Vágólapra másolva!
A brazil Túlio érkezése mellett a Borsodi Liga átigazolási időszakának eddigi legnagyobb szenzációja az erdélyi Selymes Tibor érkezése. Selymes a román válogatott legdicsőbb korszakában 46-szor kapott helyet a nemzeti tizenegyben. A baloldali középpályás féléves szerződést kötött a Haladás együttesével. Már évekkel ezelőtt nyílt titok volt, hogy a Selymes család idővel Magyarországon telepedik le, mert a futballista felesége Székelyföldről származik, szülei pedig Szombathelyen élnek.

- Hamar kapcsolatba kerültél a futballal, hiszen édesapád és nagybátyád is első osztályú labdarúgó volt.
- Igen, a szülői ház meghatározó volt ebből a szempontból, alig múltam 16 éves, amikor a brassói együttesben bemutatkoztam az élvonalban.

- Ki volt a példaképed?
- Ki más lehetett, mint Bölöni László?

- Romániában a tehetségek előbb-utóbb a Steauához vagy a Dinamóhoz kerülnek. Te miért a Dinamót választottad?
- Azt azért túlzás lenne állítani, hogy én választottam a Dinamót. Ráadásul Brassóból először nem is a Dinamóhoz kerültem, hanem a Victoriához. Az a honvédség csapata volt. Történt, hogy egyik reggel úgy vittek el Bukarestbe, hogy még a menyasszonyom sem tudott róla. Azért kellett titkolózni, nehogy a Steaua előbb leigazolhasson. Ez 1989 szeptemberében volt, Bukarestben közölték, hogy hová írjam alá a nevem, s máris a Victoriáé voltam, amely a Dinamo fiókcsapata volt.

- A '89-es decemberi román forradalom hol ért?
- Székelyudvarhelyen a feleségemmel egy étteremben ettünk, amikor az utcáról hatalmas kiabálásra lettünk figyelmesek. Tódultak az emberek, "vesszen Ceausescu", kiabálták, dobálták ki a könyveit a könyvesboltból, majd felgyújtották őket. Az étteremben az emberek felállva énekelték a székely himnuszt. Aztán a lábánál fogva kilógatták az ablakon a polgármestert. Ő volt az egyetlen román Udvarhelyen.

- Gondolom, hátborzongató érzés volt nyilvános helyen elénekelni a székely himnuszt.
- Bevallom őszintén, iszonyatosan be voltam tojva. Nekem az járt a fejemben, hogy én a hadsereg csapatában játszom, s ha engem elkapnak, akkor végem.

- Azért Udvarhelyen csak tudták, hogy nem magadtól igazoltál a fővárosba.
- Persze, de borzasztóan éreztem magam, meg hát egy forradalomban sose lehet tudni.

- Gyanítom, a Dinamóból már kevesebb hercehurcával igazoltál Bruges-be.
- Igen, a forradalom után már könnyen lehetett külföldre menni.

- Hogyan értékelnéd röviden a belgiumi időszakot?
- Nagyon jó volt. Azért is, mert sikerült mindig idejében váltanom. A Cercle Bruges-ben együtt játszottam Torma Gáborral, akkor még nagyon fiatal volt, de mindkettőnknek jól jött, hogy van egy másik magyar. Az Anderlechtben lesték minden szavam, leesett az állam, mi mindent elintéz a klub egy játékosának. Liege-ben az utolsó időszak volt nehezebb, mert lányom, Beáta már iskolába járt, de azt vettük észre, hogy lassan minden nyelvet elfelejt. Angol magániskolába járattuk, de aztán inkább hazaküldtük a nagyszülőkhöz, hogy itt járjon iskolába.

- Feleséged szülei áttelepültek, a tieid is Magyarországra költöznek, hogy együtt legyen a család?
- Nem, mert apám nem mozdul el otthonról.

- Egy rólad szóló cikkben olvastam, hogy Romániában nem ért bántódás azért, mert magyar származású vagy. A válogatottba könnyen befogadtak Hagiék?
- Valóban nem ért bántódás, s a válogatottba is befogadtak. Bizonyítani kellett, de nem kezdtek ki. Tudni kell, hogy az a román válogatott soknemzetiségű volt. Játszott benne szerb, magyar és cigány is.

- Közvetlenül Hagi mellett játszottál a pályán. Milyen ember ő?
- Amikor én válogatott voltam, abszolút rendes srác volt. Igaz, jöttek az eredmények is. Úgy hallottam, hogy később megváltozott, de ebből én szinte semmit nem tapasztaltam. A búcsújátékán ugyanolyan volt, mint korábban. Szerintem Hagi nem olyan fekete bárány, ahogyan beállítják.

- Mitől volt jó a kilecvenes évek közepén a román válogatott?
- Mert kiváló képességű játékosokból állt, és remek volt a csapatmunka s a csapatszellem is. A Dinamo és a Steaua adta a válogatott zömét, összeszokottak voltunk.

- A csapat az eredményességet tekintve kihozta magából, ami benne volt?
- Sajnos nem. S a döntő pillanatokban mindig kapushibák miatt buktunk el. Az 1994-es vb-n a svédek ellen, aztán két év múlva az Eb-n a franciák ellen is. Még most is beleborzongok, ha eszembe jut, hogy Amerikában hajszálnyira voltunk egy román-brazil meccstől.

- Magyarok ellen játszottál a válogatottban?
- Nem, mert 1999-ben az Eb-selejtező alatt sérült voltam, a vb-selejtezőn pedig csak az olaszok elleni keretbe hívott meg Bölöni.

- Mielőtt a Haladáshoz igazoltál, Kínában is próbálkoztál. Miért?
- Úgy volt, hogy kiutazom, s aláírom a szerződésem, ehelyett próbajátékot kértek, aztán én fogtam magam és felültem az első repülőre. Én kétéves szerződést szerettem volna kötni a Haladással, de fél évben egyeztünk meg, aztán majd meglátjuk.

Thury Gábor

Korábban: