Dollármilliárdok ömlenek a vergődő kínai fociba

Nincs olyan dolog, amit Kínában ne tudnának megcsinálni. Ha kell, pár hónap alatt megépítenek 400 km új vasutat. Ha arra van szükség, mágneses térben lebegő szupervonatokkal kápráztatják el a világot. Bár Pekingben szinte sosem esik a hó, mégis téli olimpiát rendeznek. Bárhova nyúlnak, előhúznak egy világbajnok asztaliteniszezőt, vagy súlyemelőt. Csak a labdarúgással gyűlik meg a bajuk – de azzal nagyon. Ide ugyanis a számolatlanul elköltött dollármilliárdok sem elegendőek, ha a kínai játékosok csak ugatják a focit.

A kínai labdarúgó-válogatott a 72. helyen áll a FIFA világranglistáján. Sosem tartozott a világ élvonalába, amit jól jelez, hogy

a labdarúgó-világbajnokságok közül mindössze a Dél-Korea és Japán által közösen rendezett 2002-es vb-re jutott ki.

A 17 évvel ezelőtti részvétel kulcsfigurája a szerb szövetségi kapitány, Bora Milutinović volt, aki 1986 és 2002 között sorozatban ötször vezette ki az éppen általa irányított válogatottat a világbajnokságokra, majd a kínai kivételével mindegyik válogatottat túljuttatta a csoportkörön.

2018-ban is szívesen látott vendég Kínában az egykori szövetségi kapitány, Bora Milutinovics (a képen balra) Forrás: Imaginechina/Zhang tongzhou - Imaginechina/Zhang Tongzhou

A 2002-es vb-n a kínai csapat nem lőtt gólt, három vereséggel esett ki, de említsük meg, hogy Costa Rica mellett a későbbi győztes brazil válogatottal és a végül bronzérmes Törökországgal kerültek egy csoportba. Kína az Ázsia-kupán sem tudott figyelemreméltó eredményt elérni az utóbbi években, 2004-ben ezüstérmesek voltak, de az azóta megrendezett 4 kontinenstornán a legjobb négy közé sem tudtak bekerülni. Az idei évben rendezett tornán a negyeddöntőben estek ki, egy Irántól elszenvedett sima 3-0-ás vereséggel.

A sport és az üzlet szimbiózisában, valamint a technika fejlődésének következtében az elmúlt években a kínai sport felemelkedéséről beszélhetünk, még akkor is,

ha a 2008-as pekingi olimpiához képest, ahol 48 aranyat nyertek, a 2016-os riói olimpián már csak 26 aranyérmet sikerült szerezniük.

Az egyik legfőbb kérdés azonban az, hogy az egyéni sportokban kiemelkedő kínai sportolók a jóval nagyobb tömegeket megmozgató és a sportmarketing szempontjából is legfontosabb labdarúgásban előrébb tudnak-e lépni.

Kínai futballszurkolók. Nincs sok sikerélményük Forrás: Imaginechina/Liu jianmin - Imaginechina/Stringer

A kínai milliárdosok száma évről évre emelkedik a világ legnépesebb országában.

2017-ben hetente két ember vált milliárdossá Kínában.

A sanghaji Hurun Report számításai szerint idén január végén 658 dollármilliárdos élt a hatalmas országban, több, mint az Amerikai Egyesült Államokban. A legtöbb kínai milliárdos Pekingben és Hongkongban él. Ez a jelenség hatással van a kínai focira is, ugyanis néhány évvel ezelőtt elkezdték a kiöregedő, illetve most már fiatalabb játékosokat is felvásárolni a legjobb európai bajnokságokból. Ezt aligha tehették volna meg, ha a milliárdosok és magán-, illetve állami vállalatok nem fektetnek be a kínai fociba. A nagy kérdés az, hogy ez a "kínai-modell" üzleti szempontból mennyire fenntartható, másrészt profitál-e ebből a szakma, jobb lett-e, jobb lesz-e ettől a kínai foci?

A rövid válasz: nem. De kifejtjük hosszabban is.

A kínai profi labdarúgó-bajnokság 1994-ben indult el, a jelenlegi 16 csapatos első osztály a kétezres évek közepén született meg. Az elmúlt években elképesztő összegekért váltottak klubot egyes játékosok, a fizetések egekbe emelkedéséről nem is beszélve. Olyan fiatalabb játékosok is felbukkantak Kínában, akik topligák klubjainak kezdőcsapataiból érkeztek.

Ilyen volt a brazil Ramires vagy Oscar, ők mindketten a Chelsea-ben fociztak.

Abba nem is érdemes belemenni, hogy mennyire van oda egy brazil labdarúgó egy kínai bajnoki címtől vagy az ázsiai Bajnokok Ligájában való részvétel lehetőségétől. Semennyire, mert nem ez számít, csak az, hogy mi van a fizetési papír alján.

A brazil Ramires is focizni ment Kínába. Meg pénzt keresni Forrás: Imaginechina/Liu jialiang - Imaginechina/Liu Jialiang

A kínai bajnokság színvonala nem éri el az orosz vagy török bajnokságét sem, és akkor még egy szót sem szóltunk a topligákról. Arról nem is beszélve – és erre Oscar is utalt egy interjúban –, hogy mennyire szívesen válogat be egy szövetségi kapitány bármely játékost a kínai bajnokságból a nemzeti válogatottba. Ezt saját bőrünkön is tapasztalhattuk, amikor a kínai első, majd másodosztályban focizó Guzmics Richard egyszer csak azon vette észre magát, hogy az MLSZ nem postázta neki a válogatott meghívóját.

Mint a régi szép időkben - kínai műsorújság, benne Guzmics Richard Forrás: Lantos Gábor

2013-ban és 2015-ben a kínai Kuangcsou Evergrande nyerte meg az ázsiai Bajnokok Ligáját – ez volt a kínai labdarúgás elmúlt évekbeli legjobb eredménye. 2013-ban az olasz Marcello Lippi vezetésével és három dél-amerikai labdarúgó hathatós segítségével született meg a diadal. A kínai bajnokságba előszeretettel igazoltak olyan dél-amerikai focisták, akikre saját hazájukban vagy Európában nem várt értelmezhető karrier. A brazil Elkeson, Muriqui vagy az argentin Darío Conca neve nem sokat mond, nélkülük azonban a Kuangcsou aligha érhette volna el a sikereket.

Darío Conca egyébként 2011 nyarán Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött a világ harmadik legjobban fizetett játékosa volt.

A Kuangcsou Evergrande 2015-ös ázsiai Bajnokok Ligája-győzelmét már a brazil Luis Felipe Scolarival érte el, aki 2002-ben nyert világbajnoki címet hazája válogatottjával. (Marcello Lippi még 2014 végén lemondott, helyére a korábbi világbajnok Fabio Cannavaro került, őt váltotta Scolari az év közepén.) A csapatnál 2014 elejétől ismertebb nevek is előfordulnak, mint a két olasz, Alberto Gilardino és Alessandro Diamanti. Érdekesség, hogy egyik játékos sem bírta sokáig - egyes hírek szerint gondok akadtak a bérek kifizetésével - Diamanti egy, Gilardino pedig fél év után visszatért Olaszországba. 2015 nyarán érkezett (ingyen) a csapathoz a Real Madridot, a Manchester Cityt és a Milant is megjárt brazil Robinho, aki szintén fél év után tért vissza hazájába. Robinho mellett a Tottenham csapatában mellőzött Paulinhot szerezte még meg a kínai a csapat, aki két év után jött újra Európába, a Barcelona csapatába, hogy aztán egy év múlva visszamehessen Kínába.

A nagy játékosmozgás ellenére a kantoni csapat sorozatban hatszor lett a bajnokság első helyezettje.

Dario Conca, aki egykor Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött a világ harmadik legjobban fizetett játékosa volt Forrás: AFP/Str

Borussia Dortmund paraguayi játékosa, Lucas Barrios egy évet bírt a Kuangcsou Evergrande csapatában. Seydou Keita, az FC Barcelona korábbi középpályása másfél évet húzott le.

A Chelsea elefántcsontparti sztárja, Didier Drogba fél év után hagyta el sanghaji csapatát, a rengeteg sztáregyüttest megjárt Nicolas Anelka egy év után lépett le szintén a Shanghai Shenhua együttesétől.

Mindhárom játékos ingyen érkezett, így csak a bérükre kellett költeni, ez azonban a 10-15 millió eurót is elérhette. A belga Yannick Carrasco 25 évesen igazolt a Dalian Yifang csapatába az Atletico Madridtól 30 millió euróért. A sajtóban télen felmerült, hogy vissza akar térni Európába, de állítólag a magas fizetési igénye miatt ez meghiúsult. A szintén belga Axel Witsel másfél éves kínai túra után visszajött Európába a jelenleg a német bajnokságban második Borussia Dortmundhoz.

Didier Drogba meze ma már kiállítási tárgy Sanghajban Forrás: Imaginechina/Chen yuyu - Imaginechina/Chen Yuyu

Külön bekezdést érdemel az argentin Carlos Tevez, aki 33 évesen igazolt 10,5 millió euróért és hatalmas fizetésért a Shanghai Shenhua csapatába, hogy aztán egy év után harmadszor is visszatérjen a Boca Juniorshoz.

Emberi ésszel felfoghatatlan pénzt tett zsebre egy év alatt, több mint 30 millió angol fontot.

Tevez nagyon boldognak és agilisnak tűnt Kínába érkezésekor, ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert rövid időn belül haza akart térni. 19 meccsén 4 gólt sikerült szereznie. Később azt nyilatkozta, hogy családi szempontból nyert, a futball szempontjából nem. Sokatmondó az a kritikája, mely szerint

Dél-Amerikában és Európában a játékosok gyerekként tanulnak meg focizni, Kínában nem. Úgyhogy technikailag nem túl jók.

(Magyarra fordítva a képzetlen és ügyetlen kínai játékosok egy pillanat alatt képesek szétrúgni egy milliárdokat érő sztár mindkét lábát.) Tevez azt is elmondta, hogy a szurkolók is máshogy viszonyulnak a játékhoz. Szerinte 50 éven belül Kína nem fogja elérni azt a szintet, ahol most a dél-amerikaiak vagy az európaiak tartanak.

Carlos Teveznek nincs túl jó véleménye a kínai fociról, de a temérdek pénz biztos jól jött neki is Forrás: AFP/Chandan Khanna

A játékosok és a Kínába igazolt edzők is elismerik, hogy a legnagyobb vonzerőt a fizetés jelenti számukra, amely két-háromszorosa annak, amit hazájukban tudnának megkeresni. A már említett

Tevez heti 615 ezer fontos (!) fizetése mellett érdemes megemlíteni Oscar heti 400 ezres, Graziano Pellè 290 ezres vagy Ramires 200 ezres bérét.

A brazil Oscar egy nyilatkozatában őszintén elismerte, hogy a kínaiak olyan ajánlatokat tesznek, amiket a játékosok nem tudnak visszautasítani. Azt is elmondta, hogy amikor Kínába igazolt, nem a karrierjére, hanem a családjára gondolt. Feltűnő azonban a következő mondata: fiatal még, vissza is fog térni Európába, tehát a kínai kaland csak egy pénzügyi ugródeszka számára.

Oscar őszintén elismerte, hogy nem tudta visszautasítani a kínaiak ajánlatát Forrás: Imaginechina/Dong daxiaochao - Imaginechina/Dong Daxiaochao

A kínaiak a kispadokra is olyan edzőket vásároltak, akik tapasztaltnak számítottak. A korábbi Európa-bajnok francia Jean Tigana néhány meccs után felállt az akkor Drogbát és Anelkát is foglalkoztató sanghaji csapat kispadjáról, ellenben Marcello Lippi és Luis Felipe Scolari sorozatban 3-3 bajnoki címet tudott szerezni a Kuangcsou Evergrande csapatával. Az edzőként a fél világot bejáró svéd Sven-Göran Eriksson is több évet töltött el Kínában, három csapat kispadjára is leülve. Fabio Capello is kipróbálta magát másfél szezon erejéig a kínaiaknál. A német Felix Magath, aki korábban a Wolsburggal lett német bajnok, vagy a chilei Manuel Pellegrini, aki a Real Madridnak és a Manchester Citynek volt vezetőedzője, szintén megfordult arrafelé.

A kínaiak folyamatosan építik kapcsolataikat dél-európai és európai futballszövetségekkel és klubokkal. Ennek eredményeként edzők, orvosok és más szakemberek érkeznek az országba.

A március elsején indult kínai labdarúgó-bajnokság 16 csapata közül mindössze három foglalkoztat kínai edzőt, a többi mester külföldi.

Marcello Lippi olasz sztáredző éveket töltött el Kínában, a kínai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt több mint két éven keresztül Forrás: AFP/Khaled Desouki

A kínai focimodell fenntarthatóságára csak a bátor emberek fogadnának. Az amerikai MLS-nek is 20 év kellett, hogy erőre kapjon.

Olyan bajnokságba invesztáltak a legnagyobb kínai üzletemberek és állami vállalatok, amelynek szinte semmilyen gazdasági értéke nem volt.

A kínai vezetés nem sokkal ezelőtt a homlokára csapva felismerte, hogyha számolatlanul engedi be a külföldi játékosokat, akkor nemcsak az utánpótlását teszi tönkre, de a kínai kormány által megálmodott nemzeti válogatott felépítését is szétveri. Éppen ezért jelenleg csak négy külföldi lehet egy csapat keretében és három egyszerre a pályán. 2017-ben a Kínai Labdarúgó Szövetség új szabályt vezetett be. Minden veszteséges klubnak, amelyik új külföldi játékost igazol, az átigazolási díjnak megfelelő összeget be kell fizetnie egy olyan alapba, amelynek célja a fiatal kínai játékosok fejlődésének elősegítése.

Ezt a díjat 100 százalékos átigazolási adónak nevezhetjük.

A helyi óriáscégek évek óta azt gondolják (vagy azt mondják nekik), hogy érdemes befektetni a labdarúgásba, hiszen a kínai piac nagyjából akkora, mint az európai és a dél-, valamint észak-amerikai együttvéve. Nem elhanyagolható tény, hogy a kínai milliárdosok évek óta tulajdonosként ott vannak az európai klubfutballban is. Elsősorban angol első és másodosztályú csapatokban, de betették a lábukat a spanyol, a francia, az olasz, a holland vagy a cseh bajnokságba is.

A kínai labdarúgásnak jót, de rosszat is tesz, hogy a kommunista párt főtitkára, az ország elnöke, Hszi Csin-ping lelkes rajongója a futballnak. A vezér három kívánsága a következő volt:

a 2002-es részvétel után a csapat jusson ki rendszeresen a világbajnokságokra, Kína rendezzen Mundialt, végül nyerjen is egy vb-t.

Az első kettőre az elvi és gyakorlati esély megvan. A harmadik cél viszont olyan álom, amelyet a jelenlegi kínai elnök aligha fog megérni.

Hszi Csin-ping kínai elnök a labdarúgó-válogatott világbajnoki címéről álmodozik Forrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Ju Peng

Mindenesetre van egy szervezet, amely mindent megtesz, hogy Kína a világfutballban is jól érezze magát. Ez pedig a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, amely

most azon mesterkedik, hogyan emelhetné meg a 2022-es katari vébé 32-es mezőnyét 48 csapatosra.

(A 2026-os kanadai-amerikai-mexikói világbajnokságon már biztosan 48 együttes indulhat.) A FIFA olasz elnöke, Gianni Infantio nem valami jószolgálati követként tetszelegve akarja átverni a testületen a korábbi létszámemelést, hanem azért, hogy olyan országok biztosan a vb résztvevői lehessenek, amelynek piacai a világ gazdaságában megkerülhetetlen tényezőnek számítanak. llyen az Egyesült Államok, Oroszország és Kína (de ilyen India is). Az USA válogatottja lemaradt a 2018-as vb-ről, Kína úgyszintén, az oroszok pedig házigazdaként mentesültek a selejtezők lejátszása alól. A FIFA döntése viszont tényleg olyan lehet, amely meglökheti a kínai labdarúgást – de a kozmoszba fellőni ezzel sem lehet majd a kínai válogatottat.

Gianni Infantino, a FIFA elnöke 2018 őszén az ázsiai szövetség kongresszusán beszélt Forrás: AFP/Mohd Rasfan

Azt viszont garantálni lehet, hogy a 48 csapatos vébén lesz két meccsük - ez pont kettővel több, mint a semmi.

Ez pedig százmilliókat ültet a tévék elé, tízezreket ösztönöz majd egy katari vagy tengerentúli utazásra – egyszóval, csengetni fog a kassza.

Utóbbi ennek az egész sztorinak a lényege. Semmi más. Akkor is, ha Gianni Infantino semmiképpen sem tud világbajnokot kreálni a kínai labdarúgó-válogatottból, pedig – ne legyünk álszerények – legszebb álmaiban ez is felvillan egyszer-egyszer. Csak éppen ez az egyetlen dolog, amelyet nem lehet pénzen megvásárolni.