Társoldalunk:

Akkora kupákat kaptunk, hogy a bőröndbe se fért be

2018.06.05. 11:57

Az ember a meglepetéseknek szokott legjobban örülni, és mi most nagyon örülünk! Még most is nehéz elhinni, hogy életünk harmadik Eb-futamának végén a dobogó második fokán pezsgőzhettünk. Ezt az eredményt ráadásul azon az Acropolis Rallyn értük el, ahol rengeteget számít a tapasztalat, amiből nekünk egyelőre nem sok van, de szerencsére egyre több és több lesz. 

Most már azt is tudjuk milyen érzés az Európa-bajnokság dobogóján állni

Talán senki sem lepődik meg azon, hogy az élmény fantasztikus, és itt szeretnék újra köszönetet mondani mindenkinek, aki támogatott minket. A rali csapatsport, és ebben a csapatban benne van az is, aki a hétvége alatt gondolt ránk és szorított nekünk. Óriási élmény volt, hogy a teljes magyar ralisszerető társadalom mögénk állt, és minden eddiginél több buzdítást kaptunk. Köszönjük, reméljük az eredménnyel méltón meg tudtuk hálálni.

A verseny előtt is írtam, hogy az Acropolis Rally más, mint az általunk eddig ismert futamok. Már a teszten is kaptunk belőle ízelítőt, de a pályabejárások alatt néha alig akartunk hinni a szemünknek, akkora sziklákat láttunk. Amikor a gyorsaságik után megálltunk egy rövid pihenőre, Ramónnal együtt próbáltuk kitalálni, hogyan kelünk majd át a néhol görögdinnye nagyságú szikladarabok közt úgy, hogy kibírja a futómű.

Hatalmas sziklák között vezetett az útForrás: josefpetru@email.cz/Josef Petru

A csütörtöki kvalifikáción már úgy rajtoltunk el, hogy tudtuk, az ott használt gumik már beleszámítottak abba a 18-ba, amit be kellett osztani a 12 gyorsaságira, ezért már azon a szakaszon sem mentünk maximális tempóval. Ennek ellenére a kvalifikáción jó időt futottunk, és a pénteki rajtpozíciónak a hatodik helyet választhattuk.

Jó lesz az a hatodik pozícióForrás: RALLYPIXELS/Nikos Katikis

Az Akropolisz lábánál rendezett rajtceremónia fantasztikus élmény volt, sosem gondoltuk volna, hogy egyszer majd a versenyautónkkal látogatunk el a nevezetességhez. A folytatás pedig rögtön megadta az alaphangulatot, hiszen az első gyorsaságin mi voltunk a legjobbak, ezzel megszereztük életünk első európa-bajnoki szakaszgyőzelmét. Örülni is volt időnk, mert utána indultunk vissza Lamiába, és a hosszú autópályás összekötő szakaszon viccelődhettünk Ramónnal, hogy vezetjük a versenyt. Kihívásból ide is jutott, a versenyautó kagylóüléséből a pici plexi oldalablakon átnyúlva kezelni az autópálya fizetőkapujának automatáját bizony komoly tornászképességet igényelt.

Mindent meg lehet oldaniForrás: Herczig Norbert

Innentől kezdve következtek a legendás Acropolis Rally gyorsaságik, és némi meglepetésre sokszor még rosszabbak voltak a körülmények a pályabejáráson tapasztaltnál is.

Minden egyes kigyorsításnál gondolni kellett a gumikra, és úgy kezelni a gázpedált

Ha egy olyan versenymérnök, aki nem ismeri ezt a versenyt, megnézné a telemetriai adatokat, azt mondaná, hogy a pilóta nem használta jól az autót. A mérnökök azt szeretik látni, ha a gázpedál állása vagy 100 százalék, vagy nulla és közben a féket nyomjuk. Ezen a hétvégén rengetegszer volt olyan, hogy nem nyomtam padlóig a gázt a kigyorsításnál, mert a gumik nem bírták volna ki. Így is többször cseréltünk kereket a pálya szélén Ramónnal, mint otthon egy teljes szezonban. Folyamatosan sakkoztunk a gumikkal, cserélgettük őket, felraktuk a tartalék kereket is, de így is előfordult, hogy kilátszott a szövet, mire a szervizparkba értünk.

Gumigyilkos volt a hétvégeForrás: Herczig Norbert

A szombati napra nagyon készültünk, mert tudtuk, ez lesz a verseny legnehezebb napja, a leghosszabb és legrosszabb minőségű pályákkal. Három szakaszon mentünk végig két alkalommal, és arra számítottunk, hogy a második körben a leghosszabb, 25 kilométeres középső szakasz lesz a legnehezebb. Meglepetésünkre ez a gyorsasági végül nem romlott annyit, mint az utolsó, ami a verseny nyolcadik gyorsaságija volt. Ez annyira extrém pályává változott, hogy volt olyan versenytársunk, akinél a felni középső része törött el, ami még a raliban is ritkaság. Mi ekkor már az összetett második helyén álltunk, mert annyira meglepődtünk, hogy a hetes gyors mégsem olyan rossz, mint vártuk, hogy megnyertük azt, és ezzel megszereztük a második Eb szakaszgyőzelmünket, ami már valóban komoly sportértékkel is bírt.

Útban a második szakaszgyőzelem feléForrás: josefpetru@email.cz/Josefpetru@Email.Cz

Ráadásul az utolsó néhány száz métert beeső fékpedállal teljesítettük, mert felforrt a fékfolyadék. Az összekötő szakaszon ezért elő kellett vennem a régen használt féklégtelenítő-tudásomat, és légtelenítettük a rendszert. Ramón pumpálta a pedált, én pedig a féknyergeknél dolgoztam. Sikerült, így a szombati utolsó gyorsaságin második idővel erősítettük meg a verseny a második helyünket.

Négy gyorsasági maradt vasárnapra

És remek pozíciónk volt, de ez nem jelentett szinte semmit, mert az Acropolis Rallyn az utolsó métereken is ki lehet esni. A csapattal újra átbeszéltük a stratégiát, ami ilyenkor úgy néz ki, hogy ők engem ismerve javaslatot tesznek, de dönteni nekem kell. Az esetek túlnyomó részében már a javaslatuk is tökéletes, és azt is szem előtt tartom, hogy ezeken a pályákon nekik rengeteg tapasztalatuk van, míg nekünk ez volt a harmadik Eb-futamunk, ráadásul ilyen jellegű pályákon ez volt az első versenyünk.

Vasárnap így maradtunk a jól bevált taktikánál, az összetett állásra nem figyelve, inkább az autóra és magunkra koncentráltunk. Azonban más eltervezni egy taktikát és más megvalósítani, mert a nyomás azért ott volt rajunk. A pályák szélén sokszor feltűnt a sziklákra felfestve a Toivonen név, ami mindig eszünkbe juttatta, hogy milyen elődök nyomában járunk.

Legendák nyomábanForrás: Herczig Norbert

A görögök ugyanis imádják a ralit, és a verseny végére már nekünk is sok helyi szurkolónk lett, akik nagyon szorítottak nekünk.

Sok új szurkolója lett a csapatnakForrás: josefpetru@email.cz/Josef Petru

Sajnos vasárnapra egy hiba is becsúszott. Az egyik jobbos kanyarban lecsúsztunk az útról, leállt az autó, amit újra kellett indítani, és csak egy kis tolatás után tudtuk folytatni a versenyt. Az én hibám volt, mert ezt a kanyart rosszul diktáltam fel Ramónnak a pályabejáráskor.

Szerencsére nem sérült meg a Skoda Fabia, így ugyanabban a ritmusban tudtuk folytatni a versenyt. A kicsúszás ellenére az időnk nem lett rossz, ezért két gyorsaságival a vége előtt továbbra is biztosan őriztük a második helyünket. Mivel sikerült az első tíz szakaszt defekt nélkül teljesítenünk, a végére maradt négy új gumink, ám itt már nem akartunk kockáztatni. Ugyan alaposan lecsökkentettük a hátrányunkat a győztes Magalhaesék mögött, de az utolsó két szakaszon is tartottuk magunkat az előzetes tervhez. Nem feszítettük túl a húrt, hiba nélkül teljesítettük a két gyorsaságit.

Ilyen, amikor nem feszítjül túl a húrtForrás: RallyPixels/Nikos Katikis

Óriási élmény volt a pódiumon állni, ahol újra eszünkbe jutott, milyen fantasztikus versenyzők álltak itt korábban. Walter Röhl, Ari Vatanen, Carlos Sainz, Colin McRae, Sebastien Loeb után mi is locsolhattuk a pezsgőt az Acropolis Rally dobogójáról. Ennek a jelentőségét talán még most sem fogom fel igazán, és tudom, hogy majd a szezon végén kerül bennem a helyére ez a fantasztikus eredmény.

Még sok ilyen képben reménykedünkForrás: FLAT-OUT media agency/Sven Kollus

Most, a szezon közepén, készülve a jövő heti Ciprus Rallyra, inkább a közönség számára talán kevésbé látható sportszakmai sikereknek örülök igazán. Arra, hogy az Acropolis Rallyn a más gumikkal versenyző, folyamatosan kockáztató Lukyanukot kivéve, mindenkivel fel tudtuk venni a versenyt. A gyorsasági időket nézve, egyenrangú ellenfelek tudtunk lenni a komoly WRC tapasztalattal rendelkező pilótákkal is. Nagyon örülök annak is, hogy a MOL új versenyüzemanyaga itt és így mutatkozhatott be éles versenyen. A Hi5 névre hallgató versenybenzint épp a mi kategóriánk, az R5-ös versenyautók motorjaihoz fejlesztette a MOL, és pontosan azokon a területeken éreztem az igazi fejlődést, ahol a cég üzemanyagmérnökei előzetesen elmondták.

Új szintre lépett a kapcsolatunk a navigátorommal Ramónnal is. Már az előző futamok kapcsán elmondtam, hogy tökéletes közöttünk az összhang, így ezen a versenyen már elkezdhettük egyszerűsíteni az itinert, azért, hogy kevesebb információ hangozzék el a versenyautóban, és így tovább tudjunk gyorsulni. Szegény Ramónnak nem volt egyszerű a dolga ezen a versenyen, mert helyenként annyira rossz volt az utak minősége, hogy a rázkódás miatt képtelen volt tisztán kimondani a szavakat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy továbbra is úgy versenyzünk, hogy mindkettőnk számára ismeretlen pályákon megyünk, és majd csak az ötödik közös versenyünk, a Veszprém Rally lesz az, ahol mindketten versenyeztünk már.

Az első közös trófeánkat azonban már megszereztük. Akkora serleget kaptunk, ami nem fért bele a bőröndünkbe, így azt autóval hozták haza a barátaink.

Az első közös sikerForrás: Gregory Lenormand / DPPI/@ GREGORY LENORMAND / DPPI/Gregory Lenormand

Biztos vagyok benne, hogy ennek a hétvégének az eredménye mindannyiunk számára örök emlék marad, mert talán nem bántok meg azzal senkit, ha azt mondom, hogy hasonlóan erős futamon és versenytársak között az elmúlt két évtizedben ilyen magyar eredmény nem született. Szép sikereket értek el Eb-futamokon a magyar versenyzők a közelmúltban is, de ilyen abszolút értékelésben megszerzett eredménye utoljára Ranga Lászlónak és Ferjáncz Attilának volt, több mint két évtizeddel ezelőtt.

Ünnepelni viszont most nincs időnk, néhány nap pihenés után máris utazunk a Ciprus Ralira, ahol hasonlóan nehéz körülmények közt folytatódik az Európa-bajnokság. Görögországban a kövekkel kellett megbirkózni, Cipruson majd a por lesz a legnagyobb ellenfél, de ott már a mögöttünk levő három verseny tapasztalatával állhatunk rajthoz.