Ahol nincsenek utak: F1-es menők kalandjai a Párizs-Dakaron

Ezen a hétvégén indul útjára a világ egyik legnehezebb autósport-eseményének, a Dakar-ralinak a 40. kiadása. A Dél-Amerikában megrendezett kalandtúra rajtja előtt olyan legendák pályafutását idézzük fel, akik az F1-ben és a Dakaron egyaránt próbára tették tudásukat, több-kevesebb sikerrel.

Az autóversenyek sokszínű világában a Formula–1-es világbajnokság és a Dakar-rali két teljesen eltérő műfajt képvisel: míg az F1-es pilóták egy zárt versenypályán, egymás ellen harcolva, elképesztő precizitással vezetve hajszolják a legjobb köridőket, a Dakaron a természetet legyőzve, vadregényes és sivatagi vidékeken kell több ezer küzdelmes kilométert megtenni körülbelül két hét alatt.

Összeállításunkban

olyan kiváló versenyzők karrierjére tekintünk vissza, akiket mindkét kihívás vonzott,

és több-kevesebb szerencsével az F1-ben és a Dakaron is rajthoz álltak.

Jacky Ickx, a sokoldalú zseni

A Formula–1-et és a Dakar-ralit is megjárt versenyzők közül első helyen kell említenünk a belga legenda, Jacky Ickx nevét, ő ugyanis mindkét műfajban komoly sikereket ért el, miközben számos más szériában is letette a névjegyét.

Noha az F1-ben nem jutott el a világbajnoki címig, a hatvanas és hetvenes évek egyik meghatározó pilótája volt.

Ickx 1969-ben a Brabham, 1970-ben pedig a Ferrari színeiben végzett a bajnokság második helyén, és pályafutása során nyolc futamgyőzelmet, 13 pole pozíciót és 25 dobogós helyezést zsebelt be.

Jacky Ickx két F1-es vb-ezüstje és hat Le Mans-i 24 órás diadala után 1983-ban a Párizs-Dakart is megnyerte. Később ezzel a Porsche 959-essel próbálkozott, 1986-ban 2. lett Forrás: Porsche AG

Ickx az 1979-ig tartó Formula–1-es karrierjével párhuzamosan a hosszú távú versenyzés területén is aktív volt.

A Le Mans-i 24 órás versenyen 1969-ben indult először és rögtön egy emlékezetes megmozdulással nyitott, amikor a hagyományos Le Mans-i rajt ellen biztonsági okokból tiltakozva nem odarohant, hanem komótosan odasétált a célegyenes túlsó felén várakozó autójához. Az utolsó helyről kezdte üldözni a többieket, 24 órával később mégis az ő Ford GT40-esét intették le győztesként. Első Le Mans-i diadalát további öt követte, először egy Mirage-Forddal, majd később a Porsche domináns prototípusaival.

Hat győzelmével új rekordot állított fel, és „Mr. Le Mans”-ként kezdték emlegetni.

Az F1-ből történt visszavonulása után a terepralizás is felkeltette a belga legenda érdeklődését, a szakág leghíresebb megmérettetésén, a Párizs-Dakar-ralin 1981-ben indult először. Az akkor még valóban Párizs és Dakar között zajló viadal magával ragadta, a következő 11 évben egyszer sem hiányzott a nevezési listáról. Az első próbálkozása kieséssel zárult, egy évvel később azonban hét szakaszon is ő volt a leggyorsabb és az összesítésben az 5. helyen végzett.

Ickx 1983-ban a Dakaron is felért a csúcsra, egy Mercedes-Benz 280 G-osztállyal megnyerte a sivatagi ralit.

A győzelmet később nem tudta megismételni, de 1986-ban a Porsche, 1989-ben pedig a Peugeot autójával végzett a 2. helyen. Két későbbi próbálkozása nem zárult számottevő sikerrel: 1995-ben a Toyotával, 2000-ben, 55 évesen pedig a Mitsubishivel tért vissza, mindkétszer a 18. helyen ért célba. Érdekesség, hogy az utolsó Dakarját lányával, Vaninával együtt teljesítette.

Az F1-et, a Dakart és Le Mans-t is megjárták – Henri Pescarolo (balra) és Jacky Ickx Forrás: AFP/Jean-Francois Monier

Noha Ickx pályafutásának nem ez volt a legsikeresebb fejezete, a belga mindig rajongással beszélt az afrikai versenyről, úgy érzi, a Dakar nélkül nem lenne teljes a karrierje. „Ha azt kérdezik, melyik kategória töltött el a legnagyobb elégedettséggel, nem az F1-et, és nem is Le Mans-t mondanám, hanem a Párizs-Dakart” – nyilatkozta évekkel ezelőtt a Motor Sport magazinnak.

Ez a legnehezebb, legösszetettebb verseny a világon.

Kilenc órán keresztül kell folyamatosan nyomni a gázt, miközben több mint 200 km/órával száguldunk a homokban."

„Ha Le Mans-ban valaki bedob egy kavicsot a pályára, az egész verseny leállítják, amíg megtisztítják a pályát – tette hozzá. – A Dakar-ralin viszont az elképzelhető legrosszabb körülmények között kellett vezetnünk.

Találkoztunk perzselő hőséggel, vakító homokviharokkal, vadállatokkal, néha aknákkal és olyan emberekkel is, akik fegyverrel lőttek ránk.

Ez úgy hangzik, mintha csak kitaláltam volna, de higgyenek nekem, tényleg megtörtént!"

Ickx ráadásul az afrikai kontinensbe, az ottani kultúrákba is beleszeretett a januári kiruccanásai során. Azóta is csodálója és gyakori látogatója a földrésznek, második felesége, az énekes Khadja Nin is Afrikából, Burundiból származik.

Clay Regazzoni – tolószékből a raliautóba

Clay Regazzoni 1970-ben valósággal berobbant a Formula–1 mezőnyébe: úgy lett harmadik a világbajnokságban, hogy a szezon 5. versenyén debütált, és a tizenhárom futamból csak nyolcat teljesített. Ráadásul

az első évében megnyerte a Ferrarinak az Olasz Nagydíjat, amivel azonnal belopta magát az olasz rajongók szívébe.

A következő két évet azonban a kudarcok jellemezték, a gyengélkedő Ferrarival rengeteg kiesést és néhány dobogós helyezést könyvelhetett el. A BRM-nél tett sikertelen kitérő után a svájci pilóta 1974-ben visszatért a Ferrarihoz, ahol újra szárnyalt – hétszer állt a dobogón, egy győzelmet aratott, és az utolsó futamig harcolt a világbajnoki címért, amely végül Emerson Fittipaldié lett. Regazzoni mindössze 3 pontos lemaradással végzett a tabella 2. helyén, ez volt pályafutása legsikeresebb idénye.

Regazzoni 1974-ben a Ferrarinál érte el a legnagyobb F1-es sikereit Forrás: leemage/©MP/Portfolio/Leemage/Sergio Del Grande

Ebben az évben még feltörekvő csapattársa, Niki Lauda előtt végzett a világbajnokságban.

A Ferrari után az Ensign, a Shadow és a Williams csapatánál is versenyzett, az utóbbi istálló ráadásul neki köszönheti fennállása első F1-es győzelmét: Regazzoni az 1979-es Brit Nagydíjat nyerte meg, ez volt az utolsó sikere a csúcskategóriában. Ekkor azonban már 40 éves volt, és a Williams nem tartotta meg a következő idényre. Visszaült tehát az Ensign kocsijába, amellyel szezon elején, Long Beachen fékhiba miatt súlyos balesetet szenvedett, amely az F1-es karrierje mellett kis híján az életének is véget vetett:

mindkét lába lebénult, Regazzoni végleg tolószékbe kényszerült.

A baleset után a rokonszenves svájci arra fordította az energiáit, hogy a mozgássérült emberek jogaiért küzdjön. Számos kezdeményezésben vett részt és a nehézségek ellenére igyekezett teljes életet élni. Néhány évvel a balesete után a versenyzői engedélyét is visszakapta, s a szükségleteihez alakított autókkal indult terepralikon és sportautó-versenyeken.

A nyolcvanas évek végén kézi vezérlésű autójával több Dakar-ralin is elindult,

ezzel is motiválva a hasonló cipőben járó sorstársait. A versenyzéstől soha nem tudott elszakadni, az olasz RAI F1-es szakkommentátorként is dolgozott. Regazzoni 2006-ban, 67 éves korában egy közúti autóbalesetben vesztette életét Olaszországban.

Jean-Louis Schlesser, aki a homokban élt igazán

Az összeállításunkban szereplő versenyzők közül Jean-Louis Schlesser

az egyetlen, akinek pályafutása a tereprali világában teljesedett ki.

A Formula–1-ben töltött időszaka egyáltalán nem volt számottevő, de az egyetlen nagydíjon, amelyen rajthoz állt, aktív részese volt egy incidensnek, amivel örökre bevéste nevét az F1-es folklórba.

A Dakar-ralin bármikor kellemetlen meglepetésekbe ütközhetnek a versenyzők Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Schlesser 1983-ban próbált először szerencsét a száguldó cirkuszban, de a March autóját nem tudta kvalifikálni a Francia Nagydíjra. Öt évet kellett várnia arra, hogy újra részt vehessen egy futamon,

az 1988-as Olasz Nagydíjon a bárányhimlős Nigel Mansell helyére ugrott be a Williamsnél.

Két körrel a leintés előtt a vert mezőnyben haladt, amikor megjelent mögötte a versenyben élen álló Ayrton Senna, és a Rettifilio sikánban megpróbálta lekörözni őt a McLaren-Hondával. Félreértették egymást, összeütköztek és Senna nem tudta folytatni a futamot. A győzelem a tifosi legnagyobb (kár)örömére a Ferrari pilótája, Gerhard Berger ölébe hullott.

Később derült csak ki, mekkora jelentősége volt a monzai incidensnek.

Bár Senna az év végén világbajnok lett, a McLaren szezonja az Olasz Nagydíj miatt nem lett tökéletes, az összes többi versenyt megnyerték 1988-ban. A McLaren akkori csapatfőnöke, a híresen maximalista Ron Dennis nehezen tudta megemészteni a történteket, és amikor évtizedekkel később újra találkozott Schlesserrel, viccelődve kijelentette:

Itt van az ember, aki tönkretette az életemet!"

A nyolcvanas évek közepén és végén Schlesser elsősorban túraautó-versenyeken és hosszú távú futamokon indult, a Sportautó-világbajnokságban (WSC) két bajnoki címet is szerzett a Mercedesszel. A tereprali is ekkoriban kezdte érdekelni – először 1984-ben próbálta ki magát a Dakaron, majd 1989-től a versenyek állandó részvevőjévé vált.

A kétszeres győztes Jean-Louis Schlesser saját építésű autóival versenyzett a Dakaron Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A sivatagi rali hamar élete legfőbb kihívásává vált, egyre több időt szentelt a Dakarnak, és 1992-től saját építésű buggykkal vágott neki a küzdelemnek.

Eleinte sokan szkeptikusan figyelték, ahogy a saját hátsókerék-meghajtású járgányaival száll szembe a bivalyerős gyári autókkal, de végül siker koronázta az erőfeszítéseit:

1999-ben és 2000-ben is az élen végzett az összetettben a Schlesser-Renault Buggyval.

A 2001-es versenyen is közel állt a győzelemhez, de az utolsó szakasz előtt egyperces időbüntetést kapott sportszerűtlen viselkedésért: a legnagyobb riválisát, Maszuoka Hirosit a rajtnál és az utolsó előtti szakaszon is szándékosan akadályozta.

Amikor a Dakar 2009-ben politikai és biztonsági okokból Dél-Amerikába költözött, Schlesser hűséges maradt Afrikához, és az "igazi" Dakar szellemében rendezett Africa Race-en indult. 2009-2014 között zsinórban hatszor meg is nyerte a verseny autós kategóriáját, miközben az üzleti életben a róla elnevezett autók eladásával próbált boldogulni.

Ha még többet szeretne megtudni a többi F1-es GP-győztes Dakar-kalandjairól, lapozzon!