Nem akarok semmiféle nagy dolgot mondani és bárkire is rácáfolni. Felesleges, mindenki azon van, hogy a másiknak üzengessen és ezzel elterelje a gondolatait. Én inkább a csapatra, magamra, és nem a külső információkra összpontosítok. Nagy dolog ilyen stadionban jatszani, azzal foglalkozom, hogy tisztességesen tudjunk lejönni a 90 perc után, és itthon büszkék legyenek ránk.
Hogyan lehet a meccs előtti vegyes érzéseket pozitív energiává változtatni? Ki segít ebben a legtöbbet, a társak, esetleg egy sportpszichológus?
Próbálok a lehető legkevesebbet törődni azzal, hogy úristen, mi lesz kint, mi vár ránk... Egy fantasztikus hangulatú meccs lesz, élvezzük! Ott lesznek a szurkolóink, a stadionban majd ők felveszik a versenyt a hangerőben. A mi dolgunk, hogy megadjuk az alapot nekik, hogy hangosabbak lehessenek. Ilyenkor már nem segít senki, a meccs előtt én sem nagyon beszélek, mindenki magára koncentrál, nem zavarja a többieket.