Gretzky helyett Palkovics a hokipalánták ideálja

Rövidtávon a tavaszi, svájci világbajnoki szereplés, illetve a vancouveri téli olimpián való részvétel kiharcolása a magyar jégkorong-válogatott célja. A története legsikeresebb naptári évét taposó együttesre az állam is felfigyelt, 170 milliós támogatást nyújtott a sportág utánpótlásának, s Studniczky Ferenc elnök úgy gondolja, ez 5-6 éven belül egy új, sikeres generáció kinevelésével meg is térülhet.

- A magyar jégkorongsport talán legsikeresebb esztendejét zárta a válogatott, hiszen áprilisban a divízió I-es világbajnokságban kiharcolta feljutást, novemberben pedig továbbjutott az olimpiai előselejtező tornán. Elnökként hogyan értékeli az eredményeket?
- Nagy dolognak tartom, hogy az Alba Volán elindulhatott az osztrák bajnokságban, ez hihetetlen fejlődést indított meg. Ezek után jött a világbajnokság, majd az olimpiai előselejtező sikere. De azt mondom, akkor lennék igazán boldog, ha a válogatott az év csapata választásán dobogós lenne, ez a leghőbb vágyunk még az idei esztendőre. Olimpiai évben nem egyszerű dolog, de az újságírók bizonyíthatnák, hogy elfogadták a jégkorongozókat, s más csapatsportágak sikereivel egy szinten mérik az eredményeket.

- A sportág minden téren töretlen fejlődést mutat. Nem érzi úgy, ezzel gyakorlatilag teljesítőképessége csúcsára ért a csapat? Mi lehet a további cél?
- Amikor elkezdtük a munkát, hároméves periódusban gondolkodtunk, s tény, sokkal előbb értük el a kitűzött célt. Úgy érzem, ez a garnitúra valóban elért teljesítménye csúcsára, ám hiszek benne, hogy ez a csúcs még kitart a rigai olimpiai selejtezőig és a svájci világbajnokságig. Természetesen foglalkozunk a jövővel, mind pénzügyi, mind szellemi erőforrásokat tekintve, cél, hogy 2014-ben mi rendezhessük a világbajnokságot Budapesten, azaz 5-6 év múlva egy új generációval lépjünk elő.

- Ez feltételezi a jó utánpótlást, ezek szerint ez biztosított?
- Megvan az új garnitúra, a jelenlegi 14-16 éveseket régóta figyeljük, nagyon tehetségesek. Ennek a korosztálynak nagyon fontosak a példaképek, s a mostani kispalánták közül sokan a jelen válogatottjára néznek fel, őket bálványozzák. Már nem Gretzkyk akarnak lenni, hanem Ocskayk és Palkovicsok.

- Az Országgyűlés megszavazta a 170 millió forintos támogatást a jégkorong utánpótlás-nevelésre, a válogatott világbajnoki szereplésére javasolt 100 milliót viszont nem. Hogy értékeli ezt a döntést?
- Boldog vagyok, büszkén mondom mindenkinek, ez egy igazi áttörés a hazai jégkorongsport életében. Örülök annak, hogy az állam úgy gondolta, érdemes pénz fektetni a hokiba. Úgy érzem, most kerültünk oda a magyar sikersportágak sorában, ahová igazán tartozunk. A megszavazott 170 milliós támogatás pont abba a koncepcióba illeszkedik bele, amiről korábban már beszéltem, ha jól osztjuk be erőforrásainkat, ütőképes utánpótlásunk lehet a jövőben.

- Olvastam egy korábbi nyilatkozatát, amiben azt mondta, "amikor elnök lettem, évi nyolcvanmillió forintból gazdálkodhatott a szövetség, ám már évek óta kétszázhatvanmillió forint a költségvetésünk." Hogyan lehet tartani ezt a szintet? Jönnek-e a sikerek hatására újabb támogatók? Emelkedik-e a költségvetés az A csoportba jutás miatt?
- Kicsit emelkedni fog a költségvetés, elsősorban az A csoportos világbajnokság miatt. De büszkén hangoztatom: négy éve 200-260 millió forint között mozog a büdzsé, s ezt az összeget minden évben elő tudtuk teremteni. Szponzoraink, élükön a Pannonnal, hároméves ciklusokban gondolkodnak, mögénk álltak, s nem hagynak cserben bennünket a jövőben sem.

- Most már talán elmondható, az állam sikersportágként kezeli a jégkorongot. Mi a helyzet a Magyar Olimpiai Bizottsággal?
- Szerintem ilyen állami támogatással már az olimpiai bizottságon is keresztül tudom vinni a döntést. Tavaly 18 millió forintot kaptunk, idén is ilyen, esetleg kicsit magasabb összegre számítok, hiszen mégiscsak nagy siker küszöbén állunk. Szerencsével eljuthatunk a vancouveri olimpiára.

- Az idei esztendő sikereiből mennyit érez a magáénak?
- Nehéz kérdés. Csapatjátékos voltam mindig, az is maradok. Ezek a sikerek mindannyiunk érdemei, de azért általában az elnököknek különleges szerepük van...