Úgy bevágta, azt sem tudtam, hol vagyok

Vereség és vereség között is van különbség, hiába kaptunk ki Kanadától 7-1-re a jégkorong-világbajnokságon, valahogy mégis jobb érzésünk volt a címvédő elleni hatgólos zakó után, mint most, amikor néggyel vertek minket az amerikaiak.

Elég csak megnézni a statisztikát, Kanada ellen huszonkettőt lőttünk kapura, míg az amerikaiak ellen összesen csak nyolcat, ami nagyon gyatra mutató.

A csapat legfiatalabb tagja, Garát Zsombor szerint az volt a gond, hogy fejben nem voltunk annyira felkészültek, mint a finnek ellen, amikor a világ egyik legjobb csapatát sikerült három gólon tartani.

Nem hittük el, hogy tudunk támadni

"Nem is azzal volt gond, hogy nem voltunk felkészülve arra, hogy mi várható az ellenféltől, hanem azzal, hogy nem tudtuk a saját játékunkat játszani, ami a második harmadban éreztette is a hatását. Egyszerűen nem hittük el, hogy támadásban meg tudjuk ugyanazokat a dolgokat csinálni, ami korábban Kanada vagy Finnország ellen sikerült" - nyilatkozta a 18 éves játékos, aki szerint a mostani visszafogott teljesítménynek nem volt köze ahhoz, hogy szombat délután a bennmaradást befolyásoló meccs vár ránk a fehéroroszok ellen.

Garát szerint nem figyeltünk oda eléggé a saját játékunkra Forrás: MTI

A végén azért legalább a becsületgólt sikerült beütnie Sofron Istvánnak, így nem maradtunk egymás után másodszor gól nélkül, Garát pedig annak örült, hogy egy emberelőnyt tudtunk gólra váltani, igaz, megjegyezte, hogy mivel nem volt szoros az állás, már nem volt nyomás a csapaton.

Élmény és tanulópénz egyben

Döntő tényező volt a meccsen az amerikaiak első gólja, amikor emberhátrányban voltunk, mégis el tudtunk menni egy támadással, de Sarauer rosszul passzolt Vas Jánosnak, a kontrából pedig Foligno felavatta Vayt.

"Figyelmetlenség volt, a hátvédeknek sem kellett volna annyira felmenni a támadással, szóval elöl is, hátul is hibáztunk, ez pedig egy amerikai csapat ellen megbosszulja magát. Hogy ez lett volna a legrosszabb meccsünk? Nem biztos, mert a franciák ellen sem tudtuk azt nyújtani, ami az elvárásunk volt. Annak a meccsnek úgy mentünk neki, hogy mindenki azt érezte, hogy van esélyünk nyerni. Ma erről szó sem volt, mindkét meccsből nagyon sokat kell tanulnunk, negatívnak egyiket sem mondanám, élmény, illetve tanulópénz volt mind a kettő" - összegzett az első felnőtt tornáján szereplő védőnk, aki a szombati meccsre is úgy fog készülni, hogy megmutatjuk a világnak, mit tudunk. Egy dolog mindenképp pozitívum lehet Garátnak, a meccs előtt azt nyilatkozta, szeretnék nulla ponton tartani Auston Matthewst, az amerikaiak fiatal sztárját, és ez sikerült is.

Vayt nem törte le a meccs

A magyar kapuban Vay Ádám 37 amerikai lövésből 32-t megfogott, legkevésbé rajta múlt a végeredmény. A 22 éves kapus dicsérte a társakat, akik szerinte sokat segítettek neki, az ellenfél viszont megmutatta, nem véletlen, hogy a keret nagy része az NHL-ben játszik.

Vay öt gólt kapott, de a kapitány is dicsérte Forrás: EPA

"A harmadik gólt Larkin a kapu mögül úgy bevágta, hogy azt sem tudtam, hol vagyok, a negyediknél Foligno fellőtte a felső sarokba, és csak pislogtam. Az ötödiknél pedig nem volt szerencsém, a tökömön pattant meg a korong, és már nem tudtam visszanyúlni érte" - emlékezett vissza az utolsó három amerikai gólra Vay, akit ennek ellenére nem tört le a meccs, és a csapattól is azt várja, hogy újra képesek lesznek felállni.

30 perc után szétestünk

A magyar hokitörténelem első amerikaiak elleni gólját ütő

Sofron István elismerte, kicsit elfáradt a csapat, amely szerinte 30 percig tartotta magát, de aztán szétesett. "Nem tartottuk be százszázalékosan a taktikát, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy esélyünk legyen ezekkel a csapatokkal szemben. Keveset lőttünk kapura, ezen is javítanunk kell. Szombaton a bennmaradásért küzdünk, szerintem van esélyünk, bízom a csapatban".

Sofron révén a szépítés azért összejött Forrás: EPA

A kapitány a csapat tartásában bízik

Rich Chernomaz szövetségi kapitány azzal kezdte, hogy öt percig tudna értékelni a nyolc lövést és az öt bekapott gólt, de inkább nem teszi.

Megérdemelten kaptunk ki.

A finnek ellen sokkal zártabban játszottunk, ma túl sok helyet adtunk az ellenfélnek. Ráadásul fejben sem voltunk elég koncentráltak, az ötből három gólt mi ajándékoztunk az ellenfélnek. Pedig abban bíztam, hogy a pihenőnap után koncentráltabbak leszünk, de nem játszottuk azt, amit kellett volna. A fiúktól meg is kérdeztem, milyen élménnyel akarnak hazamenni, és azt várom tőlük, hogy legyenek büszkék, hiszen a hazájukért játszanak, valamint mutassák meg, hogy van tartásuk.”