Rósa Dénes nem provokálja az Újpest-drukkereket

"Kívülállóként lehetetlen elképzelni, hogy milyen ez a derbi. Érdekes, hogy először az Újpest játékosaként tapasztalhattam meg a hangulatát" - mondta a Ferencváros középpályása, Rósa Dénes, akinek a Fradi-drukkerek először nehezen bocsátották meg, hogy hat éve a legnagyobb riválistól igazolt át, ám olyan jól játszott, hogy három éven belül kétszer is az év játékosának választották. Ezek után nem csoda, hogy 2009-ben már nagy szeretettel fogadták az Üllői úton a Skóciából hazatérő játékost.

Meg kellett küzdenie a Ferencváros-szurkolók szeretetéért

• Bobby Davison: Peti erős, Pista dolgozik

- Mennyiben más a mai csapat a 2006-oshoz képest?
- Ugyanolyan jó, csak most nem vagyunk olyan eredményesek, mint az itt töltött korábbi időszakom alatt. De nincs ezzel semmi probléma, hisz még jócskán a bajnokság elején járunk. Ami nem változott: most is nagyon jól érzem magam itt.

- Mennyit változtál a Fraditól Fradiig tartó légióskodás alatt?
- Eltelt négy szezon, ami nem rövid idő, ha ez 18 és 22 vagy - mondjuk - 22 és 26 éves korom között történik, akkor is sok változásról számolhatnék be, így ugyanez igaz az esetemre, 28 évesen mentem, 32 évesen jöttem. Sok mindent megtapasztaltam Angliában, profi volt a mentalitás és a közeg, ahol megtanultam, miképp kell mindig a dolgok pozitív oldalát nézni. Angliában nagy kerettel dolgoznak a csapatok, és ott az utolsó ember is 100 százalékot kiad magából, hogy bekerülhessen a kezdőbe.

- Te melyik posztért hajtasz az edzéseken?
- A legszívesebben a csatár mögött játszanék szabadon, László Csaba Fradijában így focizhattam, és jól is ment a játék, gólpasszokat adtam, gólokat szereztem. Most mégis azt mondom, ott játszom, ahová beraknak. Bobbynál a középpálya jobb oldalán szerepelek, ám mivel mindenképp játszani akartam, örülök, hogy egyáltalán ott vagyok a pályán, nem problémázom azon, hogy nem azt a pozíciót töltöm be, ahol a szívem szerint játszanék. Így is élvezem a játékot, és megpróbálom meghálálni a bizalmat. Korábban is eléggé univerzális voltam, sosem tudtam hosszú távon egy poszton játszani, ha kell, beállok balhátvédnek is, egyedül a kapusposztot hagynám ki.

- Sok klubban megfordultál már, melyikhez fűznek a legszebb emlékek?
- A Ferencvároshoz, mert innen lettem válogatott, bajnok és kupagyőztes. De jó emlékek fűznek az összes csapatomoz, mert általában elég barátságos emberke vagyok, ezért jó viszony ápoltam mindenkivel. Úgy érzem, az idő múlásával egyre erősebb csapatba kerültem, végigjártam a ranglétrát. A teljességhez ugyanúgy kellett a BVSC-ben kezdeti pár év, mint a többi állomáshelyen eltöltött időszak. Összességében persze a Fradit emelném ki, hiszen szerepeltem vele az UEFA-kupában, és majdnem bejutottunk a BL-be is.

- 2003-ban leigazolt az Újpest, volt szerencséd a Fradi ellen játszani?
- Hazai pályán 0-0-t játszottuk a Ferencvárossal, ez volt az első rangadóm, ekkor éreztem át először ennek a súlyát. Kívülállóként lehetetlen elképzelni, hogy milyen ez a derbi. Érdekes, hogy először az Újpest játékosaként tapasztalhattam meg a hangulatát.

- Melyik közönség a jobb?
- Nem akarom provokálni egyik oldalt sem, kinőttem már ebből. Volt, hogy provokáltam az újpestieket, és a mai napig iszom ennek a levét.

- Ne is kérdezzelek az Újpestről?
- Dehogynem, nyugodtan, hiszen nem tagadom meg a múltamat, szerepeltem én Győr-Szombathely rangadón is, amit nem lehet az Újpest-Fradival összehasonlítani. Nem akarom szítani az egyébként is forró hangulatot.

- Szokták még emlegetni a fradisták, hogy az Újpesttől érkeztél hozzájuk?
- Nem hiszem, hogy elfelejtették volna. Amikor először a Fradiba igazoltam, érzékeltem, hogy nem vagyok egy közönségkedvenc, éppen ezért jobban kellett bizonyítanom, mint a többieknek, de ez végül sikerült, hiszen kétszer is az év játékosa lettem.

Semmi bajuk a lila színnel - Gyepes, Rósa és Vukmir a Hearts mezében  

- A Megyeri úton miért csak egy rövid időt töltöttél?
- Miután tönkrement a Dunaferr, az MLSZ az én szerződésemet is felbontotta, így szabadon távozhattam, és egy rövid ideig, márciustól júniusig voltam Újpesten, innen hívott Garami Józsi bácsi a Fradihoz. Neki amúgy nagyon sokat köszönhetek, ő vitt el a BVSC-ből a Győrbe, és a Ferencvárosnál nála voltam pályafutásom csúcsán. Illetve remélem, ahogyan a csapat, úgy én is visszakerülhetek még oda.

- Sokan bírálják a Fradit, hogy nem elég jó. Szerinted reális elvárás, hogy győzelmeket, dobogós helyezést várnak a szurkolók a csapattól, amely, akárhogy is nézzük, idén újoncnak számít?
- Nem hinném, hogy egy ilyen nagy múltú klub megengedhetné magának, hogy ne komoly eredményekért küzdjön. Most nem állunk olyan pozícióban, hogy azt mondhassuk: elégedettek vagyunk. Viszont bárki, aki úgy gondolja, hogy ez a reális pozíciónk a tabellán, az téved! Meglátják, ott leszünk, ahová mi várjuk magunkat!

- Miért lesz jobb a csapat, mint most, az összeállítás, a taktika, a játékosok hozzáállásában várható változás?
- Sokat változunk, hétről hétre egyre inkább egymásért játszunk. Egyre jobban érzékelik a játékosok, hogy mit jelent itt játszani, nem véletlenül álltunk fel a Fehérvár ellen is 0-2-ről. Ha nem is gyönyörködtető a játékunk, de 100 százalékig mindenki odateszi magát. Ez lehet a jövőbeni sikerek a záloga.

- Bobby Davison milyen edző?
- Azt érzem rajta, amit Angliában és Skóciában is tapasztaltam. Profi a hozzáállása, és hasonló szisztémában edzünk, mint kinn. Az eredmények nem jönnek, de ez nem feltétlenül az ő hibája, hiszen mi játékosok vagyunk fenn a pályán.

- Nevezhető nyugati minta alapján, profin működő klubnak a Fradi?
- Nagyon mélyről állt fel a Ferencváros, és a stáb a mai napig azon dolgozik, hogy minél jobbak legyünk. Ha jelen pillanatban még nem is az, de egyszer oda is eljutunk majd.

- Mi lehet az oka, hogy mindig a Fradi körül áll a bál? Friss a petárdaügy, előtte a Hertha elleni barátságos meccsen balhéztak a szurkolók...
- Nem hinném, hogy kevesebb botrány lenne a többi csapatnál, csak ha nálunk történik egy apró-cseprő dolog, az tüstént címlapra kerül. Valóban vannak olyan jelenségek, amelyekkel felhívjuk magunkra a figyelmet, de igyekszünk arra, hogy inkább az eredményeink miatt kerüljünk a figyelem középpontjába és a címlapokra - akár már szombaton, az újpesti meccs után ott szeretnénk lenni azzal, hogy idegenben nyertünk.

- Gondolod, hogy megverheti a mostani Fradi idegenben az Újpestet?
- Persze, hogy képes lehet rá, az MTK elleni meccs előtt is kevesen fogadtak volna rá, hogy nyerünk, és a Loki ellen is sokáig jól tartottuk magunkat. Úgy tűnik, a nagycsapatok ellen nekünk jobban megy. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen rangadóra nem győzni megyünk. Már most arra hangolunk, hogy a meccs után hogyan fogunk együtt ünnepelni a szurkolóinkkal.

- Az Újpest-Fradit általában kisebb-nagyobb botrányok kísérik. Meg lehet ezt akadályozni?
- A mi feladatunk az, hogy teljesítsünk a pályán, de - ha az emlékezetem nem csal - a legutóbbi pár Fradi-Újpesten nem volt botrány. Nem gondolok erre, csak a focira koncentrálok. Bízunk benne, hogy jó hangulat lesz, én arra számítok, hogy mindenki jól fogja magát érezni, hiszen sokan régóta várták már, hogy újra összecsapjon a két csapat egy igazi nagy rangadón.

- A Nyíregyháza elleni, 4-0-ra megnyert Ligakupa-meccsen, miután mesterhármast lőttél, oldalról bekiabáltak neked, hogy "vedd már rá magad egy kis futásra!". Mit szóltál hozzá, felpörgetett vagy feldühített?
- Én egy másikra emlékszem: berúgtam a hármast, majd kértem egy labdát, megtámadtak, egy átvétellel el akartam húzni, de elgurult, erre egy jóakaróm bekiabált, hogy "takarodj vissza Angliába!". Nincs ezzel semmi gond. Ha hibázom, számon kérik, ha gólt rúgok, együtt örülünk. Angliában is csalódott a szurkoló, ha nem azt látja, amit szeretne. Én is csalódott vagyok, ha elrontok valamit, csak én magamban szidom magamat. A drukkereknek van joguk éltetni, de ugyannyira bírálhatnak is - ez normális reakció. Aki ezt nem tudja elviselni, az ne akarjon nagycsapatban, több tízezer néző ellen futballozni, hanem keressen egy kiscsapatot, ahol kevesen látják a meccseket.

- Angliában is így reagálnának a drukkerek egy tripla utáni hibára?
- Nem valószínű, de ettől függetlenül nem maradt bennem rossz érzés a Ligakupa-meccsen. Elfogadom, mint érdekességet, sőt utólag még mosolygok is rajta.

- Lipcsei Péter a Videoton elleni meccs után azt mondta, hogy amikor hibázott az ellenfél góljánál, kommunikációs hibák voltak a csapaton belül, ami nem ritka mostanság. Ha jól számoltam, nyolc nemzetiségű (a magyaron kívül kínai, szerb, angol, szomáliai, jamaicai, spanyol és máltai) játékos van a keretben. Hogyan értitek meg egymást?
 - Tény, hogy elég vegyes lett a csapatunk, de az alapvető kommunikációs szavakat mindenki tudja angolul. Az említett gólnál hirtelen kellett döntenie, így azt a pech számlájára írom.

- Elég pár angol szó a csapat összetartásához?
- Az alaputasításokat mindenki tudja, hiszen mindenki beszél valamennyire angolul, tartjuk a kapcsolatot pályán kívül, így nem csak foci közben beszélgetünk. Lehet, hogy egy-két ember a beszéddel nem olyan bátor, de nem lehet észrevenni, hogy ez bármiféle fennakadást jelentene.

- A légiósok minőségéről is megoszlanak a vélemények. Jobbak vagy rosszabbak, mint a magyar játékosok?
- A politikához, a nőkhöz, a vezetéshez és a focihoz mindenki ért, az viszont mindenkinek a privát hatásköre, hogy kiét fogadja el. Van egy nagy keretünk, együtt próbálunk minél jobb eredményt elérni, ám hogy ki a jobb vagy rosszabb, azt nem az én tisztem eldönteni.

- A Fradiból vonulsz vissza?
 - Jövő nyárig írtam alá, de beszélgettünk róla, hogy decemberben leülünk és tárgyalunk a folytatásról. Mivel már nem vagyok fiatal, valószínűleg csak egy újabb évvel hosszabbítana a Fradi. Én türelmes vagyok, ha télen nem egyezünk meg, nekem ráér, ha jövő nyáron térünk vissza a kérdésre.