Reálisnak érzed azt a pozitív reakciót, ahogyan Dárdai Pál munkáját fogadták itthon?
Szerintem teljesen rendben van, hogy mindenki elmondja a saját véleményét. Amikor engem először kérdezett a média arról, hogy mit szólok a kinevezéséhez, azt mondtam, ha azt a habitust tudja hozni, ami játékosként volt rá jellemző, akkor bármi előfordulhat. Hozta is, jól reagáltak a játékosok, a szurkolók és a média is, a munkája mindenki számára pozitív volt. Lehet spekulálni, ilyen-olyan eshetőségekről beszélni, de a döntő szót úgyis Csányi Sándor MLSZ-elnök, a Hertha és Pali mondják ki. Az edző sorsa ezen a megbeszélésen fog eldőlni, már ha egyáltalán lesz ilyen.
Ezek szerint mégis lehet kiskapu? Hiszen Michael Preetz - akit a Herthából szintén jól ismersz - világosan megmondta, Dárdai biztosan visszamegy hozzájuk, mivel ezt beszélték meg.
Ha ezt is nyilatkozta, szerintem várjuk ki a végét. Már 22 éve ebben a közegben vagyok, sok mindent átéltem már, ezért azt mondom, szerintem lesz egy megbeszélés, a döntés ott fog megszületni. Hogy ki mit üzenget a sajtóban, és ki mit szeretne, az teljesen mellékes.
A bukaresti meccs végén, 1-1-nél eldugtad a labdát, sárgát is kaptál, majd a finnek ellen, szintén a hajrában - hogy, hogy nem - elszakadt a cipőd. Mindkét eset jól jött a magyar válogatottnak, Dárdai erre utalva azt mondta, ha eddig hiányzott a csibészség a fociválogatottból, akkor mostantól nem fog. Mit gondolsz erről?
Ez nem csibészség, hanem kreativitás. A futballistának a pályán nem csak az a dolga, hogy szaladgáljon és gólt rúgjon, hanem hogy kommunikáljon, élvezze a focit, és meglássa a lehetőségeket. A finnek ellen nagy nyomás volt rajtunk, és a gólunk után euforikus állapotba került a csapat, a finnek pedig tudták, hogy ezt kihasználhatják, és menniük kell előre, mert csak 5 percük maradt az egyenlítésre. Éreztem, meg kell törni a lendületüket, ezért arra gondoltam, hogy amit a játékvezető enged, azt meg kell lépni.
És ekkor jött a szakadás.
A cipő öt-hét centi vastagon szétrepedt, nem tudtam a félpályán átrúgni a labdát, mert mindig beleakadt egy fűcsomó. Volt cserecipőm is, a bíró meg is kérdezte, hogy nem akarom-e kicserélni, de akkor ki kellett volna mennem az öltözőbe. De arra nem volt szükség, hogy 3-4 percig álljon a játék, ezért csak bekötöztük az elszakadt részt. Nem az időhúzáson volt a hangsúly, hanem azon, hogy kizökkentsük a finneket, ami sikerült is. A mi eufóriánk lecsillapodott, így a végén a társak közül mindenki a feladatára tudott koncentrálni. Gyerekkoromban, a Haladásban Szöllősi Emil azt mondta, ha egy sorfalba beállsz, lépj rá az ellenfél lábára, a kapusoknak azt javasolta, lépjenek rá a csatár lábára, de semmiképp nem szabad sportszerűtlenül köpködni, belerúgni az ellenfélbe. A román meccsen tudtam, hogy sárgát fogok kapni, de meg kellett tenni, hogy a csapat szusszanjon és megnyugodjon.
Gondolom, néha a mackónadrág is elszakad, egy évben hányat használsz el?
Elhasználok évi 15-20 darabot, de például a Haladásnál csak két kesztyűm volt, magam vettem, és ha elszakadt, magam is varrtam meg. Nem mindig az újat kell használni, mint ahogy a finnek ellen is a cipő gyors orvoslása mellett döntöttem.
Korábban többször a meccs végén véreztek el a magyarok, most meg épp akkor nyerjük meg a meccseket. Van ehhez köze a Dárdai által hozott szemléletmódnak?
Pali labdarúgó volt, nem is régen, és tudja, mi van egy focista fejében, hogyan gondolkodik, és mikor mennyire motivált. Lehet, hogy fájó volt, amikor egy edzésen valakit ahelyett, hogy jól megdolgoztatott volna, csak pihentetett, de ez az edzői megérzés volt a kulcsa annak, hogy a játékos aztán jó teljesítményt nyújtson a mérkőzésen. Érezte, hogy ha valaki fáradtabb, és pihen, akkor másnap képes lesz száz százalékot nyújtani. Nemcsak dolgoztatni kell a focistákat, hanem figyelni kell a csapatot, és annak megfelelően dönteni.
Milyen esélyeink vannak az Eb-kvalifikációra?
A válogatott jól zárta az évet, jó kiindulópont, hogy a harmadik helyen állunk, hiszen így többnyire a saját kezünkben van a sorsunk. De hogy mit érhetünk el, azt úgyis a jövő dönti el. Például nem lehet tudni, mire mennek majd a görögök az új kapitánnyal. A Fulhamnél épp a minap próbáltam terhet tenni az egyik görög klubtársam, Konsztantinosz Sztafilidisz vállára, amikor mondtam neki, hogy csak akkor van esélyetek a kijutásra, ha nyertek ellenünk, az iksz nem elég. Most kikaptak Feröertől, ezért azt mondja, bármi megtörténhet, de ezt mi is tudjuk, hiszen mi is csak 1-0-ra nyertünk a szigeten. De nyertünk, mint ahogy a finnek ellen is, mindegy, hogy milyen játékkal, az eredmény a fontos.
Több feltörekvő fiatal kapusa is van a válogatottnak, mégis a négy Dárdai-meccsből kettőn te védtél. Mi alapján dönthetett a kapitány?
Mindig is nagyszerű kapusaink voltak, ezért örömteli, hogy most is van kikből - Bogdán Ádám, Dibusz Dénes, Gulácsi Péter, Megyeri Balázs - válogatni, ugyanakkor hiányolom a magyar egyesületektől, hogy megbízzanak a fiatal kapusokban. Amikor a Sáfár, Babos, Szűcs, Király négyes 17-19 évesen elkezdett védeni az NB I-ben, bebizonyítottuk, hogy ki tudtunk jutni külföldre, válogatottak lettünk, mutattunk egy járható utat, de nagy baj, hogy a későbbi generációk nem tudták ugyanezt bejárni. A klubok ugyanis úgy gondolják, hogy vagy egy rutinos magyar, vagy egy külföldi kapusra van szükségük, pedig jobb lenne, ha a magyar tehetségek védhetnének, hamar megszokva az élvonal légkörét.
A focisulidban látod-e már az új Király Gáborokat?
Szombathelyen két fronton dolgozunk, 2006 óta van egy saját klubom, a Király Sportegyesület, ahol 100 gyerek futballozik, a nagycsapat a megyei első osztályban jelenleg a második. A kapusiskolában csak kapusokat képezünk, az én irányzatomat követve. Már látom, hogy kiből mi - akár egy új Király Gábor - lehet, és ehhez úgy próbáljuk a gyerekeket hozzásegíteni, hogy nem azt mondjuk meg nekik, amit csinálnak, az jó vagy rossz. Mindent több perspektívából megmutatunk, és utána ő dönti el, számára mi a legjobb.
A magyar válogatottsági örökranglistát Bozsik József vezeti 101 meccsel, te utolérted a második, 92 meccses Fazekas Lászlót. Megcélzod az első helyet?
Tudom, hogyan állok, de nem azt nézem, hogy hány meccsem van. Soha nem voltak olyan terveim, hogy 50, 100 vagy 200 válogatottságot szeretnék. Mindig csakis a következő lehetőségre figyelek.
Az 1860 Münchenben stabil kapus voltál, nem sajnáltad, hogy el kellett jönnöd?
Nagyon szép öt évet töltöttem Münchenben, de közben jött egy olyan lehetőség, amely egy 38 éves játékosnak ritkán kerül az útjába: a Fulham hívott a két fiatal kapusa mellé. Mindent átgondoltam, és úgy döntöttem, szeretném ezt az esélyt kihasználni. Angliában eddig három meccsen védtem, de tisztában voltam vele, hogy milyen lehetőségeim lesznek.
Münchenben együtt dolgoztál Ricardo Monizzal, akit a szurkolók nagyon szerettek a Fradiban, de nem mindenkinek volt jó véleménye róla. Te melyik tábort gyarapítod?
Jók voltak az edzései, az alapozásai, jó gyakorlatokat végeztünk nála. Még ha hosszabb is - másfél, kétórás - volt egy edzés, mint a megszokott, így is csak fél órának tűnt, mert mindig nagy volt a pörgés. Minőségi edzésmunka volt ez, csakhogy hiába gyakoroltunk be egy bizonyos formációt, ha a tétmeccseken mást játszottunk. Ezzel a csapat nem tudott mit kezdeni, ami az eredményeken is látszott.
Sokszor mondtad, hogy visszatérnél a Haladásba. Még megtörténhet?
Öttől 21 éves koromig Szombathelyen futballoztam, ott lettem felnőtt játékos, ezért a Haladás többet jelent nekem, mint egy egyesület. A Halinak szurkolni és ott játszani megtiszteltetés, szerepeljen akár az NB II-ben vagy az NB III-ban, én akkor is ott lennék a meccsen, ha megye I-es lenne a csapat. De hogy védek-e még Hali-mezben, az jó kérdés. Szeretnék, hiszen ez a nevelőegyesületem.
