Tele volt a gatya a Steaua-stadionban

Minden idők egyik leggusztustalanabb nézőtéri transzparense, váratlanul ajándékba kapott óriási lehetőség, ijedt, létszámfölényben is ultradefenzív futball, majd mindezek betetőzéseképpen a 2-0-s vereség után egy amolyan vérbeli magyaros Willie McStay-nyilatkozat - ennyi a csütörtök esti Steaua Bucuresti-Újpest FC Európa-liga selejtező rezüméje.

Amikor Willie McStay, az Újpest két hete szerződtetett  menedzsere a szerdai taktikai megbeszélést követően ravaszkásan mosolyogva megsúgta: "tartogatok egy-két meglepetést kollégámnak, Cristiano Bergodinak!", azt hittük, valami olyasmi következik, amire még nem volt példa a futball történetében. Ehelyett csupán annyi történt, hogy a támadó szellemű középpályás, Tisza Tibor helyett eggyel több védőt (Mladen Lambulic) állított a kezdő tizenegybe. A rutinos szerb derekasan megállta a helyét, csupán egyszer hibázott - igaz, azon elment a meccs...

Sajnos, a meccs legalább annyira a gyepen kívül zajlott, mint a játéktéren. A mintegy ötszáz lila-fehér fanatikus tizenöt és félórás vonatozás, majd a román rend- és csendőrség szakszerű, s tanítani valóan kíméletes felvezetése melletti buszozás után ugyan viszonylagos rendben érkezett meg a Ghencea-stadionba, ám ott gyorsan kiderült: egyik fél ultrái sem békés babazsúrra gyülekeznek.

A legjobb teljesítményt a román rohamrendőrök nyújtották

A lila "Bulldogokat" és a Steaua kemény magjának egyik felét, a Peluza Sud nevű csoportot csupán két üres szektor választotta el egymástól a stadion déli lelátóján, Balajcza Szabolcs első félidőbeli kapuja mögött. A rendezők egy-egy sor biztonsági embert küldtek a két tábor egymás felé néző széléhez, a stadion karéjának tetején pedig bevetésre készen sorakoztak a rohamrendőrök.

Alig fújt a sípjába Mihael Kukulakisz görög játékvezető, a hazai fanatikusok azonnal elkezdték dobálni a biztonságiakat minden kezük ügyébe kerülő tárggyal, majd megpróbáltak kitörni a szektorukból, hogy az újpesti drukkerekre rontsanak. Ezt a próbálkozást a rohamrendőrök segítségével sikerült elfojtani, ám ekkor a magyarok lendültek akcióba, rázni kezdték a kerítést, és és sorra tépdesték ki a helyükről a székeket.

Aztán a második félidő elején, miután a Steaua-szurkolók kifeszítettek egy rettenetes szövegű, legalább negyven méter hosszú, magyar nyelven írt transzparenst - "Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig" -, úgy tűnt, elszabadul a pokol.

Az újpestiek áttörtek a biztonságiak sorfalán, s biztosnak látszott a két tábor összecsapása, amikor bemasíroztak a rohamrendőrök, s pillanatok alatt visszaszorították helyükre az egymásnak ugrani készülő feleket. A román rendőrség rendkívül profi módon, oktatnivaló határozottsággal, ugyanakkor egyetlen gumibotütés nélkül tette a dolgát, csakis ennek a szakszerű fellépésnek volt köszönhető, hogy elmaradt a vérengzés.

Emberelőnyben is bunkerfutball

A pályán eközben éppen az történt, amire a papírforma alapján számítani lehetett, és hogy a katasztrofális méretű vereség elmaradt, az kizárólag a Steaua viszonylag gyengébb formájának tulajdonítható. Az ötös újpesti védőfal - Dudic, Vermes, Lambulic, Vaskó, Pollák - ugyan úgy ahogy tartotta a frontot, kreatív megoldásokra azonban nem futotta Kabát Péterék erejéből.

A legfájdalmasabb azonban az volt, hogy amikor a 42. percben Pantelisz Kapetanosz kiállítása után emberelőnybe kerültek a magyarok, és váratlanul lehetőség nyílt akár a győzelem megszerzésére is, töretlenül folytatódott az újpesti bunkerfutball. McStay a szünetben sem cserélt, nem hozott be legalább egy támadót a hat védő - mert a botcsinálta középpályás Korcsmár Zsolt is az volt - valamelyike helyére, a labda így továbbra is románoknál volt, és kisvártatva a vezetést is megszerezték.

Aztán az 54. percben az említett Korcsmár is mehetett zuhanyozni, a 72. percben Romeo Surdu szép akcióból berúgta a másodikat, majd öt perccel a vége előtt Tisza Tibor kihagyta a ziccert, amivel meglehet, meg is pecsételte továbbjutás a sorsát.

McStay szerint óriásit fejlődött az Újpest

Elkeserítő volt az is, amit a lefújás után az interjúszobában hallottunk az Újpest edzőjétől, William McStaytől: "Az a véleményem, hogy jól játszott a csapat. Az elmúlt két hétben hihetetlen fejlődésről tett tanúbizonyságot az együttes, ez már messze nem az az Újpest, amely kinevezésemkor átvettem. Nemcsak jól játszottunk, hanem lehetőségünk volt a nagyszerű eredmény elérésére is. Milyen igazságtalan játék a futball! Két apró momentum eldöntötte a mérkőzést, de ettől függetlenül büszke vagyok a játékosaimra.

Sokáig tartottuk a döntetlent, de sajnos a kritikus pillanatokban kijött a Steaua-játékosok klasszisa és nagyobb tapasztala, ami gólokat eredményezett. Nem azért jöttem Magyarországra, hogy fecséreljem az időmet, maradandó nyomot akarok hagyni magam után az újpesti és a magyar labdarúgás történetében. Ismétlem, két hét alatt óriásit fejlődött az Újpest."

A skót edző nyilatkozata valósággal sokkolta a jelenlévőket, a magyar újságírók jó darabig nem is szólaltak meg döbbenetükben.
 
Kétféle verzió lehetséges, gondoltam magamban. Vagy elhagyta McStayt a józan ítélőképessége, vagy a végsőkig védeni, mentegetni próbálja játékosait. A dilemma olyannyira idegesített, hogy az Otopeni repülőtéren az útlevélvizsgálat felé baktatva megkérdeztem a szakmebert: komolyan gondolta-e, amit mondott. A válasz egy elfojtott félmosoly volt, amiből arra következtettem, hogy nem. De akkor már szólította is a menedzsert a határőr.