Elmehet az olimpiánk a szövetség ostoba szabályán

Debrecen, 2014. december 13.
A román Aurelia Bradeanu (háttal) dob kapura a magyar sorfal előtt a magyar-horvát közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének I. csoportjában játszott Magyarország - Románia találkozón a debreceni Főnix Csa
Debrecen, 2014. december 13. A román Aurelia Bradeanu (háttal) dob kapura a magyar sorfal előtt a magyar-horvát közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének I. csoportjában játszott Magyarország - Románia találkozón a debreceni Főnix Csarnokban 2014. december 13-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Vágólapra másolva!
A nőikézilabda-világbajnokságon való szereplésünk alapvetően befolyásolja a 2016-os riói olimpiára való kijutási esélyeinket, vagyis a ciklus legfontosabb tornájára készül a magyar válogatott. Az előjelek azonban a nemzetközi szövetség ostoba szabályai miatt nem kedveznek Németh András csapatának.

Szerdán este Koldingban kisorsolták a decemberi női kézilabda-világbajnokság csoportjait. A dániai vébén nem lesz középdöntő, a csoportkör után egyből egyenes kieséses szakasz következik, így különösen fontos a csoportbeosztás. Aki ezen a tornán bejut a legjobb nyolc közé, az – ha a címvédő Brazília is negyeddöntőbe jut – részt vehet a jövő márciusi olimpiai kvalifikációs tornán, ahol hat riói helyért megy majd a harc.

A magyar válogatott furcsamód csak a harmadik kalapból várja a sorsolást, amit sem a legutóbbi vébén (8.) sem az Eb-n (6.) elért helyezése nem indokol.

Még furcsább az ok, amely miatt rossz esetben bombaerős csoportban kezdi meg a szereplését Németh András csapata: az első kalapba került az a Kuba, amely története során még egyszer sem tudott csoportmeccset nyerni világbajnokságon.

Mit keres az elitben Kuba?

Az első kalapban a címvédő Brazília, az Eb-győztes Norvégia, valamint a rendező – és vb-bronzérmes – Dánia helye megkérdőjelezhetetlen, de negyediknek a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) a játékereje alapján leginkább a hatodik kalapba tartozó Kubát delegálta az elitbe. És ezzel Magyarország pont átcsúszott a másodikból a harmadik kalapba, aminek, ha úgy alakul, nagy jelentősége lehet.

Most mindenki Kubáért imádkozik Forrás: MTI/Kovács Anikó


A döntés mögött az áll, hogy az IHF versenyszabályzata szerint mindig az számít a legerősebb kontinensnek, amely az aktuális világbajnokot adja, még ha ennek köze sincs a valós erőviszonyokhoz. Mivel Brazília nyerte a legutóbbi vébét, ezzel Dél-Amerika automatikusan a legerősebb kontinens lett, és így kijutott még egy csapata a földrésznek eddig járó három mellett. Ez azonban még nem magyarázza meg, miért került Kuba az első kalapba.

Fura szabály

A kiemelési elveket bemutató, az IHF által márciusban közreadott alábbi ábra a kulcs. Tudni kell hozzá, hogy a Performance place 1-től 8-ig számozott helyei nem válogatottakat jelölnek, hanem kontinenseket. A narancsszínű rubrika a vb-címvédő brazilokat takarja, a Performance place 1 pedig az őket delegáló kontinensnek jár. Nehéz elhinni, de így van: mivel a hazai rendezésű Pánamerikai Játékokon Kuba a döntőig jutott, ezt a válogatottat illeti meg a hely az első kalapban mint a címvédő kontinens, Dél-Amerika második legjobb csapatát.

Az IHF kiemelési táblázata Forrás: IHF.com


A vörös mező (a vb-győztes kontinensének járó extra hely) a magyarokkal azonos kalapban szereplő Argentínának jutott, míg a zöld mező (rendező) Dániát takarja, amely vb-bronzérmének köszönhetően került az első kalapba (ezt külön lehetővé teszi a szabályzat).

De miért alkottak ilyen szabályt?

Amikor ez a kiemelési rendszer készült, valószínűleg nem vették számításba, hogy Európán kívüli csapat is képes lehet világbajnokságot nyerni. Így bár a szabály már a megszületésekor sem volt tökéletes, csak most derült ki a hátránya. Kubáé olyan válogatott, amely

története során összesen 10 csoportmeccset játszott vb-n, ezek mindegyikét – átlagosan 13 gólos különbséggel – elvesztette.

A csapat eddigi egyetlen, vébén aratott győzelmét egy 21–24. helyért rendezett helyosztón szerezte, 2011-ben, Argentína ellen.

Pont minket toltak ki az elitből

Kuba első kalapos részvétele teljesen összekavarja az erőviszonyokat, mert bár lesznek, akik nagyon örülnek majd, hogy az első kalapból Kubát kapták (szerencsés esetben akár a magyarok is), a magyar válogatott például miattuk került csak a harmadik kalapba. Az előző két világverseny alapján a franciák mögött helyezkedünk el, ők még befértek a második kalapba, ahova mi kerültünk volna, ha a hazai rendezésű Európa-bajnokság budapesti helyosztóján legyőzzük őket. Nem tettük.

A hazai rendezésű Eb-n 6. helyen végeztünk Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt


Így viszont a sorsoláson a magyar válogatottnak nem is az lesz a fontos, hogy milyen csoportba kerül, hanem az, hogy a párhuzamos csoportból kiket kaphat ellenfélnek a nyolcaddöntőben. Mert az első két kalapot elnézve az már szinte biztos, hogy – hacsak nem húzzák mellénk pont Kubát – bombaerős csoportba fogunk kerülni, és

a legjobb nyolcba jutásért is egy nálunk magasabban rangsorolt, és valószínűleg erősebb válogatottal kell meccselnünk.

Ez mondjuk pont nem szokatlan, a legutóbbi vébén a döntőre is esélyesnek tartott Spanyolországot vertük meg a nyolcaddöntőben, a későbbi győztes braziloktól is csak drámai hosszabbításban kaptunk ki, és a pekingi olimpián is az aranyért érkező Romániát vertük ki a negyeddöntőben.

Követhetetlen az IHF észjárása

A legbosszantóbb az egészben, hogy máskor a világszövetség, ha úgy látja jónak, bármikor tetszés szerint áthágja a saját szabályait.

Bulathéktól vélhetően a norvégveréshez hasonló bravúr kell a vb-nyolcaddöntőben. Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt


A legutóbbi férfi-világbajnokságra például úgy juttatta ki Németországot, hogy a szabályszerűen kijutó Ausztráliától egyszerűen elvette az indulási jogot, és odaadta a németeknek. A morálisan elfogadhatatlan döntés mögött a valós játékerő mérlegelése állt, amit némely esetben megenged az IHF alapszabálya, de ebben pont nem.

Női kézilabda-világbajnokság, kiemelés

1. kalap: Brazília, Kuba, Norvégia, Dánia
2. kalap: Spanyolország, Svédország, Montenegró, Franciaország
3. kalap: MAGYARORSZÁG, Hollandia, Argentína, Románia
4. kalap: Oroszország, Dél-Korea, Lengyelország, Japán
5. kalap: Tunézia, Kongói DK, Kína, Puerto Rico
6. kalap: Angola, Szerbia, Németország, Kazahsztán


Sőt, a 2016-os torna esetében előállt olyan helyzet, amikor volt lehetőség mérlegelésre, és éltek is vele. Két szabadkártya járt volna a legerősebb (azaz a vb-győztest delegáló) kontinensnek, de Amerika helyett Európa kapta meg mindkettőt: a selejtezőben a románokkal szemben elbukó Szerbia, valamint cseppet sem meglepő módon megint az oroszoktól oda-vissza kikapó német csapat. Így kerültek a a hatodik kalapba.

Most bezzeg nem voltak rugalmasak

Mondhatja erre bárki, hogy a szabályzat egy megengedő pontja szerint a "torna játékerejének és rangjának" fenntartása érdekében az IHF szabadon dönthet a szabadkártyák odaítéléséről. De ugyanezen elvek alapján Kubát is nyugodtan visszasorolhatta volna ahelyett, hogy a torna erőviszonyait teljesen felborítva, mereven ragaszkodik saját rossz szabályozásához.