Vágólapra másolva!
Szombat este a Bundesliga 4. fordulójában Schalke-Bayern München rangadót rendeznek Gelsenkirchenben. A találkozó nem azért érdekes, mert az előző szezon bajnoka és az ezüstérmese csap össze, hanem mert a bajorok kapuját védő Manuel Neuer egykoron a Schalke szurkolója volt, és 2001. május 19-én még mindennél jobban gyűlölte a Bayern Münchent.

A búcsúzó Parkstadion 65.000 nézőjének a nagy része a gyepen ünnepelt. Ki ne értette volna meg a kirobbanó jókedvet. A kedvencek, a királykék Istenek hosszú-hosszú harc után csúcsra értek. Megkezdték a kapuk lemeztelenítését, a gyep felásását, a kispadon hagyott relikviák magukévá tételét.

A játékosok berohantak az öltözőbe, ott durrantak a pezsgők, a félmeztelen férfiemberek egymást ölelgették.

Az utolsó pillanatban letaszították a trónról a gyűlölt ősellenséget, a Bayern Münchent. Méltó módon búcsúztak régi otthonuktól, és a 2006-os vb-re felhúzott hipermodern új stadionjukba Bundesliga-bajnokként költözhetnek.

Ezt gondolták majdnem négy percig. Ekkor – ahogy Olaf Thon visszaemlékezett egy későbbi interjúban – valaki berúgta az ajtót és sírva csak annyit mondott: az a nyomorult Bayern csak megcsinálta.

2001. május 19-én történt. Az utolsó forduló kilencvenedik percében a Bayern gólt kapott és vesztésre állt Hamburgban.

A Bayern veresége és a Schalke győzelme esetén a salátástál Gelsenkirchenbe került volna. Ezt ünnepelték a játékosok az öltözőben, a nézők kisebb hányada a lelátón, nagyobb tömege a gyepen.

A spontán népünnepély józanabb résztvevői (nem sokan voltak ilyenek) azért aggódva néztek a stadion kivetítőjére, és ott azt látták, hogy a Bayern hamburgi meccse nem ért véget az ő találkozójukkal azonos időben. A kilencvennegyedik percben egy (jogtalanul megítélt) szabadrúgás után Patrick Anderson, a müncheniek középhátvédje egyetlen Bundesliga-góljával egyenlített, és megszerezte csapatának azt a pontot, amellyel elvette a már kézben érzett aranyérmet a királykékektől. Azt a hangulatot, ami akkor ott uralkodott a Parkstadionban, el lehet képzelni. Illetve, mégsem. Hatvanötezer ember állt földbegyökerezett lábakkal és nézte a müncheniek örömtáncát Hamburgban.

Oliver Kahn és Patrick Andersson mámora a drámai körülmények közötti bajnoki cím elhódításakor Forrás: abendzeitung-muenchen.de

Nézte, amint a különösen gyűlölt Oliver Kahn egészen furcsa módon ünnepelte a már-már eltemetett bajnoki címet. Kirohant a szögletzászlóhoz, kitépte azt a helyéről, hátravetette magát a földön és hanyatt fekve rázta-lengette azt majdnem egy percig. Ha telepatikus úton ölni lehetne, a távoli Gelsenkirchenből pont hatvanötezren végezték volna ki válogatott módszerekkel a Bayern kapusgéniuszát.

A potenciális gyilkosok között sírva-zokogva ott állt egy 15 éves szőke kisfiú is, aki akkor tapasztalta életében először, hogy a világ mennyire kegyetlen és igazságtalan.

Talán azt sem tudja, hogyan ért haza, de az biztos, hogy egész éjjel nem jött álom a szemére. Ünnepnapokon, azaz meccsnapokon a Schalke-tábor tagja volt, a szürke hétköznapokon pedig (mivel Gelsenkirchenben élt) szorgalmasan járt fociedzésre imádott klubjához. Történetesen ő is kapus szeretett volna lenni, akárcsak a gyűlölt Kahn.

Manuel Neuer villámgyorsan a Schalke-tábor kedvence lett Forrás: ddp images/AFP/Juergen Schwarz

A személyi igazolványában a Manuel Neuer név szerepelt.

A kis Manuel a fájdalmasan átvirrasztott éjszaka után megfogadta, hogy az eddigieknél is keményebben fog dolgozni az edzéseken, egyszer ő lesz a Schalke kapusa és győztes csapat tagja lesz a Bayern otthonában. Elveszi a bajor alakulattól a bajnoki címet. A győztes meccs után ki fog rohanni a kapujából, kitépi a helyéről a müncheni szögletzászlót és ugyanígy fog ünnepelni. Érezzék a müncheni szurkolók is azt, amit ő érez most.

Egy meggyötört, porrá alázott tinédzser megalapozatlan, de a háborgó lelket megnyugtató reménytelen bosszúvágya volt ez.

A beteljesülés esélye persze a nullához közelített. De nem Manuel Neuer esetében. Lépésről lépésre haladt, míg 2006. augusztus 19-én a második fordulóban Mirko Slomka edző mindenkit meglepve kezdőkapusnak jelölte Aachenben. Nem kapott gólt, és úgy nyert a Schalke 1-0-ra, hogy több mint egy órát emberhátrányban játszott a vendégcsapat. Majd a Bremen elleni 2-0 alkalmával sem találtak be a kapujába. Ezt követően visszakerült Rost a kapuba, de a 10. fordulóban ismét az akkor 20 éves, rutintalan Neuer nevével kezdődött az összeállítás. A Bayern München ellen. Ez már közel hozta álmai megvalósulását. Ám a Schalke hiába vezetett már a 20. percben 2-0-ra, a vége 2-2 lett. Manuel Neuer így is ott ragadt a kapuban. Nemcsak a „tábor” tagjai voltak elégedettek egykori szurkolótársukkal, hanem mindenki, beleértve Slomka edzőt is. Neuer első 13 felnőtt találkozóján (a kupát is ideszámítva) tizenegyszer volt győztes csapat tagja, kétszer pedig annak az együttesnek, amely döntetlenre végzett aktuális ellenfelével szemben. A 13 mérkőzésből nyolcon nem kapott gólt. Egy karrier villámrajtot vett. De menni kellett Münchenbe. A listavezetőként odautazó Schalke 2-0-ra kikapott úgy, hogy a második gólt a bajorok jelenlegi sportigazgatója, Hasan Salihamidzic szerezte.

A Bayern sportigazgatója, Hasan Salihamidzic is bevette Manuel Neuer kapuját Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Matthias Schrader

A szurkolóként hat éve kapott pofon után most játékosként pofozták fel Bajorországban Neuert. Ennek a vereségnek (is) köszönhetően abban az évben (is) lemaradt a Schalke a történelmi első Bundesliga-aranyról. A következő szezonban döntetlent játszott a két gárda Münchenben, majd eljött 2009. április 25-e.

A hírügynökségek azt jelentették, hogy Münchenben a Bayern München-Schalke 04 német bajnoki összecsapás a Schalke 1-0-s győzelmével végződött. A török Halil Altintop szerezte a győztes gólt, és a vendégek edzője az a Michael Büskens volt, aki azon a bizonyos majdnem bajnoki címet hozó Park-stadionbeli meccsen játszott. Érte is bosszút állt Neuer.

A huszonkilencedik fordulóban játszották azt a találkozót, majd öt fordulóval később kiderült, hogy a Bayern két ponttal maradt le a bajnoki címről.

Neuer a müncheni meccs után 1,5-es osztályzatot kapott a német szaklaptól, ami arrafelé majdnem a maximum. Megcsinálta. Meg azt is, amit gyerekkorában eltervezett. Kitépte a szögletzászlót és az őrjöngő müncheni tábor előtt Kahn-módra ünnepelt. A hatás elképzelhető volt.

Meg az is, ahogy a legközelebbi látogatása alkalmával fogadták. Persze Neuer is öntötte az olajat a tűzre. Ahogy utálták Kahnt Gelsenkirchenben (és minden Bundesliga-városban Münchenen kívül), úgy utálták őt a bajor fővárosban. Ehhez az is hozzájárult, hogy ott mindig csodás teljesítményt nyújtott. 2011 tavaszán csapatával a Német Kupa elődöntőjében is nyert Münchenben. Majd ugyanabban az évben a Bajnokok Ligája elődöntőjében olyan parádékat mutatott be a Manchester United ellen, amilyeneket kevés kapus a labdarúgás történetében.

Akkor már Robert Enke megmagyarázhatatlan tragédiája és René Adler legrosszabbkor jött sérülése miatt ő volt a német válogatott első számú kapusa.

Kis túlzással a világ minden jelentős klubja el akarta hozni Gelsenkirchenből. Uli Hoeness, a Bayern mindenhatója is megpendítette a nyilvánosság előtt, hogy a mindenkori legjobb német kapusnak Münchenben a helye. Nem tudni ezen kijelentés elhangzásakor milyen tárgyalások folytak a háttérben (a szurkolók háta mögött), de Neuer is sejtette a közvéleménnyel, hogy klubszinten szeretne trófeákat nyerni, ehhez pedig valószínűleg váltania kell. Majd hozzátette, hogy a váltást csak Németországon belül tudja elképzelni.

A Bayern München-szurkolók is tiltakoztak Neuer leigazolása miatt Forrás: abendzeitung-muenchen.de

Ez időzített, mégis azonnal felrobbanó bomba volt.

Egy percig sem volt kérdéses, hogy Manuel Neuer a Bayernbe igazol. Normális körülmények között egy világklasszis érkezése örömteli esemény a drukkereknek. De ez nem volt normális esemény. Azt nyilván Neuer is sejtette, hogy a Bayern-hívek egy pillanat alatt nem fognak neki mindent elfelejteni. Ezt tudatosították is vele rögtön az első edzésen, majd az edzőtáborban. Itt csak egyvalami segíthetett: a tökéletes teljesítmény a pályán. Igen ám, de ő olyan bakival nyitott az első meccsen a Mönchengladbach ellen, ami után egy ifi kapusnak azt javasolják, hogy gondolkozzon el a pályamódosításon.

A német televíziósok előbányászták az archívumukból a két nagy előd, a belga Jean-Marie Pfaff és Oliver Kahn müncheni bemutatkozó találkozóját: mindketten hasonlóan bődületes hibát követtek el. Majd felsorolták, milyen eredményeket ért el a két ikon a későbbiekben. Ez persze abban a pillanatban kicsit sem segítette Neuert a beilleszkedésben. A baj nem jár egyedül. Már a hatodik fordulóban utaznia kellett Bayern-kapusként Gelsenkirchenbe. Egykori rajongói (és talán szurkolótársai is) néhány kedvesnek aligha mondható drapériával fogadták. Az még szolid volt, hogy „minek nekünk Neuer, van nekünk Faehrmannunk”. Ám az a fél szektort betöltő grafika, amelyen egykori kedvencük térdepel Uli Hoeness előtt, és mindenki fantáziájára bízom, melyik testrészével mit csinál, azért az erősen túllépett a jó ízlés határán. Nyert a Bayern. Akkor. Mióta Neuer védi a rekordbajnok kapuját, a mérleg a Schalke ellen: 12 Bayern-siker, 3 döntetlen, 0 Schalke-győzelem.

Igaz, nem ettől bocsátottak meg a Ruhr-vidékről származó kapusnak.

Hanem folyamatos fantasztikus teljesítménye miatt. Az utolsó müncheni ellenségeit pedig akkor állította maga mellé, amikor a 2012-es BL-döntő orosz rulettjében nem volt öt ember, aki elvállalja a rúgást abban a sorsdöntő szituációban. Ő harmadikként odaállt, és ugyan nem túl látványosan, de berúgta.

Otthonra talált Bajorországban. Miközben szülőhelyét sem felejtette el. A német Legyen ön is milliomos vetélkedőben nyert félmillió (!) euróját a gelsenkircheni szegény gyerekeket támogató alapítványnak utalta, később egy házat is felépíttetett ott a gyerekeknek a Bayernnál keresett pénzéből. Talán előbb-utóbb az egykor őt imádó gelsenkircheniek is megbocsátanak neki. Szombaton mindenesetre ismét ott szerepel a gyűlölt rekordbajnok kapusaként a Bundesliga negyedik fordulójában.