Vágólapra másolva!

A szerb támadó csak 24 esztendősen debütált a jugoszláv élvonalban: 1995-ben, a Cukaricki Beograd színeiben. Abban az idényben hét gólt ért el, de a következő szezont mégis a második vonalban töltötte a Radnicki Nissel. A következő esztendő megint klubváltást hozott a számára, ezúttal a Zeleznikben kezdte az idényt, ismét a legjobbak között, és ebben a bajnokságban Markovic nem tudott rosszul játszani.

Fél szezon alatt 13 gólt rúgott (mindehhez 16 mérkőzésre volt szüksége), aminek köszönhetően decemberben a Crvena Zvezda vette meg. Markovic ott is folytatta a gólgyártást, a bajnokság hátralévő részében 14-szer volt eredményes (11 összecsapáson), vagyis összesen 27 gólig jutott, amivel gólkirályi címet szerzett Jugoszláviában. Minderre külföldön is felfigyeltek, és a német VfB Stuttgart két és fél millió márkát fizetett érte.

A Bundesligában azonban nem sikerült befutnia, az őszi szezonban mindössze négy perc erejéig vetették be, és a szakmai stáb, a drukkerek, na meg a sajtó véleménye egyöntetű volt: nem való a német bajnokságba. Tavasszal azonban új edzője lett a csapatnak Rainer Adrion személyében, aki több bizalmat szavazott neki, és rögtön az első bajnokin a Schalke 04 ellen becserélte, Markovic pedig első labdaérintéséből gólt szerzett! (Ugyanezen a találkozón egyébként Lisztes Krisztián is csereként lépett pályára.) Ennek ellenére többször nem szerepeltették, és egy évet a Stuttgart tartalékjai között is lehúzott, mielőtt 2000 nyarán hazatért Jugoszláviába, a Zeleznik Beogradba, amelynek színeiben az előző idényben 16 alkalommal volt eredményes.

A tavasz 17 légiósa

Sokat próbált szerbek