Társoldalunk:

Az ínye is sorvadt a klórtól a magyar vasembernek

2010.12.08. 14:06

Zöldséget és gyümölcsöt alig, sört és gyerektápszert viszont bőséggel fogyaszt versenyzés közben Szőnyi Ferenc, aki negyvenhat évesen megnyerte a világ alighanem leginkább embert próbáló sportversenyét, a Mexikóban rendezett ultratriatlon-világbajnokságot. A komáromi sportoló mindössze az ötödik ember, aki végig tudta csinálni a több mint 4500 kilométeres távot, pedig tíz éve még biciklije sem volt, és már negyvenhárom is elmúlt, mire megtanult úszni.

"Köszönöm jól, kezd helyreállni a szervezetem.  A verseny után másnap még kimentem futni egyet" - mondja érdeklődésünkre Szőnyi Ferenc, két nappal azután, hogy megnyerte a világ talán legbrutálisabb versenyét.  A sportoló összesen 76 kilométert úszott, 3600 kilométert kerékpározott és 844 kilométert futott, mindezt 481 óra 54 perc 10 másodperc alatt.  Ez a táv az olimpiai triatlonversenyek több mint nyolcvannyolcszorosa, az Ironman-versenyek húszszorosa, az utolsó versenyszám pedig húsz  hagyományos maratoni futásnak felel meg. Ezt a kategóriát csak tízen vállalták be a  Monterreyben lebonyolított versenyen, Szőnyi volt az egyetlen magyar.

"2000-ben vettem egy kerékpárt"
 
"Amikor éreztem, hogy öregszem, 1997 környékén elkezdtem kocogni és a családdal túrázni, majd 2000-ben vettem egy kerékpárt, és előbb csak két-három hetes túrákra mentem, majd nekivágtam és bejártam egyedül Európát, öt évvel ezelőtt pedig elbringáztam Ausztráliába" - meséli a benne rejlő vasember megszületéséről Szőnyi, aki olyannyira belejött a mozgásba,  hogy következő  lépésként benevezett a 12 órás magyar bajnoki futóversenyre, ahol rögtön a második helyen végzett.

"Ez felnyitotta a szemem, egyre több futóversenyen indultam el, és mivel bringázni is nagyon szerettem, két éve az egyik barátom mondta, hogy nevezzek a bonyhádi ultratriatlon Világkupára. Nem is lett volna ezzel gond, de nem tudtam úszni. A barátom szerint mindenki tud, legfeljebb nem tud róla, így hát két hónap alatt megpróbáltam a megfelelő technikát elsajátítani, de nem igazán sikerült, mert a versenyen a 7,6 kilométeres úszás után utolsó előttiként jöttem ki a vízből. Ezután jött a 360 kilométeres kerékpározás, ahol mindenkit lealáztam, és a futást követően a negyedik helyen végeztem."

A sikerkorszak 2008-ban kezdődött, Szőnyi a tavalyi évet már végigversenyezte, külön-külön körbefutotta és -kerékpározta a Balatont,  idén áprilisban pedig magyar bajnok lett a 24 órás futóversenyen. A munkáját ezalatt sem adta fel, ma is Komáromban él, és építési vállalkozóként dolgozik napi nyolc órában.  Munka előtt hajnalban úszik egy órát, majd vacsora után az időjárástól függően másfél óra futás vagy három óra kerékpározás következik. Nem is tűnik olyan soknak ahhoz képest, ami Mexikóban várt rá.

Horror a vízben

"Életem legkeményebb fizikai és mentális próbatétele volt. Egy ötvenméteres medencében 45 órát úsztam. Ha ilyen sokat vagy a vízben, akkor muszáj ruhát felvenned, különben leázik rólad a bőr. A körülményeket nehezítette, hogy 28-30 fokos és rendkívül klóros volt a víz, minden testnyílásomba belefolyt, elmondani nem tudom, hogy min ment keresztül az orrom, a fülem és a szám. A klóros víztől az ínyem rásorvadt a csontokra, egy olyan fogam helye fájt, amelyet már évekkel ezelőtt kihúztak. Ráadásul két évvel ezelőtt két komoly vállműtéten estem át, amelyet minden egyes kartempónál éreztem. Így utólag kiszámolva legalább százezer karcsapással teljesítettem a távot" - borzong bele saját élményeibe az ultratriatlon új világbajnoka.

Forrás: Szőnyi Ferenc

Adja magát a kérdés, hogy mi a jó ebben? A mozgásszegény életmód, amiért a családdal túrázni kezdett, már biztosan nem fenyegeti, akkor viszont miért csinálja? "Ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak verseny közben, de annyira valós az egész, ami ilyenkor az emberrel történik, hogy ez mindent feledtet. Ráadásul itt nemcsak úszunk, bringázunk és futunk, hanem ennek az összességét műveljük, ami már művészet szerintem. Nemrég egy kissrác odajött hozzám, és megkérdezte, hogy 'bácsi, te mennyit futsz?' Azt válaszoltam neki, hogy 'amennyit akarok'. Azóta ez nagyon sokszor eszembe jut. Jó érzés, hogy annyit futok, amennyit akarok."

Sör jöhet, gyümölcs nem

Szőnyi szerint egy ilyen versenyen minden a fejben dől el, a siker titka pedig az, hogy tisztelni kell a testet, és figyelni minden rezdülésére. "Nincs olyan testrészem, amely ne sérült volna meg ez alatt a három hét alatt Mexikóban, de megvannak az apró fortélyok, amelyek segítenek túlélni. Ha például fáj a talpamban az izom, akkor nincs mese, meg kell állni, egy masszírozás és legalább három-négy órás pihentetés kell a megfelelő regenerálódáshoz. Tiszteletben kell tartani, ha a tested jelez, hogy elfáradt. Nekem hatalmas szerencsém van, mert nagyon gyorsan regenerálódnak az izmaim, ezt a szüleimtől örököltem. Ezzel együtt Mexikóban az egyik nap 80 kilométert futottam 32 fokban úgy, hogy előtte már 600 kilométer benne volt a lábamban. Korábban soha nem éreztem még azt, amit akkor, olyan volt, mint ha felragasztották volna a cipőm talpára a Föld nevű bolygót, tudtam, hogy ha még kettőt lépek, elájulok. Bementem a bázisra, leültem, levettem a cipőmet, feltettem egy székre a lábam, megettem egy tál rizst hússal, ittam egy alkoholmentes sört, mert az élettanilag jó hatású, lehunytam a szemem, pihentem egy kicsit, és utána folytattam a versenyt."

A táplálkozás legalább olyan fontos, mint a megfelelő fizikai és mentális felkészültség:  Szőnyi a verseny közben főleg szintetikus dolgokat fogyaszt, energiaitalt iszik, csokit és gyerekeknek készített tápszert eszik. Pihenés közben próbál minél magasabb fehérjetartalmú ételt fogyasztani, főleg csirkét eszik rizzsel, és magas vitamintartalmú táplálékkiegészítőket visz be a szervezetébe. "Zöldséget és gyümölcsöt viszont nagyon keveset eszem, mert azok savasítanak, legfeljebb napi egy narancs lecsúszik, több nem" - teszi hozzá.

A város és a sógor is segít

A szervezet elképesztő igénybevétele ellenére úgy véli, az ultratriatlonban egyáltalán nincs jelen a dopping. "Minden versenyző szeretne győzni és a legjobb lenni, de a mi sportágunk annyiban különbözik a többitől, hogy nem az anyagi juttatásról szól, hanem az emberi teljesítőképesség határairól. Ettől persze még nálunk is van doppingteszt, a verseny után fél órát voltam ellenőrzésen, de meggyőződésem, hogy minket nem fertőztek meg a tiltott szerek, nálunk nem éri meg kockáztatni. Én legalábbis semmire nem cserélném el a csokit, az energiaitalt és a sört."

Forrás: Szőnyi Ferenc

És hogy mit szól az apa különös szenvedélyéhez a család? "Korábban nyűg volt nekik, amit csinálok, ráadásul az elején szinte ráment a családi kassza is egy-egy külföldi versenyre. Azóta szerencsére mögém állt a komáromi önkormányzat és néhány szponzor is, ennek köszönhetően a versenyek már nem ráfizetősek. A családom pedig nagyon büszke rám, amiért valamiben a legjobb vagyok a világon. Külön köszönettel tartozom a sógoromnak, aki évek óta jár ki velem a versenyekre, nélküle most nem győztem volna."

Szőnyi az ultratriatlon világbajnokaként sem érzi úgy, hogy sportpályafutása csúcsára ért volna, korábban ugyanis a kilencedik helyen végzett a világ legnagyobb kerékpárversenyén, az Egyesült Államokat átszelő, 3000 mérföldes RAAM (Race Across America) viadalon. "Akkor már annak is örültem, hogy teljesíteni tudtam a RAAM-ot, ezek után nem lehet más célom, mint hogy megnyerjem. Igaz, hogy már 46 éves vagyok, de még nem tudom abbahagyni. Az a típus vagyok, aki nem tud és nem is akar semmit feladni."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK