Társoldalunk:

Totális csőd vagy csak átmeneti zavar?

2018.10.19. 05:55

A 2014-ben még világbajnok német labdarúgó-válogatott 2018-ban már hat vereséget szenvedett, és könnyen a Nemzetek Ligája B-osztályában találhatja magát. A szövetségi kapitány, Joachim Löw nem ideges, mások már igen. Elemzés.

Kahn - Linke, Nowotny, Matthäus, Babbel - Ziege, Hässler, Jeremies, Scholl - Bierhoff, Rink. Így állt fel az a német válogatott a 2000-es Eb-n, amely megalázó vereséget szenvedett Portugáliától. Miközben a Románia elleni első meccsen még ez volt Ribbeck-kapitány kezdőcsapata: Kahn - Linke, Matthäus, Nowotny, Rehmer - Hamann, Deisler, Ballack, Scholl - Jancker, Bode.

A németek Eb-csapata 2000-bőlForrás: DPA/AFP/Jan Nienheysen

Hat változtatás bő egy héten belül, teljes kapkodás a szövetségi kapitány részéről, aki ráadásul csak azért vállalta el ezt a megtisztelő tisztséget, mert kis túlzással senki más nem volt hajlandó leülni a kispadra. A Románia elleni 1-1, az Anglia elleni 0-1, majd a Portugália elleni 0-3 után megalázó módon, csoportutolsóként kullogott haza a német válogatott. Két évvel az után, hogy az 1998-as franciaországi világbajnokságon is kiesett a legjobb nyolc között.

Nincs kimutatás erről, de nem elképzelhetetlen, hogy a Portugália elleni megaláztatás másnapján a szokottnál kevesebb szén jött fel a gelsenkircheni bányákból, kevesebb gépjármű gurult le a stuttgarti, müncheni, wolfsburgi szerelőszalagokról és a leverkuseni gyárban is kevesebb fejfájást csillapító gyógyszer került dobozba, mint máskor. Ami viszont történelmi tény:

a DFB vezérkara összetrombitálta a válságstábot, és az ülés végén kimondta: kész, vége, ez így tovább nem mehet. A német labdarúgás reformokért kiáltott. Át kellett alakítani az utánpótlás-nevelést, a kiválasztást, a korosztályok egymásra épülő rendszerét.

Azt ugyan tudták, hogy az új generáció felnövéséhez időre van szükség, de abban bíztak, hogy a meglévő értékeik átsegítik az ország labdarúgását az átmeneti 12-14 éven.

Minden elképzelésük bejött. Kapitánynak felkértek egy edzőként szinte még null kilométeres egykori klasszis focistát, Rudi Völlert. Völler vb-ezüstérmet hozó (na, erre is csak a németek képesek) tűzoltó munkája után már hosszabb távra terveztek. Megint ismert arcot kértek fel kapitánynak, Völler csatártársát a 1990-es vb-győztes csapatban, Jürgen Klinsmannt. Mögé (mellé?) tettek egy rutinosnak tűnő, de kevésbé ismert szakembert, Joachim Löwöt.

Jürgen Klinsmann és Joachim Löw 2005 nyarán a Konföderációs KupánForrás: AFP/Jochen Luebke

Löw azonnal nem kaphatott főszerepet, mert a 2006-os vb-t Németországban rendezték, és az esetleges kudarcot egy olyan népszerű embernek, mint Klinsmann, úgy-ahogy elnézte volna az ország, de egy ismeretlennek aligha. Végül nem hozott kudarcot a hazai vb, a bronzérem jobb eredmény volt a vártnál, Klinsmann mennybe ment, és megteremtette az építkezés lehetőségét az őt váltó Löwnek, akire hosszú távon számítottak a szövetségnél.

Ez is bejött nekik. A Löw vezette válogatott az elkövetkező öt világverseny mindegyikéről éremmel tért haza, miközben folyamatosan átvették a főszerepet azok a játékosok, akik a 2000-es égést követő újjáépítés során kezdték karrierjük érdemi részét. Ma is ők alkotják a német válogatottat. Ők produkálták (még mindig Löwvel a kispadon) az újabb történelmi (talán még a 2000-esnél is lejjebb lévő) mélypontot az idei vb-n. És velük fog nagy valószínűséggel kiesni a német válogatott az újonnan indított Nemzetek Ligája legfelsőbb régiójából. Két komoly kudarc egy évben. Már eddig is hat vereség – erre még nem volt példa arrafelé.

Válságban van a német labdarúgás?

Ha a szurkolói érdeklődést nézzük, akkor aligha. 43.879 – ennyi volt az átlag nézőszám a Bundesliga 2017-18-as idényében. Ennél csak egyetlen szezonban a 2011-12-esben regisztráltak magasabbat, 44.293-at. Akkor, amikor legutóbb nem a Bayern lett a bajnok. Valószínűleg ez, mármint a müncheni szuperalakulat iránt Bajorországon kívül fellelhető ellenszenv a magyarázata ennek a nagy érdeklődésnek. Egyébként az 1974-es világbajnoki győzelembe torkolló szezonban 20.525, az 1990-es aranyévet megelőzőben 19.765 volt ugyanez a mutató. A válogatott találkozók is zsúfolt stadionokban zajlanak napjainkban. Ennek a magyarázata egyszerű: Németországban húsznál több olyan stadion van, ahol felléphet a nemzeti csapat, vagyis a nagyobb helyeken 1-2 évente rendeznek válogatott meccseket, a kisebbekben 5-6 évente. Naná, hogy megmozdul ilyenkor a környék. Fogy a sör, a perec, a sál, a zászló, a mez. A drukker kötelességének érzi, hogy ott legyen a meccsen. Eddig többnyire sikerben kellett társnak lennie, most barátkozik egy másik helyzettel.

2018-ban a német válogatott barátságos találkozón legyőzte Szaúd-Arábiát, Perut és a vb-csoportmeccsén Svédországot. Döntetlent játszott Spanyolországgal és Franciaországgal. Már 6 vereséget jegyez idén, soha egyetlen évben sem szenvedett el ennyit. Brazília 0-1, Ausztria 1-2, Mexikó 0-1, Dél-Korea 0-2, Hollandia 0-3 és Franciaország 1-2. Pánik nincs. Nem is kell, hogy legyen. Ám azt nehéz lesz a német rajongókkal elfogadtatni, hogy ez van, ezt kell szeretni.

Mesut Özil kifejezéstelen arccal bámul a semmibe. Az ő feje a porba hullottForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christian Charisius

A vb-kudarc után Özilén kívül egyetlen ismertebb fej sem hullott a porba. De fordítsuk meg: Krooson kívül egyetlen világklasszis mezőnyjátékosa sincs a németeknek. Míg a bevezetőben leírt 2000-es Eb-kerettagok közül Matthäuson kívül Scholl, Hässler, Ballack és sérülékenysége ellenére Deisler is az volt a mezőnyben. Sok szakember szerint Kahn még Neuernél is jobb kapus volt, de nem a kapusposzt miatt tart ott a német válogatott, ahol tart. Az vicc, hogy összesen három belső védő vehető számításba, közülük a magyar származású Süle csak a fizikai felépítésével éri el ezt a szintet, a játékával nem. Ugyanez mondható el a csatárokról. Werner, Gnabry, Müller, esetleg Uth vagy Petersen. Megszűnt volna Németországban a csatár- és belsővédő-képzés? Csak középpályásokat nevelnek? Azokkal Rajnát lehet rekeszteni, ha rendeznének C, D, E-válogatottaknak világeseményt, Löw még mindig gondolkozhatna azon, hogy kit hagyjon ki. De az A-válogatott sem tud jobb középpályát kiállítani, mint az esetleges D.

Franciaország ellen Ginter, Kimmich, Kroos és Sane tolongott ebben a sorban, meg gyakran Werner és Gnabry. Támadásban néha Schulz.

Kroos gólja ellenére Párizsban jött az idei hatodik zakó a németeknekForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Elmar Kremser/Sven Simon

Hollandia ellen Thomas Müller, Can, Uth, Peru ellen Gündogan, Reus, Brandt. Bevethető még Goretzka, Draxler és sokan mások. Nyilván ez a kísérletezés időszaka, már a Nemzetek Ligája megszületésekor a németek jelezték, hogy ide kísérleti csapattal jönnek.

Az elképzelés persze látszik, megvan a Neuer-Hummels-Boateng-Kimmich-Kroos-Werner-tengely, melléjük kerülnek az aktuális kiegészítők. Ha azok olyanok, mint a fent említettek, akkor nem lehetne baj. Ám Löw bizonyos dolgokhoz görcsösen ragaszkodik, és ez teszi nehézzé mindenki életét. Egy-két játékos teljesen más poszton szerepel, mint a klubjában. A Bayernben szélsőhátvéd Kimmich itt középpályás (mintha nem lenne elég egyébként is belőlük), Werner baloldali támadó, néha meg védekező, míg a Leipzigben előretolt ék. Nem lehet könnyű még egy világklasszisnak sem 4-5 napra egészen más szerepkört betölteni, mint az év többi 300-320 napján. Főleg Wernernek nem lehet az, mert míg Kimmich inkább előbb, mint utóbb világklasszis lesz, Werner soha nem lesz az.

Timo Werner (balra) soha nem lesz világklasszis, Joshua Kimmich (jobbra) előbb vagy utóbb az leszForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

A legnagyobb gond, hogy nincs a pályán vezéregyéniség. Egy Beckenbauer, Matthäus, Ballack, vagy éppen Schweinsteiger. Szelid, kedves, ügyes fiúk halmaza tobzódik ott. Mindent tudnak külön-külön, sok mindent együtt is. De valami hiányzik belőlük. A győzelem tudománya.

Igaz, az nem tett jót Löwnek, hogy a vb-égés után rögtön „belezuhantak" a Nemzetek Ligájába. Ráadásul egy nagyon erős trióba. A világbajnok Franciaország és az ősellenség, a vb-től való távolmaradás miatt nagyon harapós Hollandia mellé. Ha az évtizedek szokásának megfelelően az Eb-selejtezők jöttek volna és jön három-négy gólzáporos diadal az ötödik-hatodik kalapos hobbiválogatottak ellen, akkor most úgy tűnne, hogy minden rendben van. Önbizalom-növelő gólok-passzok-cselek-szerelések garmadáját produkálnák a játékosok. Meg örömfocit. Így meg szenvednek. Mert egy Oroszországban megalázott-agyonvert sereg nehezen áll talpra hasonszőrűek társaságában.

Mennyire lehet rábízni a talpra állást a bukott hadvezérre?

Joachim Löw önbizalmával nincs gond, hiszen felkérte saját magát a maradásra. Érzi magában az erőt. Igaz, nem is nagyon van kit a helyére ültetni. A 2000-es vagabund-húzás a kezdő edzővel még egyszer nem vezethet eredményre. Ám mindenféle kapcsolat egy idő után fásulttá teszi a benne szereplőket. 12 év egy válogatott irányítójaként akkor is nagyon sok idő, ha az elmúlt majdnem 100 évben Löw mindössze a tizedik német szövetségi kapitány. Biztosnak látszik, hogy vele kellene talpra állni. Az is biztos, hogy a világ nem ment el a németek mellett. Ami elment, az a német mentalitás. Ezt persze nehéz is számon kérni a félnémeteken, Kehreren, Boatengen, Rüdigeren, Gündoganon, Canon, Sanén, Gnabryn, Tahon. Jól passzolnak, ötletesek, gyorsak elöl, de egy ötös fal elé húzott négyes fallal nehezen birkóznak. Ezt a falazást (vagy buszbetolást) ma már mindenki tudja. A foci továbbra sem pontozásos sportág. Most is és a jövőben is az nyer, aki ellenfelénél többször juttatja a labdát a kapuba. Ráadásul a képzettebb ellenfelek még arra is képesek, hogy a fal előtt valaki meglóduljon, ez pedig már megsebezheti a német válogatottat. Átmegy a középpályáján, majd vagy az elkalandozó valamelyik szélsővédő helyén bontja meg a védelmét, vagy a körülményes, nehézkes belsővédő-duót hozza zavarba.

A német válogatott kiismerhető lett, ettől verhető a Löw-csapat.

Joachim Löw vállalja a felelősségetForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Andreas Gebert

Aki a fent említett recept kiváltására nem alkalmas, annak még mindig ott van egy szöglet kínálta kiszámíthatatlan lehetőség. A német csapat ma szinte senki ellen nem védekezik, mindig irányít. Ám már csak a díszpáholyban ül Netzer, Overath, Schuster, Ballack, Effenberg, Scholl, Matthäus. Az persze nagy kérdés, hogy ők mire jutnának a mai fociban, de erre nem kaphatunk választ.

A német válogatott jelene és a jövője a következő csapat: Sané, Gnabry, Goretzka, Havertz, Can, Brandt, Kehrer, Kimmich, Werner 1990-ben még nem éltek, és a négy évvel ezelőtti világbajnoki győzelem alkalmával is csak tinik voltak. Az említett öregedő maghoz kell csatlakozniuk. Mert az a mag még jó ideig nem változtatható. Ha majd az ő helyükre is jönnek megfelelő emberek, akkor lesz ismét Németország egy világesemény első számú esélyese.

Addig csak az egyik esélyes lehet.