Kell valami mátéfieszteres stílus

Játékosként világbajnoki ezüstig és olimpiai bronzéremig vitte, a Dunaferr csapatával EHF-kupát és Bajnokok Ligáját nyert Mátéfi Eszter, aki tíz éve lépett az edzői pályára, ennyi idő kellett számára, hogy eredményeivel kivívja a szakma tiszteletét, s megkapja a nőikézilabda-válogatott irányítását. Az erdélyi sportember szigorú, de következetes trénernek tartja magát, maximalista, de a vereség után is képes dicsérni, játékosai szerint nem ismer lehetetlent.

"Hogy mit éreztem, amikor megkaptam a válogatott felkérést? Nem volt egyszerű átgondolni a helyzetet" - nyilatkozta az [origo]-nak Mátéfi Eszter. "Elődöm, Imre Vilmos úgy döntött, visszalép a munkától, mert a szövetség nem tudta őt főállásban alkalmazni, a Dunaferr férficsapata élén pedig nem lehetett összeegyeztetni a munkát, hiszen a két szakág versenynaptára ütötte egymást. Hivatalos felkérés sokáig nem volt, elsőként Vanyus Attila, az MKSZ egyik alelnöke hívott fel, hogy ha ő javasolna kapitánynak, akkor vállalnám-e. Úgy gondolom, aki edzősködésre adja a fejét, annak a szövetségi kapitányság a szakma csúcsát jelenti. Leültem megbeszélni békéscsabai kollégáimmal a helyzetet, Szabó Károly elnök, illetve segítőm, Bohus Beáta azt mondták, ha így alakul, mindenben támogatnak. Ezt követően beszélgettem informálisan Vass Sándor alelnökkel is, majd jött a július 22-i elnökségi ülés, ahol mellettem döntöttek. Bevallom, nem tudom, kik voltak még jelöltek, nem is szeretnék ezzel foglalkozni."

- Mennyire lepett meg egyáltalán, hogy szóba került a neved?
- Nagyon. Amikor Vanyus Attila felhívott, izgalomba jöttem. Tudod, olyan volt az egész, mint amikor először meghívást kaptam a válogatottba, vagy amikor először érmet nyertem világversenyen. De ugyanilyen váratlanul jött egy éve Imre Vili felkérése is a válogatott edzőjének, hiszen úgy véltem, ennyire távol Pesttől senkinek sem jutok az eszébe. Mégis megtörtént, s nagyon örültem neki.

- Ha meghallod azt, szövetségi kapitány, mi jut egyből az eszedbe?
- Azt, hogy szövetségi kapitánynak lenni megtiszteltetés. Hiszen sokan bíznak benned, alkalmasnak tartanak a feladatra, s ennek az elvárásnak meg kell felelni. Ami nagyon nagy felelősséggel jár.

- 1992-ben érkeztél Marosvásárhelyről Debrecenbe, aztán játszottál Győrben és a Dunaferrben. Hogyan kezdődött az edzői pályafutásod?
- 1999-ben, a Dunaferrel megnyert Bajnokok Ligája után letten az újvárosi serdülőcsapat edzője, majd egy évvel később Kiss Szilárd mellé kerültem, s vele dolgoztam hat évig. Közben kineveztek a juniorválogatott edzőjének, s 2005-ben vb-negyedik helyet szereztem azzal az együttessel, amelyből most már a nagyválogatottnál is ott van Tomori Zsuzsi, Sopronyi Anett, Szamoránsky Piroska vagy Bódi Bernadett. Szilárd távozásával Kovács Péter érkezett Újvárosba, nekem azt ígérték, ő utána átvehetem majd az irányítást. Nem így történt.

- Mit éreztél?
- Csalódott voltam, de nem volt bennem sértődés. Elfogadtam az elnökség döntését, ám úgy éreztem, én is hozhatok döntést.

- És jött Békéscsaba...
- Igen, bár két-három napig fogalmam nem volt, mi lesz. Tervezgettem egy hosszabb pihenést, egy kis utazást, aztán bejelentkezett a Békéscsaba. Az első év nagyon nehéz volt, de sikerült jó alapot teremteni, és a második évben már többen felkapták a fejüket, hogy egy kiesőjelöltnek titulált csapatból 4. helyezett lett.

- Azt mondtad, meglepett, hogy egy éve Imre Vilmos felkért segítőjének. Nem volt benned tüske a dunaújvárosi eset miatt?
- Dehogyis. Vilire miért haragudtam volna, nem ő jelentkezett, hogy mindenáron edző akar lenni. Különben is, amikor a fiúknál dolgozott, akkor többször beszélgettünk szakmai kérdésekről, jól ismertük egymást.

- Milyen edző vagy?
- Remélem, igaz, amit állítanak rólam: szigorú, de következetes. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, humánusan kezelem a dolgokat, hiszen edzőként az egyik legfontosabb tulajdonság az empátiakészség. Egyértelműen a munkában hiszek, abban nem ismerek tréfát, tudom, hogy az elvégzett munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye.

- Múlt szerdán ünnepelte 75. születésnapját egykori edződ, Laurencz László, akinek csapatában vb-ezüstöt és olimpiai bronzot nyertél. Beszéltél vele az ünnepség alatt? Melyik edzőidtől tanultad a legtöbbet?
- Szerencsém volt, hiszen pályafutásom alatt sok jó edzővel dolgozhattam. Sőt... Romániából érkeztem, ahol azért sokkal keményebb módszerek voltak. De azt vallom, az idő múlásával alkalmazkodnunk kell a fiatalokhoz. Laci bácsival nagyon jókat derültünk, hiszen sok emlék fűz bennünket össze, nosztalgiával elevenítettünk fel az élményeket. Ő sikerorientált, de keménykezű edző volt, emlékszem, milyen botrányokat csapott, ha a felkészülés során nem tartottuk be a takarodó időpontját. A világbajnoki és az olimpiai sikerek az ő mentalitásának is köszönhetőek voltak. Pedagógiailag rengeteget tanultam az egykori román kapitánytól, Barta Jenőtől, a nyitott védekezést Kiss Szilárdtól lestem el, úgy érzem, mindenkitől csíptem el egy-két trükköt.

- Milyen a te edzői filozófiád?
- A sok ellesett ötlet nyomán úgy gondoltam, kell valami "mátéfieszteres" stílus, legyen szó támadásról vagy védekezésről. És ez állítólag látszik is a Békéscsabán. A kispadon ugyanaz jellemez, mint játékosként, az állandó küzdeni és győzni akarás. Ha gyengébb formában is voltam, mindig megpróbáltam odatenni magam, mert nem hagyott volna nyugodni a lelkiismeret. Így kell viselkednem edzőként is. Ha látom, hogy a csapat mindent, sőt még annál is többet megtett a sikerért, akkor azért dicséret jár az eredménytől függetlenül. A tavaszi rájátszásban például kikaptunk a Fradi otthonában, de az öltözőben mindenkit megdicsértem. Próbálok megértő lenni, lehet bulizni és örömködni, ha elvégeztük a munkát, s megszakadtunk a pályán. Lehet, ezért fogadott tavasszal egy olyan felirat a hazai öltözőben, hogy "Főnökünk szerint semmi sem lehetetlen!".

- Lassan egy éve keres kapitányt az MKSZ, hiszen Imre Vilmos és Hajdu János is csak egy évre, beugróként vállalt szerepet. Tényleg ennyire forró a kapitányi szék, esetleg nincs elég jó szakember Magyarországon? Vagy mégis, mi lehet az ok, hogy ennyire nehéz kapitányt találni?
- A legnagyobb gond, hogy a szövetség nem főállású kapitányban gondolkodik, így a klub- és a válogatott érdekeket nehéz összhangba hozni. Nem tudom, mi vár rám, arra emlékszem, amikor Németh András mondta, nem könnyű mindezt összeegyeztetni. Decemberben például a kínai vébé után 23-án hazajövünk, de lesz csapat, amely már hónap végén bajnokit játszik. Ez nagy terheket ró játékosra és edzőre egyaránt.

- Hipotetikus a kérdés, de ha december végén úgy érzed, a két munka tényleg nehezen fér meg egymás mellett, melyiket választanád?
- Ebben nem tudnék most dönteni. Én úgy vállaltam el a feladatot, hogy a Békéscsabát is továbbviszem, ott elkezdtünk egy munkát két éve, nem hagynám ott.

- Amíg Európában több női edző is dolgozik, ez itthon kevésbé jellemző. Jelent-e neked bármi előnyt, hogy nőként női csapatot irányítasz?
- Jelent, hiszen húszéves tapasztalattal jobban látom, hogy a sportolók egy edzőtábor alatt mit éreznek. Az arcokról le tudom olvasni, ha valakinek baja van, olyankor megkérdezem, mi a probléma, megosztja velem vagy sem. És ha tudok, segítek - ez feltétlen előny.

- A nőikézilabda-válogatott hétfőtől Zalakaroson készül, mit szeretnétek elvégezni ezen az egyhetes összetartáson?
- Sajnos nagyon kevesen vagyunk, mert csak az itthon játszók közül hívtam meg 15 embert. A B válogatott is ekkor készül, a hazai Eb-re készülő juniorokhoz meg nem szerettünk volna nyúlni. Elsősorban a taktikai gyakorláson lesz a hangsúly, egy kis terheléssel összekötve. A klubedzőkkel egyeztetve a lányok az otthonról hozott futó- és kondiprogramot végzik, így próbáljuk összeegyeztetni a klub és a válogatott felkészülését. Tavaly egy edzéssel mentünk el Dániába, de az nagyon kevés volt, ezt a hibát nem követhetjük el még egyszer. A segítőm Konkoly Csaba, a Győr edzője lesz, a gyúrókról és az orvosokról még tárgyalunk, őket később nevezzük meg.

A zalakarosi keret

kapusok: Pastrovics Melinda (Alcoa), Kiss Éva (DVSC-Aquaticum)
mezőnyjátékosok: Orbán Adrienn (Vác), Bódi Bernadett (Sonepar-Békéscsaba), Sopronyi Anett (ASA-Consolis-Hódmezővásárhely), Hornyák Ágnes (Győri Audi ETO KC), Szucsánszki Zita (FTC-RightPhone), Tóth Katalin (Békéscsaba), Szabó Valéria (DVSC), Tóth Tímea (Vác), Tomori Zsuzsa (Győr), Tilinger Tamara (Alcoa), Vérten Orsolya (Győr), Vincze Melinda (Alcoa)