Mit akarsz a jégen, csak egy néger vagy!

A dzsungelnyuszitól a niggerig mindennek elmondták, saját szurkolói dobálták meg miatta a Boston Bruins buszát, Valmore James mégis megvalósította az álmát, eljutott az NHL-ig. Mindössze 11 mérkőzésen játszott, mégis egész Amerika ismeri, főleg azóta, hogy az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokság első amerikai születésű fekete játékosa megírta megrázó önéletrajzi könyvét.

2015 februárjában jelent meg Valmore James önéletrajzi könyve (Black Ice - The Val James Story), amelyben az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokság első amerikai születésű fekete játékosa megrázó őszinteséggel beszélt arról, milyen támadásokat kellett átélnie pályafutása során.

Az 1957. február 14-én született játékos úgy ismerkedett meg a sportággal, hogy édesapja egy new york-i jégpályán dolgozott. A balszélsőként és védőként is bevethető játékos 1975-ben, 18 évesen a Quebec Rempartsban mutatkozott be, majd játszott a Mississauga Reps, az Erie Blades és a Rochester Americans csapatában is.

Az NHL-ben csak 11 meccs jutott neki Forrás: Wikipedia

Az AHL- és EHL-karrier mellett volt esélye az NHL-re is, de hiába draftolta 1977-ben a Detroit Red Wings, a klub színeiben egy mérkőzést sem vívhatott. Már-már letett a legmagasabb szintről, amikor 1981. július 22-én a Buffalo Sabres szerződtette.

"Küldd el a niggert!"

Az 1981-82-es szezonban hét mérkőzésen szerepelt, ő lett az első amerikai születésű fekete játékos, aki pályára léphetett az NHL-ben. Külföldi színes bőrű hokis akadt már előtte a ligában, a kanadai Willie O'Ree 1958-ban szintén a Bostonban debütált.

"Az újonc szezonomban az első mérkőzés után a saját szurkolóink megállították a buszunkat. Sörösüveget dobtak a szélvédőre, és azt kiabálták: 'Küldd el a niggert!'. Elindultam előre, de az edző, Scotty Bowman a helyemre parancsolt. Belátom, hülyeség lett volna a részemről reagálni, meg kell köszönnöm Bowmannek, hogy leállított. Nem is voltam igazán dühös, inkább szégyelltem, hogy a saját honfitársaim ezt teszik velem. Sokat sírtam azokban az időkben. Nagyon csalódott voltam, de nem hibáztathattam egész Bostont. Csak azt a néhány embert" - írja James a könyvben.

Döbbenet és sokk

Úgy tűnt, ezzel a hét meccsel véget is ért az NHL-pályafutása, visszatért a Rochesterbe, ahol 1981 és 1984 között jégkorongozott, majd a szintén AHL-es St. Catharines Saints következett. 1986-ban ott figyelt fel rá a Toronto Maple Leafs, de a kanadai együttesben is csupán négy meccsen léphetett pályára. 1988-ban vállsérülés miatt vonult vissza.

Mindössze 11 mérkőzés jutott neki a világ legjobb jégkorongligájában, ez a két szezon mégis olyannyira meghatározó volt az életében, annyi támadás érte származása miatt a szurkolók és az ellenfél játékosai részéről, hogy egy könyvet megtöltött vele. A mű egy olyan úttörő története, aki elviselte és legyőzte a diszkriminációt azért, hogy megvalósítsa álmait és ösztönzően hasson a jövő generációjára.

Februárban jelent meg a könyve Forrás: Twitter/Rochester Americans

"13 évesen egy michigani tornán játszottunk. Még el sem kezdődött a mérkőzés, de a közönség már azt üvöltötte, hogy semmi keresnivalóm a jégen a fehérek között. 'Nem vagy más, mint egy kibaszott néger', kiabálták. Megdöbbentem, szinte sokkolt az eset. nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet. Nem értettem, miért szid egy olyan ember, akit nem is ismerek. Persze addig is tudtam, hogy léteznek faji előítéletek, a szüleim emiatt költöztek Dél-Floridából Long Islandre" - nyilatkozta James a Weltnek.

Még a feleségét is meglepte

Az mondta, amíg jégkorongozott, folyamatosan a legrosszabbra kellett felkészülnie, függetlenül attól, hogy melyik ligában játszott.

"Amint ott álltam a jégen, csak egy feka voltam, akit hihetetlen gúnynevekkel illettek. Voltam mosómedve, dzsungelnyuszi és majom is. Egy meccs tiszta játékideje 60 perc, a sok megszakítással összesen két és fél óra. Ha minden harmadik másodpercben gúnyolnak, elképzelhető, mit éltem át éveken át. Hiába voltak rasszizmusellenes törvények, hiába akadtak olyan ünnepelt fekete sportolósztárok, mint Kareem Abdul-Jabbar vagy Carl Lewis, én nem voltam hozzájuk hasonlóan a reflektorfényben. Láttam néha olyan agresszív szurkolókat is, akik a Ku Klux Klan jelmezét viselték."

Úgy érzi, most már nyugodtan alhat

De tűrt, mert imádta a hokit és szeretett volna az NHL-ben játszani. "Ez volt az álmom, és nem hagytam, hogy ezt bárki elvegye tőlem. Ezekről a dolgokról még a feleségem sem tudott. Amikor átadtam neki a kéziratot, az első öt oldal után zokogni kezdett. Azért írtam meg a könyvet, hogy elmúljon végre a fájdalmam, hogy újjászülessek. A pokol után ez a legjobb terápia. Most már nyugodtan aludhatok."