Bernd Storck bátor ember. És a jelek szerint kellően öntörvényű is, mivel Oslóban, az elmúlt harminc év legfontosabb válogatott meccseként beharangozott Eb-pótselejtezőn a kezdőcsapatba jelölte azt a Kleinheisler Lászlót, aki az elmúlt fél évben klubcsapatában egyetlen percet sem játszott.
Storck az U21-es válogatottban figyelt fel a Videotonnál a szerződését nem meghosszabbító, és ezért a tartalékok közé száműzött játékosra, akiről azt mondta, az egyik legjobb magyar futballistának tartja.
A német kapitány nemhogy nem égett meg Kleinheislerrel, de Mocsai Lajos-módra önigazolásként akár az intuíciót is emlegethetné, mivel az első félidőben bátran játszó újonc kétszer is veszélyeztetett, és a norvég kapust meglepő második lövése hozta közelebb az Eb-t .
A második félidőben már az ő energiáját is felemésztette a védekezés, de ha a magyar válogatott eléri a célját, akkor semmi sem menti meg attól, hogy hősként emlegessék. Király Gábor is igazolta, hogy jól döntött Storck, amikor őt állította a kapuba, hiszen a 100. válogatottságán nem kapott gólt.
Ki tudja, mi lett volna a végeredmény, ha Király a 3. percben nem véd hatalmasat Skjelbred közeli lövésénél. A Haladás kapusának az első félidőben és a meccs hajrájában is volt egy-egy fontos védése lábbal, és csak egyszer bizonytalankodott, amikor két norvég szorításában ugrott fel egy szögletnél, és a saját kapuja felé ejtette a labdát, de Fiola szerencsére résen volt.
A selejtezősorozatban a görögök elleni összeomlást leszámítva a védelem volt a válogatott legnagyobb erőssége, és a hátsó négyes most is hozta magát, pedig a Fiola, Guzmics, Lang, Kádár felállás most debütált. Guzmics a belfasti gólja után ismét tett róla, hogy lemossa magáról a két évvel ezelőtti, bukaresti baki nyomasztó emlékét, Lang pedig kiválóan pótolta az eltiltás miatt hiányzó Juhászt. Kíváncsian várjuk, vasárnap Storck visszateszi-e a csapatba Juhászt, vagy meghagyja az oslói négyest.
Egy helyen biztosan változtatnia kell a magyar kapitánynak: miután Gera kisárgázta magát, nagyon fontos pozícióba, a pálya közepére kell keresni egy helyettest. A rendelkezésre álló keretből két Fradi-játékos, Nagy Ádám és Pintér Ádám jöhet szóba, bár Leandro is játszott már korábban belső középpályást, de nem valószínű, hogy Storck őt választaná. Talán Pintér az esélyesebb, mert fizikailag erősebb, és erre a tulajdonságra vasárnap nagy szükség lehet.
Storck még a kerethirdetés előtt azt mondta, mivel csak három nap van a két meccs között, lehetnek változások a visszavágó előtt, vagyis nem kizárt, hogy elöl is variál majd. Dzsudzsák helye még úgy is biztos a bal oldalon, hogy Oslóban megint nem játszott igazán jól, úgyhogy a jobb oldali középpályás és a várhatóan egy szem csatár posztja kérdéses még.
Németh Krisztián tisztességesen gürizett a számára kissé szokatlan középpályás poszton, egyszer a saját ötösénél is bevállalt egy rizikós becsúszást, de lehet, hogy Storck itthon már az elejétől beveti az Oslóban becserélt Lovrencsicset.
Elöl Szalai végigbrusztolta a meccset a védők gyűrűjében, de ha kicsit pontosabb, kétszer is olyan labdát adhatott volna a beinduló Dzsudzsáknak, amely ziccert eredményezett volna. Ha birkózni kell, akkor Böde is kéznél van, ha a kontrákra építve akarjuk a norvégok mögé belőni a labdát, akkor Nikolics és Németh is jó megoldás is lehet, és az sem kizárt, hogy ismét Szalai fut ki a pályára.
Lehet bekészíteni a nyugtatót, mert nagyjából hasonló lehet a forgatókönyv, mint a görögök vagy a románok elleni hazai találkozón. Mivel nekünk tökéletes a döntetlen, lassítani fogjuk a játékot, és arra várunk majd, hogy a norvégok kinyílnak a nagy rohamozás közben - reméljük, a nyomást ugyanúgy sikerül átvészelni, mint Norvégiában, ahol azért néha szerencsénk volt, és a két büntetőgyanús esetnél bíró sem volt ellenünk.
Bár a jelek szerint a norvégok továbbra is nagyon optimisták,
egyedülálló bravúr lenne, ha az oslói vereség után a visszavágón ki tudnák harcolni a kvalifikációt.
Az Európa-bajnoki selejtezők, illetve a világbajnokságok európai selejtezői történetében ugyanis még sohasem fordult elő, hogy egy válogatott az elvesztett hazai pótselejtező után meg tudta volna fordítani a párharcot.
Ha időrendben haladunk, az első ilyen helyzet a számunkra lehető legkínosabb emlékű, 1998-as vb-selejtezőkön alakult ki, amikor Jugoszlávia 7-1-re győzött Budapesten. Továbbjutásra ezek után nyilván senki sem gondolt, de a visszavágót még csak szorossá sem tudtuk tenni (0-5).
Négy évre rá, szintén vb-pótselejtezőn, a törökök 1-0-ra nyertek Ausztriában, otthon pedig simán átléptek az ellenfélen (5-0). 2005-ben a csehek kezdtek egy idegenbeli 1-0-s sikerrel - mégpedig éppen a norvégok ellen, Oslóban. A visszavágót szintén 1-0-ra hozták, ezzel alighanem kiegyeznénk mi is. A 2010-es vb selejtezőin a francia válogatott Írországban győzött 1-0-ra, aztán odahaza elég volt a döntetlen (1-1) - igaz, ehhez kellett Thierry Henry kezezése Gallas továbbjutást érő gólja előtt.
Eb-pótselejtezőn mindössze kétszer fordult elő, hogy valaki hazai vereséggel kezdett, egyaránt a 2012-es torna előtt. Törökország csúnyán lebőgött Horvátország ellen (0-3), majd idegenben 0-0-t játszott. Hasonló volt a forgatókönyv az észt-ír párharcban: Tallinnban 4-0-ra nyertek az írek, aztán otthon beérték 1-1-gyel.
Ha az Eb-pótselejtezőket nézzük, még arra is csak egyszer volt példa, hogy egy csapat az első meccset idegenben elveszítve kijusson a tornára: a 2004-es Eb selejtezősorozatának rájátszásában Hollandia 1-0-ra kikapott Skóciában, hogy aztán a visszavágón 6-0-val javítson.
A norvégok idegenbeli formája elég ingadozó volt a saját selejtezőcsoportjukban. Málta 3-0-s legyőzése nem okozott gondot, aztán Azerbajdzsánt 1-0-ra verték egy meglehetősen hatékony taktikával - kevesebbet birtokolták a labdát, sokkal kevesebbet is passzoltak, de több lövéssel próbálkoztak, és hatszor el is találták a kaput (míg az azeriak egyszer sem).
Ezután következett az összeomlás Zágrábban:
egy, a statisztikák alapján kiegyenlítettnek mondható meccsen, 0-1-es félidő után, öt gólt kaptak a horvátoktól, és csak egyet rúgtak. Elyounoussi ezen a meccsen 0-3-nál büntetőt rontott.
Bulgáriában remekül védekezve sikerült javítani Vegard Forren első válogatott góljával (1-0), így a csapat versenyben maradt az első két hely valamelyikéért. Az esélye pedig egészen az utolsó forduló utolsó 20 percéig megmaradt, Rómában ugyanis Tettey vezető góljára csak a hajrában tudtak válaszolni a nagy fölényben játszó olaszok - de akkor kétszer is.
Az UEFA honlapján elérhető meccstudósítások alapján Per-Mathias Högmo szövetségi kapitány szívesen variálja a felállásokat. Máltán 4-3-3-at, Azerbajdzsánban 5-3-2-t, Horvátországban 4-4-1-1-et, Bulgáriában és Olaszországban pedig 4-2-3-1-et játszatott a csapatával. Ellenünk a 4-4-2-t húzta elő a kalapból, de lehet, hogy a visszavágón megpróbál újra 4-3-3-mal operálni, mivel
most már kockáztatnia kell.
