Véber György: Felívelésnél agyrohamot kapok

Habár a Lombard Pápa Termál FC csak a Gyirmót  adminisztratív hibája miatt jutott fel az élvonalba, a gyenge kezdés után hat meccset nyert zsinórban, és kilenc forduló után a második helyen áll az NB I-ben. A csapat szereplése a szakmát és a szurkolókat egyaránt meglepte, Véber György vezetőedző azonban mindig  ideges lesz, amikor az elemzők pápai csodáról beszélnek, szerinte ugyanis a Lombard már tavasszal is az NB II Barcelonája volt.

Az első három forduló vereségsorozata még azt sejtette, hogy csak egy szezonra szóló kaland lesz a Lombard Pápa Termál FC NB I-es tagsága. Augusztusban az élvonal talán három legerősebb csapata, az MTK, a Debrecen és a Videoton ellen még csak gólt sem szerzett az újonc, aztán a negyedik fordulóban Újpestre látogatott, ami az előzmények tükrében ugyancsak országos egyesnek tűnt. Véber György önbizalma azonban egy pillanatra sem ingott meg.

"Az Újpest-meccs előtt és alatt is olyan nyugodt voltam, mintha egy grundmeccsről lenne szó. Bíró Péter (a klub tulajdonosa - a szerk.) azt mondta, nem baj, hogy háromszor kikaptatok, még nyugodtan kikaphattok sorozatban ugyanennyiszer, akkor is te maradsz az edző, hacsak embert nem ölsz. Mivel ilyesmi nem állt szándékomban, nem idegeskedtem" - emlékezik Véber a sorsfordító Megyeri úti 0-3-ra, amellyel kezdetét vette a hatmeccses győzelmi sorozat.

- Gondolta volna, hogy szeptember végén a tabella második helyén állnak majd?
- A helyezésünk talán meglepő, de a jó teljesítményünk számomra nem szenzáció. Mindig ideges leszek, amikor a szakértők, az elemzők arról beszélnek, hogy a Pápa szerény képességű játékosokkal csodát tesz. Ezek egyáltalán nem szerény képességű játékosok, tavasszal mi voltunk az NB II Barcelonája, tizenöt meccsen tizennégy győzelem és egy döntetlen volt a mérlegünk, 48-3-as gólkülönbséggel. Ilyen sorozatot gyenge futballistákkal nem lehet elérni. Amikor három forduló után 0-4-es gólkülönbséggel, nulla ponttal sereghajtók voltunk, én akkor is azt mondtam a srácoknak, hogy mi jó csapat vagyunk.

- Pedig tele vannak NB I-es újoncokkal. Nem félt attól, hogy visszaüthet a rutin hiánya?
- A keret kilencven százaléka valóban ezen a nyáron mutatkozott be az élvonalban, de ezek a fiúk igenis tudnak futballozni! Az más kérdés, hogy korábban a Vasasban, meg a Győrben, esetleg más csapatokban nem tudták kihozni belőlük azt, ami bennük van.

- Akkor mi a pápai titok?
- Nem tudom, hogy titok-e, de igyekszünk olyan játékrendszert alkalmazni, amely megfelel a labdarúgóink képességeinek. Ez a játékrendszer alaphelyzetben a 4-3-3, legalábbis védekezésben, támadásban a középcsatár Bárányos Zsolt visszalép, a két külső középpályás, Varga Gábor és Heffler Norbert felmegy szélsőnek, és 4-2-4-re alakul át a hadrend. Feltoljuk a védekezést az ellenfél térfelére, labdavesztés után azonnal visszatámadunk, és a kombinatív, rövid passzos játékot erőltetjük. Aki felíveli a labdát, annak hátra kötöm a sarkát, ilyenkor agyrohamot kapok, hosszú átadásokkal csak akkor operáltunk, ha nagyon indokolt.

Újpesten fordult a kocka

- Tényleg mintha a Barcelona játékrendszeréről beszélne.
- Nem véletlen. Húsz éve Barca-rajongó vagyok, nálam ez nem új keletű divat. Vissza lehet keresni, amikor tavaly télen átvettem a csapatot, azt nyilatkoztam, a Barcelona játékstílusa számomra az etalon, ezt akarjuk játszani, természetesen a mi szintünkön.

- Az elhatározáson kívül mit tesznek azért, hogy ez meg is valósuljon?
- Az edzéseken rengeteget gyakoroljuk, hogy az elméletet át tudjuk ültetni a gyakorlatba. Dinamikus mozgások tömkelegéből áll egy tréning, és mindig csak labdával, labdával, labdával. Nem egyszerű az a stílus, amit játszunk, éppen ezért mondom azt, hogy kiváló labdarúgóim vannak, máskülönben nem tudnák megvalósítani az elképzeléseimet. A múltkor rettenetesen le is csesztem Bognár Gyurit, amikor egyszer szakértő minőségében azt találta mondani, hogy szerény képességű labdarúgókkal aratja a sikereket a Lombard FC Pápa.

- Azok alapján, amiket mond, élmény lehet a játékosának lenni.
- Azt nem tudom, de a szurkolók például elfogadtak, eddig legalábbis még senki sem akart megverni a városban. Én sem utálok itt lakni, magam is meglepődtem, hogy én, aki egy nyüzsgő, pörgő, nagyvárosi ember voltam, milyen jól érzem magam Pápán. Csak vasárnaponként utazom fel Újpestre, különben folyton itt vagyok, most is a törzshelyemről, egy kávézóból beszélgetünk.

- Hétfőn egész nap azért nem tudtunk beszélgetni, mert Budapesten volt, a pro licences edzőképző tanfolyamon. Mit lehet még tanítani annak, aki a Barca stílusában zsinórban hat meccset nyert a csapatával?
- Rengeteget, de nem is ez a lényeg, Prukner László vezetésével remek interaktív foglalkozások vannak, ez valójában egy szakmai eszmecsere, nem olyan vaskalapos fejtágító, ami korábban az A licences kurzus volt. Például Kovács Feri bácsi előadásai élményszámba mennek. Persze a 900 ezer forint - plusz a járulékos költségek - kicsit sok az egyéves tanfolyamért, de ha ennyi, hát ennyi.

Farkas Attila (jobbra), a védelem oszlopa

- Hogyan lett edző a balhés labdarúgóból?
- Mindenki azt mondja, hogy balhés voltam, de ez csak részben igaz. Tény, hogy mindenkivel összevesztem, a szurkolókkal, az ellenfelekkel, még a klubtársaimmal is, de az edzőimmel mindig kiváló volt a viszonyom. Kovács Feri bácsi volt a csúcs 1990 és 1992 között, de Bene Ferenccel, Nagy Lászlóval és az első pár hónapot leszámítva Garami Józseffel is remekül kijöttem. Ennek egyszerű a magyarázata: mindig óriási volt bennem a tudásvágy és a jobbra törekvés, imádtam edzeni. 2002-ben a REAC-ban futballoztam, akkor került Újpestre szakmai igazgatónak Mezey György, s ő felhívott. "Azt a hatalmas tudást, amit felhalmoztál, át kellene adnod a fiataloknak" - mondta, s ezzel rögtön megfogott. Egy nap gondolkodási időt kértem, aztán igent mondtam. Megkaptam az U 17-es csapatot, többek között Szalai Ádám, a Real Madrid mai játékosa is nálam futballozott, így indult el az edzői karrierem.

- Hányadik lesz a Pápa a bajnokság végén?
- Most olyan pozícióban vagyunk, amelyre nem számítottam. De ha már így alakult, a téli szünetig szeretnénk megőrizni ezt a helyet, aztán egy olyan felkészülést szeretnék vezényelni, amely alapot nyújt ahhoz, hogy tavasszal merjünk nagyot álmodni. Mindig utáltam a diplomatikus nyilatkozatokat, most sem mondom azt, hogy a kiesés elkerülése a célunk, szerintem a csapat játéka és a labdarúgóim tudása ennél jóval többre jogosítja fel a Lombard FC Pápát. A hullámvölgytől nem félek, mert abból már kiszörföztünk, nagyot már nem tudunk hibázni. Hátrafelé nem nagyon kell tekingetnünk, a 6-8. hely szerintem reális a bajnokság végén, minden, ami azon felül sikerül, már bónusz.

- És mit szól mindehhez Bíró Péter?
- Vele közösen álmodozunk, az elmúlt szezonban is csak ketten bíztunk a feljutásban, a tulajdonos és én. Csodálatos közöttünk az összhang, nem szól bele a szakmai munkába. Kicsit furcsa volt nekem, hogy az első két fordulóban Péter és a polgármester úr a szünetben bejött az öltözőbe. Bár meg sem mukkantak, de én azért megjegyeztem, ha beleszólnak a taktikai megbeszélésbe, legközelebb én is bemegyek a Városházára a frakcióülésre, és véleményt nyilvánítok. Azóta elmaradtak.

A látvány is fontos a tulajdonosnak

Bíró Péter, a Lombard Pápa Termál FC tulajdonosa hatodik szezonját kezdte a városban. Azt mondja, lubickol ebben a szerepben, ellentétben Tatabányával és Szombathellyel, ahol mindennapos "bozótharcokban" őrlődött.

"Ennél a klubnál a szertárostól a tulajdonosig mindenki egyet akar, a város példás kitartással áll mögöttünk, köszönet ezért dr. Kovács Zoltán polgármester úrnak. Persze a sikerek Véber György edző nevéhez fűződnek, talán nem hat nagyképűségnek, ha kimondom: tudatosan választottam ki őt erre a szerepkörre. Mert én nemcsak eredményes, hanem látványosan futballozó csapatot is akartam" - mondja a Budafokról elszármazott tulajdonos.

Bíró szerint családias hangulat uralkodik a klubnál, de a nézőtérről szerencsére már nem mondható el ugyanez, a sikerek hatására a hazai meccseken kilencven százalékig megtelik a 4500 fős stadion, csak a vendégszektor marad olykor üresen.

"Másfél éve kezdtük meg a keret kialakítását Véber Gyurival. Még az út elején járunk, sok a fiatal a csapatban, s hozzájuk megtaláltuk az ideális idősebbeket is, Szűcs Lajost, Bárányos Zsoltot, Orosz Pétert. Nagyon várjuk már a hét végi, Haladás elleni presztízsmeccset, a két szomszéd vár rangadóját."

Szűcs újjászületett Pápán

Szűcs Lajos 2006 februárjában érkezett a csapathoz, ahol olyan jól érzi magát, hogy 36 évesen is hosszú távú tervei vannak a futballban.

"Csalódott vagyok, hogy három és fél évet kellett várnom a feljutásra, de most már egyenesben vagyunk. Bár ezek csak részsikerek, a szezon első harmadán vagyunk csak túl, de micsoda első harmad volt!"- mondja a háromszoros válogatott, 36 éves kapus, aki még játszott együtt Véber Györggyel Újpesten, és a legutolsó, 1998-as lila-fehér bajnokcsapatnak is tagja volt.

Szűcs szerint Véber "megvesztegethetetlen", amikor munkáról van szó, nincs helye a lazításnak, tréning és meccs után viszont ki lehet engedni. A csapat korelnöke úgy véli, ebben a magyar NB I-ben bármi elképzelhető, szervezett, tudatos játékkal, biztos háttérrel egy úgynevezett kiscsapat is látványos sikert érhet el.

"Legutóbb László Csaba keze alatt éreztem ilyesmit, mint most Véber Gyuri játékosaként: a megfellebbezhetetlen szakmai tekintélyt. Élvezem az edzéseket, és csak annyit mondhatok, hogy még jó néhány évig szeretném élvezni!"