Ave Flórián!

Szeptember 15-én, szombaton ünnepelte 60. születésnapját a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása, a hajdani klasszis középcsatár, Albert Flórián. A jeles alkalomból Takács Tibor alelnök vezetésével a Ferencvárosi Torna Club látványos műsorral tisztelgett a hajdani zseni előtt. Felevenítjük Albert Flórián karrierjének legfontosabb eseményeit, mérkőzéseit, továbbá az Üllői úti ünneplésen is jelen voltunk.

A '60-as évek legfénylőbb magyar futballcsillaga maga is 60-as lett: Albert Flórián 2001. szeptember 15-én ünnepelte hatvanadik születésnapját. A 20-as évek Orthja, a 30-as évek Sárosija, a 40-es évek Szuszája, az 50-es évek Puskása öltött testet a 60-as évtizedben Albert Flóriánban, vele élt tovább a magyar futball-uralkodóház. És sajnos vele is ért véget, ő volt az utolsó csatárzsenink. Persze, persze, Fazekas góljai, Zámbó váratlan húzásai, Törőcsik tánca, Nyilasi bólintása, Kiprich profizmusa, Détári lövőcsele - ma már visszasírjuk valamennyit, Alberthez mégsem mérhető egyikük sem.

Albert maga a korszakhatár

Albert a köbön

Az aranycsapat-féle és a mai magyar futball között Albert Flórián a választóvonal, a korszakhatár. Ami előtte volt, nem hasonlítható ahhoz, ami utána következett.

Amikor tizenhét évesen berobbant a Ferencvárosba, a szakma és a Fradi-tábor fellélegzett: évekre megoldódtak a csapat és a válogatott centergondjai. Az újpesti, kispesti és angyalföldi hívek is a szívükbe zárták, amikor az 1954-es vb-döntő, a sokkoló berni 2-3 után az NSZK tizenegye először jött el Budapestre, és a tizennyolc éves Flóri öt német védőt és Tilkovski kapust megbolondítva gurított a hálóba. Fél év múlva a népstadionbeli 2-0-át követően a sportlap "Albert-Anglia 2-0" felcímmel jelent meg, de az angolok igazán azt a találatát bánták, amelyet az 1962-es vb csoportmeccsén, 1-1-es állásnál, a 73.percben helyezett a kapujukba. Ritmusváltásaival sorra fektette el a bekkeket, végül a kifutó Springett kapust is megmajmolta; ha akarta, a világ legmasszívabb védelmein át is a gólvonalig vezette a labdát.

A labdarúgás virtuózai, a brazilok az 1966-os vb-n csodálkoztak rá, a 3-1-es magyar győzelemmel végződött liverpooli derbin üldözték, üldözték, de nem tudták tőle elvenni a labdát. Olyannyira megbabonázta őket, hogy háromhetes előadókörútra hívta meg az akkor kétszeres világbajnok futballnemzet legpatinásabb csapata, a Flamengo. Az európai elismerés sem késett, 1967-ben - azóta is egyetlen magyarként - megkapta a kontinens legjobbjának járó Aranylabdát.

A latinok megőrültek érte, ha nyugat felé átlépte a határt, azonnal ellepték a játékosügynökök, de ő megmaradt ferencvárosinak, az akkor még létező Fradi-család fejének. Nem kezdődhetett úgy hazai női kézilabdameccs, hogy Flóri meg ne jelent volna a karján a kislányával, Magdikával - csodák csodája, a későbbi kézilabdázóval. 1967-ben jött a második gyermek, Floresz, a fiú, és a tíz évvel azelőtti, tüneményes tehetségű siheder érett klasszis és kétszeres családapa lett.

Irigyei hamarosan fanyalogni is kezdtek: a Flóri már nem a régi, nem harap eléggé, tízperceket álldogál csípőre tett kézzel (azt nem vették észre, ha utána öt perc alatt két gólt lőtt), a rázós meccseken nem teszi oda magát. Utóbb azzal vádolták, hogy 1969-ben ki akarja húzni magát a koppenhágai vb-selejtező alól, ezért dupla vehemenciával rontott neki a dánoknak, lehetőséget adva végzetének, Engedahl kapusnak, aki a 33. percben bérgyilkos módjára leterítette.

Szétszakadtak a térdszalagjai, és bár hosszas lábadozás után visszatért, hatszor játszott még a válogatottban, a Fradiból pedig csak 1974-ben vonult vissza, pályafutásának tündökletes része 1969. június 15-én Koppenhágában véget ért.

Hírneve azonban szerte a világban ma is csorbítatlan. Még a 90-es években is Athéntól Portóig bárhol megjelent Európában, az aktuális Ferencváros kíséretében, minden reptéren újságírók hada várta a csapatot, és az ifjú, önjelölt sztárok őszinte sajnálatára és döbbenetére az összes riporter az "öreg" Albertre vadászott. Amikor pedig a Pelé vezette brazil öregfiúk bulimeccsre jöttek az Üllői útra, libabőröztető látvány volt, amint brazil újságírók sprintelnek el Pelé, Edu és a többiek mellett azt kiáltva: senor Albert, senor Albert!

Hatvanadik születésnapján természetesen elhalmozták ajándékokkal, de a legnagyobb elismerést Franz Beckenbauer küldeménye, a 60-as számú mez jelentette. Hiába, a Császárok számon tartják a kerek évfordulókat és egymást, nekünk pedig még inkább ez a feladatunk. Hiszen Albert Flórián az utolsó futball-uralkodónk.

Elegánsan és méltóságteljesen

Albert Flórián, a sportág honi Császára úgy ünnepelt, ahogy futballozott és élt. Elegánsan és méltóságteljesen. Pedig hosszú volt a nap, ám a 60. születésnapját szombaton betöltött hajdani centerzseni a zöldek szintén elnyűhetetlen krónikásával, Nagy Bélával együtt nagyszerűen bírta a strapát. Érdekes lett volna számolni, hogy mennyi autogramot osztott ki, ám este nyolc óra után is örömmel tett eleget az összes kérésnek. Hiába, Albert Flóriánt szeretik és tisztelik az emberek. S nem csupán a Fradinál. Ennek markáns jele, hogy Puskás Ferenc, a másik nagy legenda is eljött a Császárt megsüvegelni. Remek pillanat volt a két klasszis találkozása, akárcsak az, hogy hatezer néző látogatott ki a jeles eseményre. Többen, mint egy-egy bajnoki fellépésre.

Persze megjelentek az Üllői úton Albert egykori játszótársai is, így például Géczi, Novák, Dalnoki, Juhász, Szűcs, Szőke, Rákosi, Fenyvesi és még sokan mások. Jelképesen 60 hajdani ferencvárosi játékos rúgott 11-est, majd a zöldek mai csapata és az 1995-ös Bajnokok Ligájában szerepelt együttes lépett pályára. Vincze Ottó, mivel most sem kapott szerepet a Cottbusban, már repült is haza, de például Détári Lajos lélekszakadva rohant Csepelről, mostani csapata bajnokijáról, míg Kovács István, világbajnok bunyósunk sem hagyhatta ki ezt a találkozót. A labdát, stílszerűen Hatvan városából, Pais Péter, a Fradi 100-szoros bajnok kerékpárosa hozta az arénába, a kezdőrúgást pedig legifjabb Albert, azaz Flórián Patrik végezte el, aki a nagypapához, ő pedig fiához (akit máig Floresznak becéz) passzolt, s máris folytatódott a játék. A végeredményt a tisztesség kedvéért idejegyezzük: 4-4, ám ezúttal nem ez volt a lényeg. Hanem a móka, a kacagás és a Császár ünneplése.

Az Üllői úti program pazar tűzijátékkal ért véget, majd a Gellért Szállóban folytatódott az ünneplés.

Bánki József

Korábban:

• A 60 éves Albert Flóriánt köszöntötték az Üllői úton
• Interjú a Császárral
• Albert 60 éves
• Pénteken köszöntik a 60 éves Szőke Sziklát