Vágólapra másolva!
Három fordulót játszottak le eddig a Serie A-ban, és Cristiano Ronaldo még nem lőtt gólt. Skandalum, mondhatnánk, de ne ítélkezzünk elhamarkodottan, hiszen ahogy arrafelé mondják, még csak most kezdődik a bajnokság, ráadásul egy ilyen kaliberű játékos beépítése egy olyan klubba, mint a Juventus, időt és türelmet igényel.

Csakis Cristiano Ronaldo tehet róla, hogy a Juventusban lőtt gól nélkül lejátszott első három meccse után máris a sirató kórust kell hallgatnia: nem kellett volna a kilenc madridi idényében meccs per gól átlagot hoznia, és akkor most nem lenne itt (mármint Torinóban) semmi látnivaló, mindenki sétálhatna szép nyugodtan tovább. A portugál művész azonban nem bírt magával Madridban,

és most mindenki azt várja, hogy mintha mi sem történt volna, majd ott folytatja a Serie A-ban, ahol a La Ligában abbahagyta.

A dolog azonban még egy Cé Ronaldo-szintű zseni számára sem ilyen egyszerű.

Torinóban sem könnyebb az élet, mint Madridban Forrás: AFP/Isabella Bonotto

Kezdjük az egészet ott, hogy amikor a BL-döntő után először elszólta magát – gyakorlatilag elköszönt a Real Madridtól a kijevi hármas sípszó után –, miszerint vége a madridi álomnak, a legtöbben csak a szemöldöküket vonogatták, ami aztán ideges rángásba csapott át, amikor kiderült, hogy a Juventus a legkomolyabb – mint később kiderült: az egyetlen – kérő. Lehetetlen mondták, amivel rögtön meg is ágyaztak a jó hangulatnak. Pedig a Juventus abszolút reális opció volt: a világ egyik legnagyobb klubja, óriási anyagi és szakmai erőforrásokkal a háttérben, ahol azért megfordult már néhány világsztár az évtizedek során.

Ez nem egy cirkusz

A klubváltás akkor vált betonbiztossá, amikor a Juventus másodszor is elhalasztotta az éves bérletek értékesítésének megkezdését, majd' végül egy könnyed 30 százalékos emeléssel indították el az üzleti évet. Amitől kicsit kiakadtak a lojális szurkolók,

akik attól tartottak, hogy a Juvétól megszokott csapat helyett esetleg kedvetlen sztárok lerakata lesz az Allianz Stadion.

Azt nyilván nem bánta senki, hogy a világ jelenlegi két legjobb játékosának egyike Torinóba költözik, de azért azt nehezen dolgozták fel a fekete-fehér ultrák, hogy cserébe Buffont felrakták egy Párizs felé tartó gépre, és a csapat utolsó saját nevelésű játékosának, Claudio Marchisiónak is ajtót mutattak.

Ezt már csak tetézte a FIAT-dolgozók sztrájkjába torkolló hír, miszerint Ronaldo fizetése évi 31 millió euró lesz, több, mint Messié és Neymaré – ilyet a Torinóban legutóbb a boldog '90-es években csináltak, az új évezredben viszont egyáltalán nem erről szólt a Juventus szellemisége.

Azt azért nem mondjuk, hogy ne örültek volna a Juve-drukkerek Ronaldo érkezésének Forrás: AFP/Miguel Medina

A klubot irányító Andrea Agnellit és Lapo Elkant (Gianni Agnelli unokája) számára sokkal fontosabb, hogy a Juventus részvényei Ronaldo érkezése óta megállíthatatlanul drágulnak, növelve a klub értékét és persze a kivehető osztalékot is.

Nem illik a képbe, és még peches is

Ronaldót azonban ezek a dolgok nem tudták megzavarni, ő ízig-vérig profi a pályán és azon kívül is. Miközben egyre népesebb családját talpig Juve-mezbe öltözteti a kötelező Insta-fotóhoz – és láthatóan nem esett nehezükre mosolyogni (+1 pont a szurkolóknál) –, ő jó szokásához híven úgy edz, mintha nem lenne holnap, mintha egy fiatal csikó lenne, akinek ki kell harcolnia a helyét a kezdőben.

Csapattársa, Douglas Costa az első edzések után ámulva nyilatkozott a portugálról:

Újabb pont Ronaldo neve mellett.

Már csak a Juve edzőjének, Massimiliano Allegrinek kellene találnia egy biztos pontot a kezdőben, ahol bevetheti Ronaldót. A Chievo elleni idénynyitón a Juve 4-3-3-as felállásban kezdett Ronaldóval középen. Csakhogy most nincs egy Karim Benzema, hogy helyet csináljon a portugálnak a kapu előtt. Egy óra elteltével Allegri változtatott, Ronaldót kivitte bal oldalra, középre pedig beküldte Mario Mandzukicot, amitől megélénkült a Juve játéka, és, ha nem is könnyen, de behúzták a három pontot.

Bízd ide, Roni, majd én rúgom a gólokat! Forrás: NurPhoto/Giuseppe Maffia/NurPhoto/Giuseppe Maffia

A Lazio elleni rangadón Allegri már nem kísérletezett a portugállal centerben, inkább 4-2-3-1-ben küldte fel a csapatot, CR-rel a bal szélen, Mandzukiccsal középen, aki magára vállalta a győztes gól megszerzésének hálás feladatát.

A horváttól viszont nem lehet azt várni, mint Benzemától, ő nem fog lemondani a gólszerzésről senki kedvéért.

Ronaldo ráadásul még elképesztően balszerencsés is, a riválisok kapusai brillíroznak ellene, vagy ő maga követ el olyan hibát, amilyet utoljára az ovis foci közben produkált.

A válogatott szünet előtti utolsó bajnokin, a Parma ellen újfent gól nélkül maradt Ronaldo, és ekkor már Allegri is szót kért, hogy türelemre intse az értetlenkedőket.

„Időre van szüksége, hogy megszokja a bajnokság kihívásait, azt, ahogy az olasz csapatok védekeznek.

Higuaínnak egyszer összejött, de ez inkább a szabályt erősítő kivétel. Egyébként meg a gólkirályok rendszerint bajnoki cím nélkül maradnak, úgyhogy talán jobb is ez így nekünk” – tréfálkozott a mester, aki azt is megjegyezte, hogy az olasz bajnokság igazából csak a szeptemberi válogatott szünet után indul be teljes gőzzel.

Massimiliano Allegri (balra) nem aggódik amiatt, hogy ne találná meg Ronaldo helyét a csapatban Forrás: AFP/Andreas Solaro

Ez lehet az oka annak, hogy Ronaldo elkérte magát Fernando Santos portugál szövetségi kapitánytól, így sem a horvátok elleni felkészülési, sem az olaszok elleni Nemzetek Ligája-meccsre nem kellett hazautaznia – inkább edzéssel töltötte ezt az időt is.

Dybalának mennie kell?

Ha eddig úgy tűnt, hogy Ronaldo érkezésének csak nyertesei vannak Torinóban, akkor engedjék meg, hogy bemutassuk Paulo Dybalát. Sokan az argentin 10-esben látták a jövőt a Juventusnál, azonban már vagy másfél éve nem találja önmagát, hiába lő viszonylag sok gólt. És könnyen lehet, hogy az idei szezonban egy mérkőzés is elég volt neki, hogy kijátssza magát a csapatból. A Chievo elleni nyitómeccsen valamiért látványosan nem akart passzolni Ronaldónak, és,

ha valaminek, akkor ennek biztos, hogy nincs hagyománya a Juventusban.

Allegri ki is fejezte nemtetszését: a Lazio ellen végig padoztatta az argentint, és a Parma ellen is csak az utolsó tíz percre küldte pályára.

Pogba (balra) és Dybala: mezcserére felkészülni Forrás: AFP/Filippo Monteforte/Filippo Monteforte

A lapok pedig már arról írnak, hogy télen Paul Pogba visszatér Torinóba (ezzel egy egészen rendhagyó MU-Juve-MU-Juve útvonalat leírva), Dybala pedig mehet José Mourinho (ha akkor még ő lesz az edző az Old Traffordon...) kezei alá.

A Juventus nem szokott bakot lőni

Nem látunk bele Allegri fejébe és jegyzetfüzetébe, de vélhetően a 4-2-3-1 lesz a megoldás, ahol Ronaldo balról indul, mert mögé biztonsággal fel tud lépni Alex Sandro. Ennek azonban a középpályán lesznek vesztesei, ahol a kirobbanthatatlan

Pjanic mellett így csak egy hely marad a Khedira-Matuidi-Emre Can-Bentancur négyes tagjainak

(utóbbi az egyetlen, aki szóba jöhet, mint Pjanic cseréje).

És végezetül: a Juve a világ egyik legjobban működő gazdasági társasága, ahol nem szokás az ablakon kiszórni az eurómilliókat. A Bayern Münchenéhez hasonló pénzügyi fegyelem mentén folyik a működés, azaz, ha valakiért kifizetnek egy akkora summát, mint Ronaldóért (117 millió eurót), akkor az jó eséllyel vissza is fog jönni. Nem faragtak rá Buffonnal (aki 2001-ben a világ legdrágább kapusaként igazolt Torinóba), ahogy Zidane-nal, Nedveddel, de igazából még a sokat kritizált Higuaínnal sem (nagyon). Ez persze merőben érzelmi alapú okoskodás, de korántsem alaptalan. Biztosak lehetünk benne, hogy Cristiano Ronaldóval is jó üzletet csináltak Agnelliék.