Hibát hibára halmozott Dujshebaev magyar kézikapitányként

2016.01.28. 20:44

A férfi kézilabda-válogatott Eb-n nyújtott teljesítménye után a szövetségben tapintható a bizonytalanság Talant Dujshebaev szövetségi kapitány jövőjét illetően - mondta Marczinka Zoltán, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai és sportigazgatója.

Marczinka Zoltán, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai és sportigazgatója a Sport TV Mai helyzet című műsorában azt mondta: fájó, hogy egyik csapatunk sem lesz ott az olimpián."Többet vártunk, és az előzetes eredmények ezt is igazolták, hiszen a selejtezőket nagyon jól vette a válogatott, százszázalékos teljesítménnyel. Sőt, felszínre kerültek olyan fiatal játékosok is, akik kapcsán azt mondtuk, hogy nemcsak a cél elérése reális, hanem igazából már egy korszakváltás is elkezdődhetett a válogatott esetében” – mondta a sportvezető a magyar válogatott számára szerdán véget érő lengyelországi Eb előtti helyzetről. 

Forrás: MTI/Kovács Anikó

A válogatott összeállításáról is beszélt, elmondta, hogy természetesen az elnökség hagyja jóvá az utazó kereteket, de a szokásjog az, és nemcsak a kézilabdában, hogy a szövetségi kapitányok szabad kezet kapnak a keret kialakításában. Már a csapatkijelölésnél is voltak bizonyos felhangok, és ez jogos, és igazság szerint már egy riasztó csengő lehetett volna mindannyiunk számára, hiszen olyan nevek maradtak ki a keretből, akik annak idején sokat tettek a válogatottért. Mindenki bízott abban, hogy Talant Dujshebaev a saját bőrére meghozza ezeket a nagyon fontos döntéseket, és nyilván mindenki egy kicsit bízott abban, hogy a nagyszerű személyisége, illetve a játékosként, edzőként elért eredményei és az Eb-selejtezős játék miatt realizálódni fog ez az óriási optimizmus. Ilyenkor nagyon nehéz egy kapitánynak azt mondani, hogy márpedig ezt a játékost igenis tedd be, a másikat pedig vedd ki.” 

"Ideálisnak tűnt, hogy a válogatott egyik segédedzője Spanyolországban játszott, jelentős játéktapasztalattal rendelkezik, a másik pedig szintén jól beszéli a spanyol nyelvet, és korábban szintén válogatott játékos volt. Úgy gondoltuk, hogy ez a szakmai grémium valamilyen szinten tudja befolyásolni Talant Dujsebaevet a döntéshozatalban. Úgy látszik, hogy vagy ők is ebbe az irányba mentek el, vagy az edző nagy személyisége valójában inkább egy kicsit blokkoló tényező volt. Az elnökség által meghallgatott beszámolóban a kapitány óriási önbizalommal és teljes mellszélességgel kiállt a játékosok mellett, akiket ő valóban kiválasztott, ott az utolsó pillanatokban nem nagyon van lehetőség arra, hogy valakit bekönyörögjön, bekérjen a keretbe. Ezt így kellett elfogadnunk. Hogy ez jó döntés volt, vagy nem, az nyilván az elnökségnek a következő heti ülésén szóba fog kerülni” – beszélt a szakmai stábról is.

Forrás: MTI/Kovács Anikó

"A bizonytalanság tapintható. A józan kézilabdás közvéleménynek azért elég markáns véleménye van ezzel kapcsolatban, és sokan szakértő véleménnyel állnak elő. Ezeket nyilván meg kell hallgatni, most már ki lehet tenni az asztalra. Egy világverseny előtt, tények ismerete nélkül viszonylag nehéz, világverseny után, a tények tudatában, azokat elemezve, azokat pozitív vagy negatív sorba állítva már bizonyos következtetéseket le lehet vonni. És igen, ezek mellett nem lehet elmenni. A válogatott szereplése nem igazolta a szövetségi kapitány döntését nagyon sok tekintetben” – válaszolta arra a kérdésre Marczinka Zoltán, hogy a szövetség teljes mellszélességgel ki tud-e állni Talant Dujshebaev mellett. 

„Dujshebaev kapitány egy 8-10 éven át sikeres válogatottat vett át, ahol nem volt indokolt ilyen szinten felforgatni a játékoskeretet, nem volt indokolt ilyen szinten megbontani azt a játékkultúrát, játékstílust, amiben a játékosok felnőttek, utánpótláskoruktól kezdve ebben élnek, és egy bizonytalansági tényezőt okozott ez többek között. Úgy gondolom, hogy egy edző tevékenysége nemcsak abban rejlik, hogy a saját edzői hitvallását, mentalitását átplántálja a csapatra, hanem esetenként a csapathoz tudni kell igazodni, esetleg azokat a játékstílusokat, berögzött és tényleg készségszintre kifejlesztett játékkapcsolatokat, ami egy adott kézilabda-kultúrát jellemez, azt inkább adaptálni kell a válogatottba. Ebben szintén úgy láttam, hogy nem történt előrelépés, ez a mindenáron a saját edzői filozófiát, ideológiát átvivő stílus most ebben az esetben nem vált valóra.”