Huszti Szabolcs: Nem vagyok kulcsember

Sokan megkérdőjelezték Huszti Szabolcs döntését, amikor februárban a Bundesligából az orosz Zenithez igazolt. A 2008-as UEFA-kupa győztese idén eddig alaposan elmarad a várakozásoktól, a középpályás azonban állítja, Szentpétervárnál jobb helyen nem is lehetne, még akkor is, ha éppen akkor rúgták ki az edzőjét, amikor sikerült beverekednie magát a kezdőcsapatba. A negyvenszeres válogatott játékos szerint pályafutása alatt sosem volt még ilyen jó esély a világbajnoki szereplésre, a svédek legyőzését pedig presztízskérdésnek tartja.

- A Zenit története legnagyobb sikereit érte el Dick Advocaattal, mégis kirúgták. Miért?
- Teljesen egyértelmű: a vezetőség nem volt elégedett a csapat szereplésével. A célkitűzés az első három hely valamelyikének a megszerzése, mi pedig jelenleg hetedikek vagyunk, tíz ponttal lemaradva az éllovas Rubin Kazanytól. Tulajdonképpen április óta érett ez a döntés. A vasárnapi 0-2-es vereség a Tom Tomszk csapatától volt az utolsó csepp a pohárban. Ez is olyan balszerencsés meccs volt, mint oly sok másik, az első félidőben, 0-0-s állásnál helyzetek tömkelegét hagytuk ki, aztán meg jöttek a gólok...

- Meglepett a döntés?
- Egy kicsit igen, mert azt hittem, hogy megvárják a bajnokság végét, de ha a vezetőség így döntött, azt el kell fogadni. Attól kezdve, hogy július elsején nyilvánosságra hozták, hogy Advocaat leszerződött a belga válogatott élére, érezhetően rezgett a léc. Pláne, miután az edző kritizálni kezdte Igor Kornyejev sportigazgató szerződtetési politikáját.

- Tavaly ilyenkor még az európai Szuperkupáért a BL-győztes Manchester Unitedet verte 2-1-re a csapat. A monacói II. Lajos-stadionban még Advocaat volt az isten...
- Viszont amikor én idén február elsején a Zenithez szerződtem, már messze volt attól, hogy istenként tiszteljék. Vegyes volt a kép. Már az is óriási csalódás volt, hogy az UEFA-kupa elnyerését követően csak ötödik tudott lenni a csapat az orosz bajnokságban. Nekem igazából az volt a fontos, hogy szóhoz jussak a mérkőzéseken. A kezdés jobb nem is lehetett volna, első két meccsemen - a Vojvodina és a Stuttgart ellen - gólt szereztem, de aztán öt-hat meccsen be sem rakott, majd váratlanul kezdő lettem.

- Miért maradtál ki többször is?
- Volt egy sérülésem, nem kellett volna erőltetnem, injekcióval játszottam a második Stuttgart-meccsen is, s ez megbosszulta magát, lassabban gyógyult meg a sérülésem.

- Túlzott bizonyítási vágy?
- Nem hinném, bár lehet, hogy az is volt benne. Tudod, ha az ember jól mutatkozik be, s megy a csapatnak, akkor nem akar kimaradni a jóból. Aztán persze meglett ennek a böjtje, az Udinese elleni második UEFA-kupa-meccsen még beállított Advocaat tizenöt-húsz percre, aztán egy hosszú időre elfelejtett. Bevallom, ezt nehezen tudtam feldolgozni.

- Ilyenkor van arra lehetőség, hogy a játékos, ha nem is kérdőre vonja az edzőt, de valamiféle magyarázatot kérjen tőle a mellőzésre?
- Nem divat a magyarázkodás, nem is mentem oda hozzá, hogy kérdezősködjem, és az újságokban sem panaszkodtam. Aztán egyszer, egy edzés közben kialakult közöttünk egy szóváltás...

- Szóváltás?!
- Illetve nem is szóváltás, csak megkérdeztem tőle, mi a problémája velem.

- És mire jutottatok?
- Én elmondtam a magam álláspontját, ez nem egyezett az övével, aztán... Mindegy, nem is lényeges, ment tovább az élet.

- Mikor volt ez a beszélgetés?
- Június végén. Aztán a Terek Groznij ellen már beállított egy félidőre, nem is játszottam rosszul, azóta pedig folyamatosan ott vagyok a kezdőben. Nem biztos, hogy a beszélgetésnek köszönhetően, de ártani biztos, hogy nem ártott.

- Megy az orosz nyelv?
- Nem nagyon, tanárom nincsen, de most már kerítek egyet. Kint van velem a barátnőm, és mindketten szeretnénk rendesen megtanulni oroszul. Végtére is négy évre szerződtem, nem négy hónapra, és szeretném magam megértetni a civil életben is, ráadásul az orosz egyre fontosabb nyelv lesz a világban.

- Milyen a kapcsolatod a szurkolókkal?
- Normális. Az ellenben nem normális, amilyen szurkolótábora van a Zenitnek! Sokfelé jártam már a világban, de ilyen rajongói sereggel még nem találkoztam. Szentpétervár világváros, és ennek a világvárosnak ez az egyetlen élvonalbeli csapata. Félelmetes a közönség, olyannyira, hogy ezt még a moszkvai riválisok is elismerik. Legutóbb, amikor 2-0-ra égtünk a Tomszk ellen - és ez tényleg óriási blama volt -, akkor is kitartottak mellettünk az utolsó pillanatig.

- Hogy érzed magad Péterváron?
- Azért nem utolsó helyeken profiskodtam eddig, Franciaországban, Németországban, de toronymagasan Szentpétervár a legjobb hely, itt vannak a legjobb létesítmények, a legjobb éttermek, a legjobb adottságok. Nem tudok mást mondani, el kell jönni ide, és akkor bárki láthatja a saját szemével.

- És milyenek a csapattársaid?
- Aranyosak. Fernando Ricksennel a legjobb a kapcsolatom, ő egy holland játékos, sok időt töltünk együtt, családilag járunk éttermekbe is, remek helyek vannak itt. Az persze tagadhatatlan, hogy óriásiak a különbségek, vagy dúsgazdagok az emberek, vagy koldusszegények, de hát mi, a Zenit labdarúgói általában az előbbiek között forgunk.

- Felépült már az új, hipermodern stadion?
- A Gazprom Arena már épül, de még nincs kész, a régi Petrovszkij-stadionban játsszuk a hazai meccseinket. Jó a gyep, de a létesítmény már egy kicsit ütött-kopott.

- Egy pillanatig sem bántad meg, hogy Szentpétervárra szerződtél?
- Á, dehogy! Igaz, hogy egy kicsit felemás ez az idényem, hol játszottam, hol nem, de reménykedem, hogy a szezon második fele jobban sikerül, mint az első.

- Megvan már az új edző?
- Nincs, az utánpótlás-csapat edzője, Anatolij Davidov a megbízott tréner. Igazság szerint már több mint egy hónapja keresik Advocaat utódját, azóta, hogy elvállalta a belga válogatott szövetségi kapitányi posztját .

- Szerdán a románokkal játszunk felkészülési meccset, beszéljünk egy kicsit a magyar válogatottról is. Milyen esélyeket látsz a továbbjutásra, de kérlek, hagyjuk most a kliséket.
- Márpedig nem tudok mást mondani, mint hogy tényleg van esélyünk  kijutni a világbajnokságra. Már itt az ideje, lassan én is kiöregszem a csapatból.

- Huszonhat évesen?!
- Na jó, még nem öregszem ki, de akkor is. Amióta az eszemet tudom, sohasem voltak még ilyen kedvezőek az esélyeink, igazából csak rajtunk múlik a továbbjutás. Persze nem lesz könnyű, most jönnek az igazán komoly meccsek. Legfontosabb, hogy a svédeket verjük meg, ez presztízskérdés is, mert odakint egyáltalán nem érdemeltünk vereséget, tulajdonképpen az volt a legjobb mérkőzésünk eddig a selejtezőkben.

- Kulcsembernek érzed a magyar válogatottban?
- Nem mondanám, hogy kulcsember vagyok, de Erwin Koeman folyton érezteti velem, mennyire számít rám, és ez határozottan jót tesz az önbizalmamnak.

- Amikor először pályára léptél az NB I-ben, ilyen karriert álmodtál magadnak?
- Hát, remélem, még nincs vége, de cseppet sem vagyok elégedetlen. Remélem, még van feljebb is, de menedzseremnek, Vladan Filipovicnak is köszönhetően úgy érzem, hogy nagyon messzire jutottam, semmi okom az elégedetlenségre. Abszolút szisztematikusan építettük a karrieremet, lépcsőfokról lépcsőfokra, egy francia kiscsapat, majd egy német középcsapat, most meg egy orosz sztárcsapat - minden a tervek szerint történt. És mondom, bízom benne, hogy még innen is van fölfelé.

- Ha egy, egytől tízig terjedő skálán értékelnéd a pályafutásodat, hányast adnál magadnak?
- Nem tudom, de jó úton haladok, az biztos. Még azt sem adtam fel, hogy ebben a szezonban nyerjünk valamit a Zenittel. Orosz kupa, bajnokság, Európa Liga. Utóbbiban a csoportkörbe jutásért a portugál bajnokság negyedik helyezettjét, a Nacional Madeirát húztuk, tovább kell jutnunk, nem vitás.

- Van kedvenc orosz ételed és italod?
- A borscs, amely valójában ukrán eredetű leves. Ital? Mindenki azt mondja, az oroszok folyton vodkáznak, de én azt tapasztalom, a whiskyt inkább kedvelik.

- Voltál már az Ermitázsban?
- Persze, hogy voltam, de a város igazi felderítése még várat magára. Persze van rá időm. Négy teljes év.