Társoldalunk:

Az égiek mostanában kedvelik a magyar raliversenyzőt

2018.06.21. 17:07

Újra a dobogón fejeztünk be egy Eb futamot! Még az Acropolis Rally felkészülése előtt írtam, hogy a köves pályák miatt reggel keresztet vetünk, aztán bízunk az égiekben. Az égiek pedig mostanában kedvelnek bennünket, mert a csaknem a görögországihoz hasonló nehézségű Ciprus Rallyn is dobogóra állhattunk, a harmadik helyen értünk célba!

A két verseny közt nem sok időnk maradt a felkészülésre, családi napokon jártunk a MOL-nál és a Skodánál, médiaszerepléseken vettünk részt, és közben készültünk a ciprusi versenyre is. Az Európa-bajnokság negyedik hétvégéje is tartogatott újdonságokat, az első az volt, hogy felborult a megszokott menetrend. A hétfői tesztet kihagytuk, hiszen épphogy befejeződött a görög verseny, a versenyautó komppal utazott a szigetre, idő sem volt a tesztre, és szükség sem volt rá, hiszen a beállítások majdnem jók voltak. A has magasságon csökkentettünk egy picit, mert a nagy sziklák helyett aprókavicsos murva várt ránk, aszfaltos szakaszokkal vegyítve. Ezt a fajta murvát mi csak csapágygolyósnak hívjuk, mert sokszor annyira csúsznak a kemény alapon a pici kavicsok, mintha csapágygolyókon kellene talpon maradni. 

Herczig Norbert előzetesen a portól tartott leginkábbForrás: Herczig Norbert

Előzetesen arra számítottunk, hogy a por lesz a legnagyobb ellenfél, de a pályabejáráskor már láttuk, hogy a sokszor végsebesség közelében teljesített egyenesek végén a féktávok megtalálása jelent majd kihívást, no meg az aszfaltos szakaszokon murvagumikkal száguldani sem egyszerű feladat.

A kétnapos pályabejáráson a szigeten érvényes fordított közlekedést is meg kellett szoknunk. Szerencsére hamar ment, egyszer sem kanyarodtam a „rossz" sávba, az itiner felírásánál pedig nem számít, melyik oldalon megyünk, ott az ideális ívekre koncentrálunk. A Görögországban elkezdett módszerrel írtuk fel a ciprusi pályákat is, kevesebb információt diktáltam fel Ramónnak, és ez a szisztéma most is jól működött. Ezen kívül volt még egy kellemes feladatunk a verseny előtt. Minden hétvégén kiválaszt az Eurosport egy párost, akikkel kiemelten foglalkoznak a verseny alatt. Most ránk esett a választás, és ehhez a forgatáshoz a kezdőképet egy kiszáradt sóstó közepén vettük fel.

A magyar pilóta már a negyedik versenyén komoly figyelmet kapottForrás: Herczig Norbert

Nagyon látványos jelenet volt, és annak is nagyon örültünk, hogy már a negyedik versenyünkön ennyire figyelnek ránk.

A pályabejárás alatt volt ahol várakoznunk kellett, mert az egyik gyorsasági katonai területen zajlott, ahol meg kellett várni, amíg a katonáktól engedélyt kaptunk arra, hogy a területre lépjünk. A várakozás alatt rögtön beugrott mindkettőnknek a veszprémi lőtéri gyorsasági, ahol július elején versenyzünk majd, és ahol meg szeretnénk köszönni a támogatóinknak és a szurkolóinknak, hogy velünk vannak. Sokszor elmondtam már, de minden versenyen igaz, hogy minden bátorítás, bíztatás nagyon sokat jelent nekünk! Most is találkoztunk magyar szurkolókkal, és fantasztikus érzés, amikor áradnak felénk a szeretethullámok, amiket tőlük kapunk.

A verseny szombaton kezdődött, mi pedig a szokott óvatossággal vágtunk neki a pályáknak.

Az előző versenyekkel ellentétben Ciprus a gumikról is szóltForrás: Herczig Norbert

Próbáltunk a saját ritmusunkban menni, és közben fél szemmel figyeltük, hogy az ötszörös Ciprus Rally győztes, Dakar menő, Nasser Al-Attiyah, hogyan csatázik az ERC listavezető Alexey Lukyanukkal. Érdekes a két versenyző közötti különbség: az orosz pilóta sokszor kamikaze módjára közlekedik a pályákon, míg a rutinos katari sokkal megfontoltabban versenyez, de a gyorsasága ugyanúgy megvan. Hozzánk az utóbbi stílus áll közelebb, és nemcsak azért, mert Lukyanuk már a negyedik szakaszon kiesett egy ütközés után.

Az első három gyorsaságin főként az itinert pontosítottuk. Meg kellett tapasztaltuk, hogy versenytempóban, milyenek a ciprusi pályák, aztán a második körben már rákapcsoltunk, és mindhárom szakaszon ötödik időt autóztunk. Az előző versenyekkel ellentétben Ciprus a gumikról is szólt, és az általunk használt abroncsmárkával ettől kezdve már szinte mindig mi voltunk a leggyorsabbak. Az előttünk levők a másik gyártó gumijaival mentek.

Az első nap végén egy picit megijedtünk, mert az utolsó szakasz végén egy furcsa daráló hangot hallottunk az autó jobb hátuljából. Először azt hittük, hogy csak egy kődarab szorult be a kerékhez, de a szervizben kiderült, hogy elnyíródott egy fékcső, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy kilyukadjon. Ha ez megtörténik, akkor véget ért volna a versenyünk.

Nem sokon múlott, hogy idő előtt befejeződjön a magyar páros versenyeForrás: Herczig Norbert

Elégedettségre mégis csak a vasárnapi első gyorsaságin volt okom, a rajt után körülbelül egy perccel mondtam az autóban az egyik féktáv után, hogy ez volt a verseny első jó féktávja. Ezt a szurkolók is halhatták, mert éppen ez a szakasz volt az, aminek a belső felvétele kikerült a verseny hivatalos videó csatornájára is. Azon a ponton épp 180-as tempóval száguldottunk a murvás gyorsaságin, és onnan kellett 40-re lefékezni, hogy be tudjunk fordulni a kanyarba. Sikerült, milliméterre pontosan érte el az autó az optimális kanyarodási sebességet, én pedig az ilyen kis szakmai sikereknek nagyon tudok örülni.

Ezek azok a momentumok, amiből eddig keveset éltünk meg a hazai bajnokságban, hiszen itthon vagy nincsenek ilyen pályák, vagy mindenki kívülről tudja a fékpontokat. Az ilyen helyzetekből kell elegendő tapasztalatot gyűjteni ahhoz, hogy jövőre mi is bekapcsolódhassunk Al-Attiyah és Lukyanuk csatájába. Jó úton járunk, ezt a pálya szélén álló barátaink is megerősítették, mert a gyorsaságik egy részén már olyan tempóban közlekedünk, mint az élmezőny, de még mindig vannak olyan pontok, ahol nem tudjuk, mire számítsunk, és ott kapjuk meg azokat a tizedeket, ami még hiányzik ahhoz a tempóhoz, amivel jövőre szeretnénk majd itt versenyezni.

Új élmény volt az is, hogy a murvás szakaszokat aszfaltos részek is váltották, és ezeken is hatalmas sebességgel száguldottunk át. Murvára való, mélyen rovátkolt, aszfalton rosszul tapadó gumikkal ez sokszor hajmeresztő élmény volt, sőt egy két szakaszon hegyről lefelé jövet kifejezetten veszélyesnek is éreztem. 

Herczig Norberték jövőre is szeretnének Cipruson versenyezniForrás: Reporter Images/Nikos Mitsouras

Az eddigi versenyek után meglepetés volt Cipruson, hogy a rendezés sem volt tökéletes, sokszor csúszott a verseny, a pályabírók sem álltak a helyzet magaslatán, az pedig felfoghatatlan, hogy hogyan történhetett meg, hogy a Skoda gyári pilótája Nordgren, egy korábban hazainduló néző civil autójával ütközött a 10-es gyorsasági szakaszon.

Mi is elkövettünk egy hibát. A kilences gyorsaságin egy kanyar rosszul szerepelt az itinerben, és csakúgy, mint Görögországban, most is lecsúsztunk a pályáról. Ahogy az Acropolis Rallyn, úgy Cipruson is szerencsénk volt, mert egy újraindítás után visszatértünk a pályára, és folytatni tudtuk a versenyt, sőt időt sem veszítettünk sokat.

Az utolsó három szakaszra ismét tartalékolni tudtunk új gumikat, de annyit csúszott a verseny, hogy a 11-es szakaszt törölték a szervezők, így nem tudtuk kihasználni a gumielőnyünket. Annyira nem szomorkodtunk, mert egyrészt messze volt az előttünk levő három páros, másrészt itt már aggódtunk, hogy elérjük-e a kora este induló repülőgépet. Ha lekéstük volna, akkor ezeket a sorokat Cipruson kellett volna megírnom, mert a következő gép csak kedden indult.

Izgalomból az utolsó szakaszra is maradt bőven. A pálya utolsó kilométereiben már éreztem, hogy defektet kaptunk, de szerencsére ki tudtunk jönni a célig, és 30-40 másodpercnél nem is veszítettünk többet. Később, azt már a célban tudtam, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy ne forogjon veszélyben a negyedik helyünk, de utána jött a hír, hogy mögöttünk az akkor már vezető helyen álló Al-Attiyah is defektet kapott, ám neki kereket kellett cserélni, és ezzel annyi időt veszítettek, hogy bő egy perccel mögénk kerültek, és így mi lettünk a harmadikak a versenyben.

Szegény szervezők nem értették, hogy miért siettetjük a célceremóniát, ahelyett, hogy ünnepelnénk, de mi szerettük volna elérni a repülőgépet, ami végül is sikerült, így a valódi ünneplés itthonra maradt.

Herczig Norbert és Ferencz Ramón a Ciprus Rally eredményhirdetésénForrás: Gregory Lenormand / DPPI/@DPPI/LENORMAND GREGORY/Gregory Lenormand

A hazaúton volt időm átgondolni, hogy minek köszönhető ez a siker. Az, hogy az első négy Eb futamunkból a harmadikon és a negyediken is dobogón végeztünk, amire a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. Természetesen kellett hozzá a szerencse is, de az autósportban ez már csak így van. A Kanári-szigeteken elkerült minket a szerencse, és most már a második versenyen kárpótol minket a sors az ottani defektért. Kell hozzá a csapat, a BRR Team, akik tökéletes autót hoznak nekünk a futamokra. A negyedik hétvégén már jól látjuk azt a hűvös profizmust, amivel dolgoznak. Egyszerűen nincsenek náluk kérdőjelek. Pontosan tudják, hogy ha az autók megfelelően felkészítve érkeznek a versenyre, akkor ott meg is állják a helyüket. Kellett a dobogós helyekhez az új MOL üzemanyag is. Görögországban és Cipruson is az R5-ös autókhoz fejlesztett új Hi5 versenybenzinnel mentünk, és ahogy már írtam róla, jócskán érezhető a különbség. Ezt a keveréket kifejezetten ehhez a kategóriához fejlesztették Százhalombattán, aminek a pozitív tulajdonságait mi sikeresen ki is tudjuk használni a pályákon. Az pedig külön büszkeség, hogy magyar mérnökök által fejlesztett üzemanyaggal ott vagyunk a legjobbak között.

Nem utolsósorban kellett a sikerhez az a tapasztalat, amit eddig gyűjtöttünk a versenyeken. Egyre rutinosabbak vagyunk, folyamatosan gyorsulunk, és haladunk tovább ezen az úton. A jutalmat máris megkaptuk, kétszer is megízlelhettük, milyen érzés a dobogón állni. Az Európa Bajnokság soron következő állomása a Rally di Roma lesz, azonban ahogy korábban is elmondtam, mi ezt kihagyjuk, és helyette egy magyar bajnoki futamon, a Veszprém ralin fogunk elrajtolni. Ezt követően augusztus 24-26. között már ismét az Eb-n versenyzünk Csehországban, a Barum ralin.