A jugók 10 éve verték péppé a Csank-válogatottat

A magyar labdarúgó-válogatott több mint 20 éve, az 1986-os mexikói mundial óta nem jutott ki egyetlen világeseményre sem, ehhez a legközelebb 10 éve volt. Akkor a Csank János-féle gárda Jugoszláviával a franciaországi vb-re jutásért vívott pótselejtezőt, azaz egy karnyújtásnyira voltak a mieink a nagy sikertől, ám végül 12-1-es, megalázó különbséggel a plávik nyerték az oda-visszavágós csatát. Az 5-0-s visszavágót - amelyen Predrag Mijatovic egymaga négy gólt rámolt Babos Gábor kapujába - éppen 10 esztendeje rendezték - emlékezzünk, elmélkedjünk a jubileum napján.

Emlékeznek? A hármas számú selejtezőcsoportot Norvégia 20 ponttal megnyerte, Magyarország pedig 12-vel úgy lett második, hogy az utolsó fordulóban, Finnországban legalább egy döntetlent ki kellett csikarnia.

A remi végül összejött, mégpedig az utolsó percben, a futballtörténelem egyik legmókásabb (ön)góljával - aki még nem látta, gyorsan pótolja.

Nagy volt az öröm a finn kirándulás után, nem csoda, hiszen az északiakon kívül Svájcot és Azerbajdzsánt is megelőzték a mieink, a pótselejtezőn pedig - vélték sokan a meccs előtt - "bravúrral verhető" ellenfelet kaptunk, a feladat "mindössze" annyi volt: itthon legyőzni, idegenben megszorítani Jugoszláviát, és akkor irány a franciaországi világbajnokság.

Az álmok azonban hamar szertefoszlottak, az Üllői úton 7-1-re nyertek a jugók, a meccs jegyzőkönyvéből kiderül, már a szünetben elég jelentős hátrányban voltak Mracskóék.

Magyarország - Jugoszlávia 1-7 (0-5)
Budapest, Üllői út, 13 175 néző
v.: Perreira (portugál)
Magyarország: Sáfár - Bánfi, Sebők, Lőrincz, Keresztúri, - Dombi (Mracskó, 32.), Halmai, Lipcsei (Urbán, 41.), Nyilas - Orosz, Klausz (Illés, 63.).
Jugoszlávia: Kralj - Mirkovic, Djorovic, Jokanovic, Djukic - Stojkovic, Jugovic, Mihajlovic, Savicevic (Govedarica, 71.) - Brnovic (Petrovic, 59.), Mijatovic (Milosevic, 52.).
gól: Illés (88.), illetve Brnovic (2.), Djukic (6.), Savicevic (10.), Mijatovic (26., 41., 51.), Milosevic (63.)

Megkértünk egy fanatikus magyar drukkert, mesélje el, milyen emlékeket őriz az odavágóról, amely előtt még mindenki azt hitte, tényleg kijuthatunk a vb-re. "Szép kis meccs volt, előtte már majdnem egy héttel megvettük rá a jegyet a haverommal, aztán nagy megdöbbenésünkre nem volt tele a stadion, persze a kapu mögött jó hangulat volt, egészen a második percig, akkor kaptuk az első gólt. A félidő után azzal szórakoztunk, hogy röhögtünk a beszólásokon, meg ugráltunk, hogy ne fázzunk meg, mindenki szidta Csankot, Sáfárt, meg az összes játékost. A jugoszlávok szektora tele volt, elég komoly hangerővel nyomták a szurkolást és gyúltak a görögtüzek a góloknál, aztán egyszer nagy rohanásba kezdtek, amikor a biztonságiak bementek rendet rakni, jobb híján ennek örültünk, ha már a csapatnak nem ment. Aztán Illés góljánál úgy tomboltunk, mintha mi vezetnénk, majd kifelé a stadionból a jugók gúnyosan megtapsoltak minket, egy drukker pedig a farkát mutogatta."

Mijatovic (b) 10 éve négyet vágott Babos kapujába

Az első felvonás magyar résztvevői közül Bánfi Jánost szólaltatta meg az [origo]. Az akkoriban Belgiumban légióskodó hátvéd karrierje egyik rémálmokkal teli mérkőzésének nevezte az ominózus 90 percet, de visszavonulása óta nem gondol többet a találkozóra, mint bármelyik másikra.

"A mai napig úgy élem meg ezeket a dolgokat, hogy vannak jó és rossz meccsek, ez a jugoszlávok elleni pocsékra sikerült, de az élet ment tovább. Akkor sem tartottam magam a legjobb játékosnak, amikor jól ment a játék, és a 7-1-es vereség után sem lettem a legrosszabb futballista, de tény, hogy a kritikák jogosak voltak. Nem éreztem a csapaton a meccs előtt, hogy bárki is be lenne rezelve, de amikor a 10. percben már a harmadik gólt kaptuk, láttam az arcokon, és érezhető volt a pályán belül is, hogy itt valami nagyon csúnya dolog van készülőben."

"Sajnos a csapat totálisan kudarcot vallott, akiknek fel kellett volna rázni a brigádot, azok szinte elbújtak, és a húzóemberek sem tudtak semmi pluszt hozzátenni. A szünetben Csank János próbálta tanácsokkal ellátni a csapatot, és ironikusan azt is mondhatnám, hogy ez sikerült, mert a második félidőt csak 2-1-re vesztettük el. Ami miatt tüske maradt bennem, az az, hogy a csapat a vereséget nem csapatként élte meg, voltak a játékosok és a vezetők között is olyanok, akik ujjal mutogattak egyesekre, és ez rosszulesett."

A visszavágó már csak formalitás volt, a teljesen összerogyott Csank-csapat Belgrádban is kapott egy ötöst - épp tíz éve a fiaskónak. A magyarfoci utóbbi 20 évi eredménytelenségére jellemző, hogy sokan még a 12-1-es vereség ellenére is sikerként tekintenek a pótselejtező kivívására, korábbi, bénázásokat összegyűjtő cikkünkben természetesen előkelő helyen szerepelt a plávik elleni dupla kudarc.

A visszavágóról ezek az adatok maradtak meg az utókor számára:
Jugoszlávia - Magyarország 5-0 (3-0)
Belgrád, Crvena Zvezda-stadion, 48 498 néző
v.: Tokar (török)
Jugoszlávia: Kralj (Lekovic, 60.) - Mirkovic, Djorovic, Jokanovic (Drulovic, 46.), Djukic - Brnovic, Mihajlovic, Stojkovic, Savicevic - Mijatovic, Milosevic (Petrovic, 60.).
Magyarország: Babos - Mracskó, Kuttor, Sebők, Keresztúri - Dombi, Urbán, Halmai, Szlezák (Lipcsei, 32.) - Kovács Z. (Hámori, 62.), Illés (Horváth F., 87.)
gól: Milosevic (18.), Mijatovic (44., 45. - 11-esből, 71., 88.)

De hogy mikor lesz legközelebb magyar vb-csapatunk? Lehetetlen megjósolni, egy azonban biztos, a Málta ellen idén aratott újpesti győzelem után Várhidi Péter az [origo] kérdésére azt mondta: tehetséges csikócsapatának akkor sem lenne esélye kivívni az Eb-részvételt, ha most kezdődnének a selejtezők (emlékezetes, Bozsik Pétert a gyenge eredmények miatt "menet közben" menesztette az MLSZ).

Kérdés tehát, hogy mit várhatunk a közelgő vb-kvalifikációs sorozattól (2010-ben Dél-Afrika lesz a házigazda), ha még a kapitány sem hisz őszintén a kijutásban (hiszen nem sok esély van rá, hogy az Eb-selejtezősnél könnyebb vb-csoportba kerüljenek Geráék). A másik végletet Lothar Matthäus jelentette, akinek az optimizmusa valamennyire átragadt a játékosokra, más kérdés, hogy végül az aranylabdás német által "ígért" második helyet - a horvátok mögött - a svédek érték el, a mieinket pedig még Bulgária is megelőzte.

Filkor vs. Grosso
Nem bánnánk, ha ilyen fénykép készülne Dél-Afrikában, 2010-ben

Persze a remény hal meg utoljára, s már az is apró előrelépés, hogy a FIFA-ranglistán ismét a legjobb 50-ben van a magyar csapat, az olasz- és lengyelverés, valamint a tétmeccseken begyűjtött pontok pedig szimpatikussá teszik a szemtelenül fiatal együttest. Nem beszélve arról a lehetőségről, hogy ha Moldovát vagy Görögországot legyőzik Filkor Attiláék, akkor akár az a csoda is megeshet, hogy Sepp Blatter FIFA-elnök nem a negyedik, hanem a harmadik kalapból húzza majd ki november 25-én a "Hungary" feliratot a vb-csoportbeosztások elkészítésekor.

A remény(sugár) tehát megvan, naponta azt is hallgathatjuk, hogy "jó úton járunk", ám repülőjegyet még senki ne vásároljon elővételben a találó nevű Jóreménység-fok felé tartó járatokra.