Tizenhat év után újra KEK-et nyert a Veszprém

Az MKB Veszprém férfikézilabda-csapata nagyszerű játékkal 28-28-as döntetlent ért el a KEK-döntő visszavágóján Mannheimben a Rhein-Neckar Löwen vendégeként, így összesítésben ötgólos különbséggel jobbnak bizonyulva ellenfelénél a klub történetének második európai kupasikerét aratta.

A hazaiak beállósának, Christian Schwarzernek nem volt könnyű dolga a magyar falban

Férfi KEK-döntő, visszavágó:
Rhein-Neckar Löwen (német) - MKB Veszprém 28-28 (14-14)
a kupát 65-60-as összesítéssel nyerte a Veszprém.

A története ötödik európai kupadöntőjét, azon belül negyedik KEK-fináléját harmadik nevén (a VÁÉV-Bramac és a Fotex után most MKB-ként ismert) vívó veszprémi férfikézilabda-csapat ötgólos előnnyel érkezett Mannheimbe, a második számú európai kupasorozat 2007-2008-as idényének utolsó, a házigazda német Rhein-Neckar Löwen ellen vívott összecsapására.

A 14 ezer néző által buzdított hazai együttes először jutott valamelyik kontinentális kupa döntőjébe, azonban hogy nem kiscsapatról van szó, azt az is jelezte, hogy a gárda elsőszámú kapusa - az ezúttal a kispadon kezdő - a világbajnok német válogatott alapemberének számító Henning Fritz.

A visszavágó előtt megoszlottak a vélemények a csata végkimenetelét illetően, abban azonban mindenki egyetértett, hogy az első mérkőzésen kialakult ötgólos különbség határeset: a mai kézilabdában elméletileg gyorsan ledolgozható (ráadásul a Löwen egyik nagy erőssége a villámgyors támadásépítés), ugyanakkor, ha a hátrányban lévő csapatnak nem sikerül belátható időn belül jelentősen csökkentenie mínuszát, akkor azt komolyan elbizonytalaníthatja.

A Löwen kezdte az összecsapást, és a két lengyel légiós, Bielecki, valamint Tkaczyk vezérletével rögtön megpróbálta a csapatra jellemző villámgyors játékkal zavarba hozni ellenfelét, az MKB Veszprém azonban egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek, sőt!

Cozma 211 centijét ezúttal remekül használta a Veszprém

A csapatát fergetegesen biztató, mintegy 700 veszprémi szurkoló legnagyobb örömére Peric rögtön elkapta a fonalat, és két hetes, illetve ziccerek hárításával jelezte, hogy rajta nem múlhat a magyar csapat sikere. Putics kettőből kettő büntetőt értékesített, Iváncsik Gergő pedig szélről és indításból is betalált, így állandósult az egy-két gólos veszprémi előny.

Cozmáé volt a meccs első kiállítása, a magyar csapatot azonban ez sem vetette vissza, és 2-1-es szakaszgyőzelemmel abszolválta az emberhátrányos helyzetet. 7-9-nél Putics ugyanúgy próbálta átejteni az időközben csereként beállt Fritzet, mint egy hete Veszprémben, de ezúttal a keresztlécet találta el.

A Löwen azonban csak ideiglenesen kerülte el a háromgólos hátrányt, hiszen a Lapcevic kiállítása miatt emberhátrányban lévő Veszprém Ilyés remek góljával az addig legnagyobb különbségű vendégvezetést mutathatta fel (8-11).

Előbb Mocsai Lajos, majd a hazaiak mestere, Jurij Sevcov is időt kért (nyilván más-más-okból), azonban a veszprémiek továbbra is stabilan tartották két-háromgólos vezetésüket.

A kispadról beszálló Fritz nagyon bemelegedett a hazai kapuban, már-már Peric-szinten védett, amivel megadta a támogatást támadásban némiképp feljavuló csapatának az egyenlítéshez (13-13).

Vujin parádés góljával ismét a Veszprémnél volt az előny, azonban Selmenko gyakorlatilag azonnal egyenlített. Az ukrán vendégjátékos a vezetést is megszerezhette volna a Löwennek, de nagy helyzetben jócskán a kapu fölé durrantott.

Egy biztos: a talajfogást Selmenko sem így gondolta

A félidő hajrájában a hazai csapatban játéklehetőséghez jutott az egykori szegedi, illetve veszprémi irányító, Buday Dániel is, azonban 14-14-nél, fél perccel a vége a veszprémiek támadhattak a vezetés megszerzéséért. A harminc másodpercbe három lövés is belefért, de Perez két hatalmas bombáját is nagy bravúrral hárította Fritz, Vujin pedig betalált ugyan, de a lövőmozdulatot már sípszó után indította, így a játékvezetők érvénytelenítették a találatot.

Emberhátrányban kezdte a második félidőt a Löwen, azonban ez sem zavarta a németeket abban, hogy Selmenko góljával hosszú idő után visszavegyék a vezetést (15-14). Ilyés némi szerencsével gyorsan egyenlített, majd Peric védte Tkaczyk lövését, Ilyés pedig újra betalált, így megint a Veszprém vezetett (15-16).

Küszködött a Löwen, azonban hiába parádézott a kapuban Fritz, a másik oldalon Peric ugyanezt tette, így nem tudtak közelebb kerülni a hazaiak. Veszprémi részről támadásban ezúttal Cozma remekelt: a 211 cm-es román légióst rendre magas labdákkal tömték a társak, a kivételes fizikai képességekkel megáldott beállóst azonban legfeljebb hétméteres árán tudták megállítani a hazaiak.

20-22-nél Sevcov kikérte az idejét, azonban Eklemovic remek passzából Perez lőtt gólt, így a második félidő közepén újra három góllal vezetett a magyar csapat (20-23).

Peric megint ziccert fogott, a veszprémi drukkerek pedig a húszszoros létszámbeli fölényben lévő hazai szurkolósereget túlordítva ünnepelték a veterán szerb kapust. Képtelen volt gólt lőni a Löwen, a Veszprém pedig rendkívül taktikus játékkal uralta a mérkőzést, mind közelebb kerülve története második KEK-sikeréhez.

Még egy utolsó rohamot indított a német bajnokság jelenlegi negyedik helyezettje, azonban Peric eszén ezúttal sem tudtak túljárni a hazaiak, az ellentámadásból pedig Iváncsik Tamás a szélről mattolta Fritzet (21-24).

24-25-nél még feljöttek egy gólra a németek, ezzel azonban el is lőtték minden puskaporukat, és egyáltalán nem volt benne a meccsben, hogy a Veszprém elbukhatja ezt a döntőt. 56.30-nál hangzott fel először a veszprémi szurkolók részéről a "Kupagyőztes, kupagyőztes!" rigmus, a játékosok pedig kezdtek integetni a szurkolóknak.

Iváncsik Tamás, a csapat és a szurkolók

Fél perccel a vége előtt egyenlített a Löwen, de ennek már nem volt jelentősége. A vendégjátékosok összekapaszkodva álltak a kispad mellett, a végső dudaszó pillanatában pedig berohantak a pályára, és óriási ünneplés vette kezdetét.

A BL-ből kieső, a KEK-sorozatba így átkerülő Veszprém a döntő mindkét meccsén nagyszerű teljesítményt nyújtott, a visszavágón pedig ellenfelének gyakorlatilag esélyt sem hagyva, remek játékkal, teljesen megérdemelten gyűjtötte be a klub történetének második európai trófeáját.