Vágólapra másolva!
A nyolcvanas évek megsárgult totószelvényein számtalan olyan csapat tűnik fel, melyek neve ma már csak a futballhipsztereknek, a vájt fülű régi motorosoknak, vagy a siralmasan öregeknek mondanak valamit. Új sorozatunkban alámerülünk a totómúlt szinte feneketlen kútjába, és megnézzük, hogy mi történt az egykor nagy múltú, a magyar fogadóknak jobb esetben szép summákat hozó csapatokkal. Az első részben egy német és egy olasz csapat nyomába eredtünk.

Az 1989. évi 19. heti totószelvényen olyan jó nevű csapatok szerepeltek, mint a Schalke, a Freiburg, a Fortuna Köln vagy éppen a Genova – és ez még csak a másodosztály volt. Ezek még azok az idők voltak, amikor a Bundesliga 2. és a Serie B is tényezőnek számított, nem is csoda, hiszen idehaza is ismert klubok hadakoztak a feljutásért. Az alkalmi kiesők és az örök másodosztályúak mezőnyét évről évre alkalmi feljutók színesítették, és számunkra most éppen ezek a klubok a legérdekesebbek. Fénykorukban nemzetközileg jegyzett meccseket játszottak – még a magyar totószelvényre is felkerültek! –, majd ugyanúgy visszasüllyedtek az amatőr lét láthatatlanságába. Ilyen volt a német Meppen és az olasz Sambenedettese együttese is.

Meppen: hol egykor Cruyff és Maradona...

Az 1912-ben alapított alsó-szászországi (sőt, akkor még poroszországi) klub 1921-ben vette fel mai nevét, azóta hívják SV (Sport Verein) Meppennek. Nagy szó ez, látva majd cikkünk másik szereplőjének kacifántos életútját.

A tiszteletreméltó alapító atyák Forrás: svmeppen.de

A Meppen, hasonlóan a Sambenedettéséhez, sosem járt a futball legfelső osztályában, de ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt bő száz évben semmi nem történt a csapattal. Az évtizedekig az emslandi amatőrligában porosodó csapatnál 1957-ben jött el a nagy pillanat, amikor szintet lépve feljutottak az alsó-szászországi amatőrligába – azaz megyei szintről tartományi szintre léptek. 1961-ben aztán emlékezetes módon ezt a ligát is megnyerték:

a rájátszás döntőjében 11-0-ra mosták le a gyepről a TuS Heidkrug csapatát, a győzelemből hat góllal vette ki a részét a klub történetének egyik, ha nem a legjobb játékosa, Gerd Sand.

Mint egy rakéta, olyan volt ekkor az SVM: 1964-ben behúzták az Oberliga-Nyugatot, 1970-ben pedig feljutott a csapat a Regionalliga Nordba, azaz a harmadosztályba, ahonnan ugyan rögtön kiestek, de a következő évben újra feljutottak. A Meppen nem tudott unalmas osztályozókat játszani: előbbi feljutás során szó szerint viharos körülmények között 5-1-re verték a brémai rendőrcsapatot (SV Bremen), majd az újabb sikert egy 4-0-s győzelemmel biztosították be – mondhatni, a fontos meccseken biztosra mentek.

A klub történetének legfényesebb lapjait azonban 1987 és 1998 között írták tele a gondos kezek. Ebben a tizenegy szezonban játszott a Bundesliga 2.-ben a Meppen, és aratott nemcsak klubtörténeti, de az össznémet foci történetében is feljegyzett győzelmeket.

6-7 oda, 6-1 ide

Ez nem tenisz és nem is vízilabda-eredmény. 1997 nyarán ez a két szám virított a Kaiserslautern stadionjának a kijelzőjén, a Betzenberg 38 ezres közönsége pedig döbbenten figyelte, hogy a kis Meppen 6-2 és 7-3 után sem adta föl, és majdnem csodát tett. Mai napig ez a Bundesliga 2. legtöbb gólt hozó mérkőzése.

1996-ban a Német Kupában dobtak nagyot a meppeniek, miután a legjobb nyolc közé jutásért 6-1-re győzték le az egy évvel korábban még az UEFA-kupa negyeddöntőjében a Juventus ellen vitézkedő Eintracht Frankfurtot.

Előbb Cruyff, aztán Maradona

A ma már Hänsch-Arenának hívott meppeni stadionban két barátságos mérkőzés tartja a nézőrekordot. Előbb 1973-ban a Johann Cruyffal Meppenbe látogató Ajaxot nézték meg 17 500-an, majd 1982-ben még ezt is megfejelték ezer fővel, amikor a Barcelona látogatott a 35 ezres kisvárosba, a csapat soraiban Diego Maradonával.

Maradona Meppenben Forrás: NDR

A klub fennállásának 70. évfordulójára tető alá hozott meccs 50 ezer márkájába került az SVM-nek, de minden pfenninget megért. A klubvezető visszaemlékezése szerint a megegyezés könnyen ment: jön a Barca a legerősebb összeállításban, az UEFA pecsétje, és már készen is álltak a vendégek fogadására. Csak a jegyeladást kellett két nap után leállítani, mert a klub két telefonját kezelő alkalmazott szinte megőrült a szakadatlan hívásoktól. A Barca 5-0-ra nyert, de ezen a vereségen senki nem kesergett. Ami a legszebb az egészben, hogy Maradona ezen a meccsen mutatkozott be a Barcelona csapatában, mi több, az első gólt is ő szerezte.

Meppen és Maradona Forrás: Arcanum, Népszabadság

Az 1924-ben átadott meppeni stadiont ekkor még mindig Hindenburgstadionnak hívták. Írtuk már, hogy nem szerettek variálni a nevekkel, de akkor is érdekes, hogy az első világháború német parancsnoka, majd a kancellári tisztségről Hitler hatalomra jutása utána lemondó katona-politikus nevét egészen 1992-ig viselte a létesítmény.

Sambenedettese: otthonuk a harmadosztály

A szelvényen a szakik x2-re adták a Sambenedettese–Genoa meccset, és a Samb ugyan 1-0-ra nyert, csakhogy míg a Genoa az idény végén a Serie B bajnokaként ünnepelhette a feljutást az élvonalba, addig a házigazda 18.-ként zárt, és búcsúzott a B-ligától, ahol azóta sem tette tiszteletét.

Az U.S. Sambenedettese négy San Benedetto del Tronto-i (Marche tartományban, az Adria partján járunk) csapat egyesülésével jött létre 1923. április 4-én. Megható pillanat, az már kevésbé, hogy pálya híján egészen 1926-ig nem játszhattak hivatalos meccset a zöld-fehérek. Kezdésnek a marche-i amatőrbajnokság is megtette, ahonnan 1938-ban jutott fel a csapat a Serie C-be.

A harmadosztály a klub igazi otthona, fennállásuk során összesen 39 idényt töltöttek itt,

az aktuális szezonban is itt kell keresni a nevüket. Ami az utóbbi két évtizedben a csődeljárásokat követő újjáalakítások során vagy négyszer változott.

A Genova elleni totómeccs persze nem jöhetett volna létre, ha a Samb nem jut fel a másodosztályba. Erre első ízben még 1956-ban került sor, és 1963-ig tartott a csillogás, ekkor volt a csapat 7. a bajnokságban és nyolcaddöntős az Olasz Kupában (a bajnok Juventustól kaptak ki hazai pályán 4-1-re) az 1960-61-es idényben.

Luigi Traini, a kapitányi karszalaggal (jobbra) Forrás: Ilmartino.it.

A csodálatos lábú Luigi Traini (az első Samb-nevelés, aki pályára lépett a Serie A-ban) vezetésével egyébként már 1947-ben is közel állt az akkor már piros-kék színekben pompázó csapat a másodosztályba jutás bravúrjához, de hiába lőtt a nagyszerű csatár 24 meccsen 32 gólt, ez is kevés volt.

Halál a pályán és a lelátón

A Samb legnagyobb riválisa egy másik marche-i csapat, az Ascoli. A két együttes 1965. február 14-i mérkőzésén tragikus eset szemtanúi voltak a Stadio Ballarin nézői. A Samb támadója, Alfiero Caposciutti olyan szerencsétlenül ütközött Roberto Strullival, hogy az Ascoli 26 éves kapusának az életét már nem tudták megmenteni. Az 1980-81-es másodosztályú szezonban újra tragédia történt a stadionban. Tűz ütött ki a hazai ultrák szektorában, és két szurkolónak már csak a holttestét tudták kiemelni a tűzoltók.

Az 1973-74-es szezontól az 1988-89-es idényig egyetlen év megszakítással végig a másodosztályban találtuk meg a Sambenedettesét. A '75-76-os idényben újra összefutottak a Juventusszal a kupában, és hazai pályán 2-2-t játszottak a duplázó Fabio Capello vezette torinói gigásszal. A Samb megbízható középcsapat volt egy évtizeden át: a 8. és a 14. hely között mozgott, mellőzve a nagy meglepetéseket. Az sem számított annak, hogy a Sambenedettese 1989-ben búcsúzott a Serie B-től, azóta már megjárta az ötödosztályt is, de most újra kedvenc helyén, a harmadik vonalban (Lega Pro) szerepel.

A világ legfurcsább rivalizálása

Az egymástól 43 kilométerre fekvő Ascoli és San Benedetto del Tronto rivalizálása kézenfekvő. Fentebb már írtunk a pályán bekövetkezett tragikus halálesetről, szurkolók is estek már áldozatul a túlzásba vitt ellenségeskedésnek. Ami viszont igazán különlegessé tette a rivalizálást az az, hogy a két csapat az 1985-86-os másodosztályú bajnoki szezon óta nem játszott egymással hivatalos mérkőzést, miután azóta nem voltak ugyanabban a bajnoki osztályban, és a kupában is elkerülik egymást.

Mini San Siro

A klub jelenlegi otthonát, a szép nevű Riviera delle Palme stadiont 1985-ben adták át, és a szurkolók két nyitómérkőzést tartottak nyilván. Augusztus 10-én a Laziót, míg három nappal később az AC Milant látták vendégül. Utóbbi talán azért is jobban passzolt a helyszínhez, mert négy saroktornyával a Riviera delle Palme pont úgy néz ki, mint a milánói San Siro kistestvére.

A Riviéra gyöngyszeme Forrás: commons.wikimedia.org

A jelenlegi stadion elődje egyébként a Ballarin testvérek Stadion nevet viselte, amit a Superga-tragédiában elhunyt két Torino-játékos, Aldo és Dino Ballarin után kapott 1949-ben.

Egy vb-bronzérmes kapus

Az 1980-81-es szezont a Serie C megnyerésével és a másodosztályba történő azonnali visszajutással zárta a Samb, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett a klub történetének legjobb kapusa, az akkor alig húszéves Walter Zenga, akit az Inter adott kölcsön a marche-i klubnak.

Zenga, miután visszakerült a kék-feketékhez, egy nagyszerű pályát futott be: bajnok (1989), Szuperkupa-győztes (1989), kétszeres UEFA-kupa-győztes (1991 és 1994), az IFFHS háromszor választotta meg az év kapusának, és kétszer még az Aranylabda-jelöltek listájára is felkerült a neve. Az olasz válogatottban 58 alkalommal védett, és első számú kapusa volt az 1990-es világbajnokságon a harmadik helyen végző hazai csapatnak.