Vadócz, Koman, Lőw, Gera és Fülöp futballtörténelmet írt

Az Osasuna edzője, José Antonio Camacho biztosan nem tudta, hogy amikor a Real Zaragoza elleni bajnoki hajrájában becserélte Vadócz Krisztiánt, új fejezetet írt a magyar labdarúgás történetében. Korábban ugyanis még sosem fordult elő, hogy Európa négy legrangosabb bajnokságában egyaránt pályára lépjen magyar játékos.

Olaszországban Koman Vladimir a Bari kezdő tizenegyében kapott helyet, Németországban Lőw Zsolt volt a Mainz balhátvédje a Hamburg ellen, Angliában pedig Gera Zoltán és Fülöp Márton is játszott csapatában.

A magyar labdarúgásban ehhez hasonló korábban sohasem fordult elő, igaz, a jelenlegi idény előtt lehetőség sem volt rá. Korábban ugyanis egyetlen olyan szezon sem akadt, amikor az öt topliga közül négyben is lett volna magyar játékos.

Erre a legnagyobb esély 2007-2008-as idényben volt, amikor a francia, az angol és a német élvonalban is pályára lépett magyar futballista, a Serie A-ban pedig két játékosnak is lehetősége volt erre (Koman akkor a Sampdoria, Filkor Attila pedig az Internazionale játékosa volt), de őket egyszer sem vetette be az edzőjük. A mostani évadban is egészen november végéig kellett várni arra, hogy a lehetőségből valóság legyen.

Persze, ami a magyar futball számára nagy teljesítmény, az jó néhány nemzetnek természetes. Rengeteg olyan ország van, amely hétről hétre képviselteti magát a topligákban: az argentin, a brazil, a holland, a portugál vagy a kameruni futballisták jelenléte magától értetődő a Bundesligában, a Premier League-ben, a Serie A-ban, a Primera Divisiónban vagy a Ligue 1-ben.

A kelet-európai országok közül Szerbiában vagy Horvátországban szintén semmi különleges nincsen abban, hogy focistáik hétről hétre szerepelnek a topligákban. Ez persze nem véletlen, hiszen ezek az országok rendre ott vannak a nagy futballtornákon (a horvátok most ugyan lemaradtak a vébéről, de ez alighanem csak kisiklásnak számít), és ez alaposan felértékeli a focistáikat. A világversenyeken való jelenlét egy idő után szinte hozza magával a külföldi szerződést, a jó reputáció miatt hamarabb megvesznek egy szerb vagy horvát futballistát, mint egy magyart.

Ezen kívül vannak olyan trendek is, amelyek bizonyos országok közötti átigazolásokra jellemzőek. A legjobb lengyelek például elsősorban a Bundesligában játszanak, de a Ligue 1-ben is sok lengyel játékos akad, máshol viszont elsősorban a kapusaikat csábítják. Spanyolországban csak Jerzy Dudek képviseli az országot, a Premier League-ben pedig Tomasz Kuszczak és Lukasz Fabianski. Az uruguayiak elsősorban Európa déli részén kedveltek, Spanyol-, Olasz- és Franciaországban jó néhányan játszanak, a Premier League-ben viszont jelenleg egyetlen uruguayi sincsen, Németországban pedig a Schalke 04 támadója, Vicente Sánchez.

Bolgár labdarúgót sem a Ligue 1-ben, sem pedig a Primera Divisiónban nem találhatunk - főleg az utóbbi a meglepő, hiszen a spanyol élvonal történeten több kiváló bolgár focista is akad, elég, ha csak Hriszto Sztoicskovra, Luboszlav Penevre vagy Martin Petrovra gondolunk.

Még érdekesebb a román focisták megoszlása a topligák között: a Premier League-ben jelenleg egy sincs, és a spanyol ligában is csak Cosmin Contra és Sepsi László maradt hírmondónak. Igaz, a román labdarúgás esetében mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy a hazai bajnokság megerősödésével egyre több futballista marad inkább otthon.

A magyar labdarúgás szempontjából a hét vége eseményeiből túlzott következtetést nem érdemes levonni, de a tény, hogy mind a négy topligában játszott magyar futballista, mindenképpen pozitívum. Vadóczon vagy Komanon pedig nagyon is sok múlik, ha ők jó teljesítményt nyújtanak, akkor a spanyol vagy olasz klubok előtt adott lesz a példa: érdemes magyar focistát venni.

www.global-soccer.eu