Társoldalunk:

Teljesen bizonytalan Michelisz Norbert és csapata jövője

2018.01.14. 14:08

Bári Gergely a túraautó-világbajnokságban versenymérnökként, öccse, Bári Dávid a TCR International Seriesben tulajdonostársként dolgozott Michelisz Norberttel 2017-ben. A WTCC-ben egyéni ezüstéremmel zárták a szezont, a másik nemzetközi sorozatban újonnan alapított csapatuk, a M1RA bajnok lett, versenyzőjük, Tassi Attila pedig összetettben második helyen végzett. Kőkeményen megdolgoztak az elképesztő eredményekért, mégsem szálltak el a sikerektől. Nem a pénz motiválja őket, sőt: azt mondják, csak addig maradnak a motorsportban, amíg van értéke mindannak, amit képviselnek. 

Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, egy szóval sem említették, nem is említhették, hogy akkor már gondolkodtak a M1RA ötletén, hol tartottak 2016 decemberében?
Bári Gergely: Én már nem is emlékszem. (nevet)
Bári Dávid: Akkor még csak túl voltunk azon a beszélgetésen Norbival (Michelisz - a szerk.), hogy felvázoltam az ötletemet. Láttam, hogy a TCR-ben van potenciál, miért kajtassunk más csapatok után, ha mi is tudunk egyet csinálni. Komolyabb egyeztetések nem voltak még akkor, csak a céljainkat formáltuk, ötleteltünk.

Gergely mikor lett bevonva?
BD: Az első pillanattól fogva.

Mennyire tetszett az ötlet?
BD: Szerintem én voltam, aki jobban tartott a nehézségektől, óvatosabb voltam.
BG: Hát mert te voltál az, akinek mindent meg kellett csinálnia. (nevet)
BD: Az igazság inkább az, hogy Gergő és Norbi talán távolabbra néztek, az apróbb, közelebbi problémák őket nem hozták lázba.

Ki egyeztetett a partnerekkel?
BD: Norbi és én. A sorozat promóterével például úgy találkoztunk, hogy bejelentkeztem, és meglepetésként vittem magammal Michelisz Norbit. Nem szerettük volna, hogy túl sokat gondolkodjanak előzetesen. Így hatásosabb és hatékonyabb volt. Komoly üzleti érdekek vannak a háttérben, sajnos nem csak arról szóltak ezek a beszélgetések, hogy a két szép szemünkért vagy Norbi jó kapcsolataiért cserébe segítenek nekünk. Szükséges volt mindenkit meggyőzni az általunk képviselt értékekről és a hitünkről a projekt sikerességében. Kellett hozzá sok-sok erő és kitartás. Volt olyan, hogy másfél nap alatt megjártuk autóval a Milánó-Budapest-Lugano útvonalat. Tulajdonképpen abban az időszakban az autóban éltünk. Akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy Norbi tényleg szeret vezetni. (nevet)

Bári Gergely (balra) versenymérnökként, Bári Dávid (jobbra) tulajdonostársként dolgozott Michelisz Norberttel 2017-benFotó: Mudra László - Origo

Minden gördülékenyen ment, vagy voltak nehézségek?
BD: Körülbelül hetente értünk el egy-egy mélypontot, amikor széttártuk a kezünket Norbival, és mondtuk magunknak: hát...legalább megpróbáltuk. Azt kell látni, hogy olyan tárgyalópartnereink voltak, akik nagyjából húsz éve csinálják azt, amit csinálnak. Pontosan tudták, hogy mit szeretnének, milyen feltételekkel, mi pedig kicsit olyan őszintén, lelkiismeretesen, tiszta szívvel, teljes erőbedobással próbáltuk ezt összehozni. Talán a rutintalanságunk miatt nem tudtuk mindig felmérni, hogy a lehető legjobban jöttünk-e ki egy-egy tárgyalásból.

Komolyan vették önöket?
BD: Michelisz Norbertet szerintem komolyan kell venni ebben a kategóriában. Meglepődtek talán, hogy nem úgy tárgyalunk, mint mások, hanem őszintén odaálltunk, nem volt semmi sallang, semmi mellébeszélés. Emiatt szerintem érezték a súlyát és a komolyságát annak, amit képviseltünk.

Bári Dávid (balra) és Michelisz Norbert (jobbra) néhány hónap alatt hozott létre egy teljesen új csapatot, a M1RA-t, mely első évében bajnok lett a TCR International SeriesbenForrás: M1RA

Itthon egyhangú lelkesedés fogadta a sportágon belül a hírt, hogy Michelisz Norbert saját csapatot alapít?
BG: Nem tudjuk, hozzánk nem nagyon ért el negatív hír.
BD: Ami meg elért hozzánk, az számunkra inkább pozitív volt.

Gergely, a tavalyi szezon előtt azt mondta, hogy ha újra Michelisz Norberttel dolgozhatna, akkor 120 százalékot tudna kihozni magából. Ez sikerült?
BG: Bizonyos értelemben még több is. De az eredmény tükrében annyira nem vagyok boldog.

Nem lehet maradéktalanul örülni egy világbajnoki ezüstéremnek?
BG: Látom benne azt a kicsit, ami hiányzott. Ettől függetlenül természetesen nagyon büszke vagyok, hogy arra a szintre eljuthattunk, hogy világbajnoki címért lehetett küzdeni. Tíz év alatt a kis kollégiumi szobából Norbival és az ő tehetségével elértünk oda, hogy világbajnoki címért versenyezhettünk. Ez nagyon sok munka és egy nagyon nagy dolog. Ráadásul a legjobb és a leggyorsabb volt a szezonban. Az idegőrlő az egészben inkább az, hogy visszatekintve tudom, lehetett volna úgy csinálni, hogy esetleg mégis arany lett volna az ezüst.

Michelisz Norbert és Bári Gergely 2017-es WTCC-s szezonban újra együtt dolgozhatott a Hondánál, miután a 2016-ban - saját fejlődésük érdekében - elválasztotta őket egymástól a csapat vezetése.Fotó: Hirling Bálint - Origo

Rengetegszer kellett visszajönniük a nulláról, hogyan élték meg belülről ezeket a hullámvölgyeket?
BG: Ezekben a helyzetekben nagyon nehéz tiszta fejjel menetelni előre. Persze nem sírtunk egymás vállán Norbival, leültünk és megbeszéltük a történteket, átgondoltuk, mi mit tehettünk volna másként, hogy legközelebb még jobbak legyünk.
BD: Pontosan ezért érdemelte volna meg a világbajnoki címet, mert ezekből a helyzetekből úgy jött ki, hogy nemcsak önmagát, hanem a csapatot is kihúzta. A katari hétvégén én is ott voltam, és embertelen volt az önbizalom, az a magabiztosság, az az erő, ami Norbiból áradt. Látszott rajta, hogy nem kérdés, hogy ő a világbajnok, ő lesz a világbajnok, annyival erősebb, annyival gyorsabb, annyival magabiztosabb. Ezekből a gödrökből mindig ki tudott jönni, és húzott magával mindent. Persze az jó kérdés, hogy miért alakultak úgy a körülmények, hogy gödörbe került.

Mikor gyengült egy kicsit ez a kép a mindenről döntő hétvégén? Mikor lehetett már látni kívülről is, hogy nehezen lesz meg a világbajnoki cím?
BD: Amikor egy versenyző az időmérőn kikerül a tízből és tízen kívülről indul mindkét futamon, akkor az már nagyon nehéz. Persze előjön olyankor az erőltetett optimizmus, hogy csak a kockás zászlóval van vége a versenynek, és tényleg bármi megtörténhet még, mert egyébként így van. De olyankor eggyel jobban igaz az, hogy ezt igazán már csak az ellenfél tudja elveszíteni. Úgy láttam félig kívülről, hogy az időmérő volt az a pont, amikor már lehetett látni, hogy innentől ez inkább a volvósok kezében van.

Belülről?
BG: Belülről ugyanezek a gondolatok nyilván megvannak, azzal a különbséggel, hogy nem lehet annyira tisztán átgondolni őket, rengeteg a teendő, menni kell, csinálni kell. Az viszont bennem volt, hogy annyi mindennel szívtunk egész évben, annyi probléma volt, és Norbi mégis mindig annyival jobb, annyival erősebb volt a többieknél, hogy nem lehet, hogy ne ő legyen a világbajnok. Az volt bennem, hogy akármi történhet, akármi probléma jöhet, úgyis össze kell jönnie. Tudtam, hogy ezek irracionális gondolatok, de valahogy tudat alatt ezek voltak bennem.

A rosszul sikerült katari időmérő után már sejteni lehetett, hogy nehéz lesz megszerezni a világbajnoki címetForrás: Jean Michel Le Meur / DPPI/Jean Michel Le Meur

Gergely, melyikőjük volt csalódottabb, ön vagy Michelisz?

BG: Szerintem a saját kis világunkban ugyanannyira csalódottak voltunk. Ő természetesen jobban ott van a reflektorfényben, talán nehezebb volt neki, de én is eléggé padlón voltam ettől az egésztől.

A szezon elején Norbert azt mondta, nem fogják felőrölni a feladatok, be tudja majd osztani az energiáit WTCC, M1RA és a család között. Hogy látják ezt, sikerült egyensúlyban tartania a teendőit, vagy volt, hogy vissza kellett fogni, nehogy túlvállalja magát?
BG: Az én interakcióm szerintem nem kellettek neki ebben. Ahogy mondtam, nagyon erős volt, úgy láttam, magától meg tudott oldani mindent.
BD: Amikor összeállt a M1RA indulása és megtörtént a bejelentés, tudtuk, hogy neki most a WTCC-re kell inkább koncentrálnia. Próbáltam odafigyelni rá, hogy a M1RA-val kapcsolatos teendőkkel az ő saját versenyhétvégéje előtt csak korlátozottan zaklassuk. Igyekeztünk úgy megoldani a feladatokat, hogy ezzel ne terheljük, ha pedig nagyon kellett tőlük valami vélemény, inkább Gergővel beszéltem, és ha úgy látta jónak, jelezte Norbinak, hiszen együtt voltak.
BG: Láttam rajta én is, hogy feszített helyzetben van, minden szerepben meg akar felelni, és több fronton vívja a csatákat, de azt gondolom, hogy ő is úgy kezelte ezt, mint minden teljesítményorientált ember. Ment-ment, és amikor elérte a határait, akkor egyet visszalépett.

Nincs még vége, lapozzon a folytatáshoz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő