagy a Manchester Unitedhez. Az első híreket, miszerint a Juventus is bejelentkezett érte, senki nem vette komolyan.

Ronaldónak csak egy ajánlata volt Forrás: AFP/Marco Bertorello

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy Ronaldo miért választotta a Juventust. Vagy megfordítva: miért nem választotta a PSG-t vagy a Manchester Unitedet. Nos, a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

A Juventus volt az egyetlen csapat, amelyik ajánlatot tett érte.

Guillem Balague, a spanyol újságírás egyik legismertebb alakja, Ronaldo önéletrajzi könyvének írója a Sky Sportsnak elismerte: sem a PSG, sem a Manchester United nem gondolta komolyan, hogy leigazolja Ronaldót. Balague azt is hozzátette, hogy az átigazolás, bónuszokkal és fizetéssel együtt körülbelül 400 millió eurójába kerül a torinói csapatnak.

Manchester szóba sem jöhetett?

Februárban a spanyol lapok arról írtak, hogy Ronaldo még mindig nem rendezte nézeteltéréseit a Manchester United jelenlegi menedzserével, José Mourinhóval, így amíg ő az edző, szinte kizárt, hogy visszatér korábbi klubjához. Az ellentét a közös madridi időszakukra vezethető vissza. „Mourinho addig addig gyötörte őt, hogy felrobbant – árult el részleteket Balague az egyik videós bejelentkezésében. – Egy Valencia elleni mérkőzés után Ronaldo üvöltözve ment be az öltözőbe. Mourinho csendre intette őt és azt mondta neki: »hálásnak kellene lenned. Megköszönnöd azt, amit érted teszek. Hogy tartom a hátam, amikor mások azt mondják, hogy nem vagy elég jó. Jobban kellene tisztelned.« Ezen a ponton szét kellett szedni őket, különben egymásnak estek volna."

Ronaldo és Mourinho a mai napig nem jön ki jól egymással Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Balague szerint ez volt a Mourinho-éra bukásának kezdete. Sokan egyébként a portugál edző utolsó madridi évét tartják fordulópontnak a karrierjében. Pep Guardiola Barcelonájának legyőzése megszállottá tette őt, teljesen beleőrült saját elvei rabságába, legszívesebben már a játékoskijárót is befalazná, nehogy sor kerüljön az összecsapásra, de hogy sem labdát birtokolni, sem bárminemű kockázatot vállalni nem akar, az biztos.

A Manchester United Sir Alex Ferguson 2013-as távozása óta sem David Moyesszal, sem Louis van Gallal nem tudta visszaverekedni magát az európai elitbe, és nagyon úgy tűnik, hogy Mourinhóval sem. Ha lett is volna konkrét ajánlat a manchesteriek részéről, Ronaldo simán mondhatta volna, hogy köszöni szépen, de ebből nem kér.

Ronaldo már túl sok lett volna?

A PSG-nél csak úgy kerülhetett volna szóba, ha a párizsiak odaadják érte Neymart vagy a világbajnokságon végleg szupersztár státuszba lépő Kylian Mbappét. Erről is volt szó, nem is kevés, de ha hihetünk Balague-nak, akkor ez a forgatókönyv csak az újságírók fejében játszódott le. Amióta a katariak feltűntek, a PSG a sikert és a népszerűséget hajszolja, a pénz és a pofátlanság nem számít, a lényeg, hogy minél hamarabb elérje a célját: a Bajnokok Ligája-győzelmet. Ehhez a projekthez tökéletesen passzolt volna Ronaldo (és Párizs is a Ronaldo-brandhez), de a PSG-nek nem kellett.

Ide hova? Minek? Forrás: NurPhoto/Mehdi Taamallah/NurPhoto/Mehdi Taamallah

A párizsiakra amúgy is pikkel az UEFA a pénzügyi fair play szabálya miatt, így Ronaldo leigazolását (ami még egyszer: körülbelül 400 millió euró) még a legkiválóbb könyvelők segítségével sem tudta volna kimagyarázni Nasser Al-Khelaifi elnök. Másfelől: Neymar a világ egyik legjobb futballistája, jelenleg az egyetlen, aki Lionel Messihez és Ronaldóhoz hasonlítható. A 19 éves Mbappé a következő évek csillaga, szinte garantált aranylabdás. Kettejükért 400 millió eurót fizettek egy év alatt. Ha velük nem megy, akkor valószínűleg Ronaldóval sem menne.

Torino, a tökéletes hely

A PSG-hez hasonlóan a Juventus sem volt soha sztárklub, a szó klasszikus értelmében. Inkább egy jól menedzselt gazdasági társaság, amely a piac szabályai szerint játszik. A torinói klubot az Agnelli-család építette fel és emelte a legjobbak közé, de mindig is keretek között működött. Arról, hogy milyen lemaradásban volt az többiekhez képest, és hogy mit nyert, mennyit fejlődött másfél hónap alatt, egy korábbi cikkünkben írtunk. Fontos azonban, hogy még ilyen lemaradásban is eredményes tudott lenni, mi több, igazi nagyhatalommá vált Európában – legalábbis a zsinórban megnyert hét olasz bajnoki cím és a két Bajnokok Ligája-döntő három éven belül erre enged következtetni. Ronaldo megszerzése volt az utolsó láncszem abban a projektben, amely az új stadion felhúzásával kezdődött, majd a címercserével folytatódott. Azaz, hogy a Juventus a szűk elit tagjává váljon (ez jelenleg a Real Madridot, a Barcelonát és a Bayern Münchent jelenti).

La famiglia bianconera! #finoallafine

Cristiano Ronaldo (@cristiano) által megosztott bejegyzés, Aug 21., 2018, időpont: 10:56 (PDT időzóna szerint)

Ronaldo szeretett Madridban játszani, ezt többször elmondta. Azt viszont ő is és mások is felhánytorgatták, hogy Florentino Pérez nem mindig állt ki mellette. Elvégre is, egy elnöknek (pláne ha a Real Madridról van szó, a világ legnagyobb és legnépszerűbb klubjáról) nem az a dolga, hogy pátyolgassa a játékosát, még akkor sem, ha az illető 438 meccsen 451 gólt lőtt és a 116 éves klub all time gólrekordere lett, megelőzve Puskás Ferencet, Alfrédo Di Stéfanót és Raúlt. Neki a klub érdekeit kell néznie, szakmai és piaci alapon egyaránt. Ha nem állt ki teljes mellszélességgel minden idők egyik legjobb futballistája mellett, akkor annak oka volt. Lehet, hogy személyes, nem tudni. Mindenesetre Ronaldo nem érezte a bizalmat, ezért (is) állt tovább egy olyan helyre, ahol valószínűleg (eredményességtől függetlenül) örök időkre megbecsülésben részesül. Mert még egyszer: a Juventust nem egy megalomán elnök vezeti, hanem egy profi üzletemberekből álló család, amely várja a trófeákat, de nem elvárja. Kicsit olyan ez, mint az Arsenal és Arséne Wenger kapcsolata: amíg megy a biznisz, senki nem szól egy szót sem, maximum a szurkolók elégedetlenkednek.

Ronaldót Torinóban is figyelni fogja a világ, de nem szedik darabokra az első rossz meccse után. Nem kell majd magyarázkodnia a formája miatt – az olaszoknak már az is nagy szó, hogy egyáltalán náluk játszik. Nem kell attól tartania, hogy kifütyülik a saját szurkolói (Madridban megesett). Nem kell kardoskodnia a vezetőséggel. Nem kell gyötrődnie a Messivel való örökös versengés miatt. A focira koncentrálhat.

A gól, ami mindent megváltoztatott?

Ronaldo nemrég adott interjújában nem beszélt érzelmekről, nem lelkizett, de azt elismerte, hogy sokat jelentett neki, amikor a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében megtapsolták őt a torinói szurkolók. „Az apró részletek nagy jelentőséggel bírnak a nap végén. Őszintén szólva, az, amit akkor a stadionban tapasztaltam, segített dönteni. Amikor az emberek állva tapsoltak, azt mondtam, váó! Nagyon meglepett, mert még soha életemben nem történt velem ilyesmi. Felejthetetlen pillanat volt” – mondta a portugál.

A valódi okokat tényleg csak találgathatjuk, de egy valami biztosnak tűnik: Ronaldo a legjobb helyre került. Egy nagyravágyó klubhoz, amely vele érhet a csúcsra, és amely viszonzásul teljesen a kegyeibe fogadja őt. Rosszul ez aligha sülhet el.