Dárdai Pál és a Hertha: a berlini futballfalak most leomolhatnak

Dárdai Pál
28 September 2018, Berlin: Soccer: Bundesliga, Hertha BSC vs FC Bayern Munich, 6th matchday in the Olympic Stadium. Hertha head coach Pal Dardai (C) celebrating after the game with Valentino Lazaro and Per Skjelbred (R). Photo: Soeren Stache/dpa - WICHTIGER HINWEIS: Gemäß den Vorgaben der DFL Deutsche Fußball Liga bzw. des DFB Deutscher Fußball-Bund ist es untersagt, in dem Stadion und/oder vom Spiel angefertigte Fotoaufnahmen in Form von Sequenzbildern und/oder videoähnlichen Fotostrecken zu verwerten bzw. verwerten zu lassen.
Vágólapra másolva!
Hét forduló után a berlini Hertha megelőzi a rekordbajnok Bayern Münchent a tabellán. Dárdai Pál csapata szombaton 0-0-s döntetlent ért el Mainzban, a bajorok hazai pályán 3-0-ra kaptak ki a Mönchengladbachtól. A 4 milliós német fővárost, Berlint sosem érdekelte igazán a futball, de a Hertha most kivívhatja azt, hogy a metropolisz – képletesen szólva – végre megfogja a kék-fehér csapat kezét.

24 forduló után első a Hertha 49 ponttal, második a Bayern München, harmadik a Wolfsburg, negyedik a Hamburg 45-45-tel. Vagyis közel a történelmi első Bundesliga-arany megszerzésének lehetősége. Már csak 10 mérkőzés volt ekkor hátra a bajnokságból. Tíz szezonnal ezelőtt, 2009 tavaszán történt ez. Dárdai Pál még játszott, és olyan társai voltak, mint Jaroslav Drobny, Arne Friedrich, Josip Simunic, Raffael, vagy éppen Andrij Voronyin.

Dárdai Pál és a Hertha közel volt a csodához 2009-ben – a berliniek jelenlegi edzője itt éppen az akkor még Wolfsburgot erősítő Edin Dzekóval csatázik Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Peter Steffen

Akik ismerik a Bundesliga történelmét, tudják: nem őrizte meg első helyét a kék-fehér alakulat. Sőt, még dobogóra sem állhatott, ugyanis a Wolfsburg, a Bayern és a Stuttgart is megelőzte. Így az akkori kvalifikációs rendszer szerint a Bajnokok Ligája selejtezőjében sem indulhatott el a Hertha BSC. Nem dőlt össze a világ Németország fővárosában. Hamburgban, Münchenben, Dortmundban, és főleg Gelsenkirchenben vagy Leverkusenben összedőlt volna, a leomló romok maguk alá temetik a csalódott szurkolókat, játékosokat, vezetőket. Mindenkit, akinek köze van a klubhoz.

Berlin más. Nagyon más hely.

Ha megy a Herthának, az jó, ha nem, az sem baj. A négymilliós metropolisz a focieredményektől függetlenül éli mindennapi életét.

Berlin más hely. Nagyon más Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christoph Soeder

Ennek okai a közelmúlt történelmében is keresendők. Amikor 1963-ban útjára indult a Bundesliga, Berlin nem volt Németország fővárosa. Egy „darabja” a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa volt, „maradéka” (itt található a Hertha is) ha jogilag nem is volt városállam, de nem tartozott sem a „demokratikus”, sem a szövetségi Németországhoz. Aki nem járt anno a kettéosztott városban, az el sem tudja ezt képzelni. Az NDK (és fővárosának) közepén volt egy jó magas fallal körülvett terület – Nyugat-Berlin –, ahová bejutni a környéken lakóknak annyi esélyük volt, mint bebocsátást nyerni a Mennyországba még a földi élet során.

Ahogy más volt ott az S-Bahn, a zöldséges, a lemezbolt, a csokoládé, úgy más volt a sport is.

Természetesen a foci is. Nyugat-Berlinben több neves focicsapatot is találhattunk. A Herthán kívül ide tartozott a Blau-Weiss 90, a Tennis Borussia, a Tasmania Berlin, a Spandauer SV, a Wacker 04, hogy csak azokat említsük, amelyek szerepeltek valaha a Bundesliga első vagy másodosztályában. A fal innenső oldalán meg többek között a Dynamo, meg az Union Berlin vitézkedett. Érdekes, hogy amikor az 1985-86-os Bundesliga másodosztályában összejött három nyugat-berlini csapat, a Sport Illustrated szakírója, Rudi Rosenzweig terjedelmes írásban azt elemezte, hogy vajon elbír-e az akkor 1,8 millió lakosú városrész három klubot. A mérleg egyik serpenyőjébe azt a tényt rakta, hogy az előző pontvadászatban a Hertha átlagnézőszáma 7402, a Blau-Weiss-é 3488 volt. A másik serpenyőjébe pedig azt, hogy a két csapat legutóbbi, egymás elleni derbijére 45994 néző volt kíváncsi.

Igaz, abban az évben a hagyományok szerint Berlinben rendezett Német Kupa-döntőben viszont 70.000-en voltak a nézőtéren.

Már a kettéosztott Németország idején sem volt könnyű kiszámítani az ottani drukkereket. Ez magyarázható a sok olyan odatelepülővel, aki nem első, és még csak nem is huszadsorban azért érkezett, hogy focit nézzen ebben a különleges státuszú városban. A tősgyökeres berlinieknek is megvolt a maguk baja. Ha mással nem, hát a mérhetetlen jóléttel, egy mesterségesen ellenségessé tett közeg által körülvéve.

A Hertha BSC otthona, a Berlini Olimpiai Stadion Forrás: AFP/Patrik Stollarz

Berlint egyáltalán nem lehetett és igazából ma sem lehet futballfővárosnak nevezni. 29 évvel ezelőtt egy gyönyörű őszi napon leomlott a berlini fal, és hirtelen egy országban, így gyakorlatilag egy bajnokságban találták magukat az említett, egyébként addig is egy városban játszó csapatok. Nemcsak politikailag volt minden furcsa, hanem a sportrajongók sem tudtak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Nyilván a Union Berlin szurkolója rohant hanglemezt, lilatehenes csokit, meg háromcsíkos sportcipőt venni az addig előle elzárt városrészbe, de nem váltott klubot. Még akkor sem, ha a Hertha acélosabb eredménysorral rendelkezett, mint bármelyik másik klub az akkor már egyesített Németország régi-új fővárosában.

Talán Budapesthez volt hasonlítható ez a helyzet. A mi fővárosunkban is fél tucatnál több tradicionális klub van, és aki egyszer megkedveli valamelyiket, az haláláig hű lesz hozzá.

Így van ez Berlinben is. Egy kelet-berlini, ha egyszer Union-szurkoló lett, később nem vált Hertha-rajongóvá. A Dynamo helyzete más, az a rettegett Stasi csapata volt, azt tehát könnyebben elengedték a szurkolói. Inkább nézzük meg (ha már a nézőszámok szóba kerültek), hogy a nyugat-berliniek milyen adatokkal kerültek be az ottani Rekordok könyvébe.

A Bundesliga történelmének legnagyobb és legkisebb nézőszámát is Berlinben regisztrálták. 1969. szeptember 26-án a Hertha-Köln találkozón 88075-en voltak, míg 1966. január 15-én a Tasmania Berlin-Mönchengladbachon 827-en. A Tasmania Berlin története során egy szezont töltött a Bundesliga 1-ben, kis túlzással minden negatív rekordot ők tartanak, de első meccsein telt ház volt. Összesen egyébként négy berlini csapat szerepelt a legmagasabb osztályban. Az említetteken kívül még a Tennis Borussia és a Blau-Weiss 90.

Egy csodálatos szurkolótáborral rendelkező klub, a Union Berlin Forrás: AFP/Patrik Stollarz

A Hertha idén már harminchatodik évét tölti az élvonalban, a tavaszi nyitófordulóban lesz az ezerkétszázadik találkozója ebben az osztályban. A történelem során csak tizenegy csapat szerzett náluk több pontot, ezek közül nyolc büszkélkedhet bajnoki címmel a Bundesliga-érában. Azt megelőzően két alkalommal (1930, 1931) a Hertha is megszerezte a német bajnok titulust, de az egy egészen más jellegű és lebonyolítású, amatőr pontvadászat volt. 1963 óta a Hertha egyszer szerzett ezüstérmet (1975-ben) és négyszer bronzot.

Két harmadik helyezésében is fontos szerepet vállaltak magyar labdarúgók.

Ha lett volna anno szabad sajtó nálunk, és nem lett volna Varga Zoltán neve is erőszakkal kitörölve a sajtómunkások fejéből, akkor egy átlag magyar miatta hallott volna először a Hertháról. A disszidens Varga 1969 és 1972 között 40 tétmérkőzést játszott a berlinieknél. Ezeken 10 gólt szerzett. Meghatározó tagja volt az 1971-ben bronzérmet szerző alakulatnak. Ott játszott az erdélyi Gergely László is. Sajnos, annak a szezonnak az utolsó meccsén is pályán voltak, ami bizonyítottan bunda volt, de a szövetség (talán befolyásos szponzora miatt?) nem mert fellépni a klub ellen, helyette a két magyar fiú kapott súlyos eltiltást.

Király Gábort Dárdai Pál ajánlotta a Hertha figyelémbe, a magyar kapus igazi legendának számít Berlinben Forrás: DPA/AFP/Miguel Villagran

Dárdai Pál 1997 január elején, húszévesen érkezett az akkor másodosztályú Herthába, azóta is a klub alkalmazásában áll. Közben igazi ikon, legenda lett belőle. Király Gábort ő ajánlotta az akkori vezetőknek, és a kapus 1997 nyarától 2004-ig hét szezon 252 találkozóján lett meghatározó játékosa a berlinieknek. Imádták a szurkolók, nemcsak bravúros védései, hanem lenyűgöző egyénisége miatt is.

Dárdai és Király a legutóbbi, azaz az 1999-es harmadik hely kiharcolásában vállalt meghatározó szerepet. Király Gábor mind a 34 találkozón védte a csapat kapuját, míg Dárdai 21 bajnokin szerepelt akkor.

Annak a helyezésnek köszönhetően indulhatott a csapat a Bajnokok Ligájában. Az első csoportkörből úgy jutott tovább, hogy otthon legyőzte a Chelsea-t és a Milant, majd Milánóban is döntetlent játszott. A milánói meccs után kérdezte meg Királytól Andrij Sevcsenko, hogy valóban azt jelenti a neve, hogy „király”? Az igenlő válasz után a világsztár egyetértően annyit mondott neki: úgy is teljesítettél a pályán. Aztán a Hertha a második csoportkörben is jó volt egy döntetlenre a Barcelona és a Sparta Praha ellen. Valószínűleg a mai napig azt a menetelést kell a klub legsikeresebb időszakának nevezni.

A Hertha 1999-ben remekelt a BL-ben, hazai pályán többek között a Zola-féle Chelsea-t is legyőzte Forrás: DPA/AFP/Wolfgang Kumm

Még egy magyarról érdemes beszélni a Hertha kapcsán. Ezzel el is érkeztünk a jelenhez.

Dárdai Palkó elmondhatja az először John Fitzgerald Kennedytől hallott mondatot: „Ich bin ein Berliner.”

Ott született, ott járt iskolába, ott ismerkedett meg a focilabdával, előbb hobbi, később profi szinten. Természetesen ott lett felnőtt Bundesliga-játékos és az Európa-ligában is pályára küldte már edző-édesapja. Ám nem azért érte el ezt, mert kivételezett vele az edzője és az apja, hanem azért, mert fantasztikus mentalitást örökölt és tudást kapott édesapjától. A magyar szövetségi kapitány, Marco Rossi már felhívta a kettős állampolgárságú ifjút. A közeljövő egyik legizgalmasabb kérdése lesz, hogy Dárdai Palkó igent mond-e felmenői hazájának, vagy megvárja, hogy hívja-e az otthonául szolgáló ország kapitánya.

Dárdai Palkó a Werder Bremen elleni bajnokini Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Carmen Jaspersen

Ez utóbbira egyelőre várnia kell, de ideje bőven van. Mert ha egy (nemzetközi szinten is) jól szereplő Herthában kulcsember lesz, akkor ez a pillanat eljöhet. A vb-n is pályára lépő Marvin Plattenhardt esete bizonyítja, hogy nem csak vidékről lehet bekerülni a német válogatottba. Az öreg Dárdai csapata ebben a szezonban akár komoly szerepet is játszhat.

Azzal mindenesetre már a hatodik fordulóban vastag betűkkel beírta magát a szezon fontos pillanatai rovatba, hogy először a Hertha győzte le a Bayern Münchent.

Ez nem kis tett, elég csak annyit mondani, hogy ezt megelőzően legutóbb 2009. február 14-én sikerült a Herthának bajnoki meccsen nyerni a bajorok ellen. A magyar mester az eddigi filozófiáját kibővítve olyan dolgokat is produkál tanítványaival, amelyek eddig idegenek voltak ettől a gárdától. Hiszen Dárdai mindig a szervezettségre épített, a sok munkával megtanulható, begyakorolható variációkat helyezte előtérbe. Annak idején ő is ilyen volt, játékos korában nemegyszer hangsúlyozta, hogy

tőle ne várja azt senki, hogy a labdát a fülén táncoltatva indul el, majd 5-6 embert elfektetve lő varázslatos gólt.

Rajta az utolsó pillanatig való küzdést, a minden labdáért harcolást, a vele szemben álló életének maximális megkeserítését lehet számon kérni. Eleinte ilyen volt az általa edzett csapat is. Dárdai 286 Hertha-mezben játszott Bundesliga 1-es mérkőzéssel (amellyel a klub csúcstartója) a háta mögött 2015. február 5-e óta vezetőedző. Csonka szezonjának végén a tizenötödik helyen végzett az általa irányított társaság, aztán jött egy hetedik, egy hatodik és egy tizedik helyezés.

A Hertha erős középcsapat lett, legfeljebb a gyatra nemzetközi szereplést lehet hibájaként felróni. Azt viszont nagyon.

Két éve az Európa-liga selejtezőjének harmadik körében, még a nyáron elbukott a dán Bröndbyvel szemben. Tavaly ott volt a csoportkörben, de (német mércével mérve) történelmi vereségeket szenvedett. Kikapott a leginkább biatlon VK helyszínként ismert svéd Östersund otthonában, majd attól a Zorja Luhanszktól is, amely az ukrajnai instabil politikai helyzet miatt nem is otthon fogadta. A kettős (a német kupával együtt hármas) harc sok volt a Herthának, ezért is lett a bajnokság végén a tizedik. Így idén nem szerepel a nemzetközi színtéren, csak a hazai sorozatokra kell figyelnie. Miközben a nézőknek is egyre inkább érdemes figyelni a Herthára.

Dárdai Pált a szurkolók mellett játékosai is imádják Berlinben Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Soeren Stache

Jó nézni a berlinieket, márpedig ezt kevés alkalommal lehetett róluk elmondani korábban. Azt a szezon előtt is tudtuk: ha a két öreg támadó, Vedad Ibisevics és Salomon Kalou jó formában lesz, akkor bármelyik ellenfél védelme kesereghet.

De ki gondolta volna, hogy az elmúlt két szezonban említésre méltót alig produkáló, 20 meccséből egyet sem végigjátszó és összesen egy gólt szerző szlovák Ondrej Duda ilyen eredményesen rajtol?

Dárdai Pál gondolt rá. Ő adott olyan önbizalmat ennek a fiúnak, hogy azóta csak szárnyal. A védelem, a Stark-Rekik-Lustenberger-trió különböző formációkban is biztonságot tud adni a kapus előtt. Aki közülük fellép Arne Maier mellé, az segít átvinni a védekezést támadásba, ez pedig tetszetősen és eredményesen történik.

Az első hét fordulóban a Hertha legyőzte a Bayern mellett a Mönchengladbachot és a Schalkét is. Utóbbit idegenben.

És még egy apróság: a néhány hét alatt kulcsemberré vált játékosok közül Arne Maier 19 éves, Javairo Dilrosun 20, Maximilian Mittelstädt és Jordan Torunarigha 21, Valentino Lazaro 22, Niklas Stark, Karim Rekik és Duda 23. A csapat nagy része olyan korban van, hogy egy fanatikus edző nagyon tud rá hatni.

Javairo Dilrosun és Dárdai Pál a Mainz-Hertha mérkőzésen Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Thomas Frey

Elkapta a rajtot a Hertha, még akkor is így van ez, ha a hetedik fordulóban, a Mainz otthonában 0-0 lett a végeredmény. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy messze még a vége. Igen, messze. De az előző években és a nyári alapozás során elvégzett munka nem veszhet kárba. Ezt bizonyíthatja a Hertha következő hónapokban.

Szavazzon!

Ön szerint meddig jut el a Hertha a 2018-19-es bajnokságban?