Társoldalunk:

1900, Párizs - a zűrzavarok olimpiája

Azok után, hogy 1896-ban Athén remek házigazdája volt az első újkori olimpiának, mindenki biztos volt benne, hogy négy esztendővel később Párizsban hasonlóan kiváló folytatás következik. Az olimpiai eszme feltámasztója, Pierre de Coubertin hazája olyan olimpiát rendez, amelyről még évek múlva is sokat beszélnek majd - volt az általános vélemény. S milyen tökéletesen bejött e jóslat! Csak éppen - a reményteli várakozásokkal szemben - ellentétes előjellel. Az 1900-as olimpia ugyanis a "zűrzavarok olimpiájaként" vonult be a sporttörténelembe...

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elsősorban Coubertin érdemeinek elismeréseként 1900-ban Párizst bízta meg a második olimpia megrendezésével. A francia főváros azonban ebben az évben világkiállításra készült, olyanra, amilyen még nem volt a történelemben. A hivatalos francia körök az olimpiát csupán a kiállítás elhanyagolható részeként kezelték: a kiírásokból mellőzték az olimpia szót, és csupán nemzetközi versenyeket hirdettek. Őszintén szólva, a francia átlagpolgárt is inkább a világkiállítás és az erre az alkalomra épített Eiffel-torony foglalkoztatta.

Sajnos azokat is, akikre az olimpiai rendezést végül ráosztották. A francia fővárosba érkezett külföldi versenyzők teljesen magukra voltak hagyva, azt is maguknak kellett kideríteniük, hogy hol és mikor lesznek a versenyek. Az atlétikai pálya egy hepehupás játszótérre emlékeztetett, a 100 méteres síkfutás egyenesének szintje például 60 centit emelkedett. A bíráskodás a tornaversenyeket leszámítva kritikán aluli volt. Egyedül a versenyzőket nem lehetett elmarasztalni, akik a mostoha körülmények és a bántó érdektelenség ellenére remek teljesítményekkel rukkoltak ki, majdnem minden olimpiai rekord megdőlt. Egyetlen athéni bajnok sem tudta megvédeni címét.

A májustól szeptemberig tartó (!) párizsi olimpián 22 ország közül ismét az Egyesült Államok szerepelt a legjobban (19 arany, 13 ezüst, 11 bronz), a hétfős magyar csapat egy első, két második és három harmadik helyet szerzett. Bauer Rudolf 36,04 méterrel nyerte a diszkoszvetést, az úszó Halmay Zoltán két-két ezüstöt és bronzot gyűjtött be. Persze pozitív dolog is történt, hiszen ezen a viadalon tűnt fel minden idők egyik legnagyobb atlétája, az amerikai Ray Ewry.

A "Gumiember" három olimpián nyolc elsőséget szerzett helyből magasugrásban, távolugrásban és hármas-ugrásban, sőt még a nem hivatalos, 1906-os "olimpián" is begyűjtött két elsőséget. Ewry teljesítménye nemcsak a parádés kollekció miatt hihetetlen. Az amerikai fiú ugyanis évekig tolókocsiba kényszerült, s a gyermekbénulás akkori gyógyíthatatlan mivolta miatt egész életét így is tervezte. Azonban felépült súlyos betegségéből és olimpián sohasem (!) szenvedett vereséget.

Nagy káoszt okozott a maratoni futóverseny, amelyet Párizs utcáin rendeztek, s miután sok versenyző eltévedt (az amerikai Arthur Newton például úgy ért célba, hogy azt hitte, nyert...), a végső győzelmet a kiváló helyismerettel rendelkező francia Michel Théato szerezte meg.

Az atlétikai számokat amúgy is az amerikaiak uralták, a már említett Ewry mellett a pennsylvaniai egyetemen tanuló, egyébként egy szobában is élő Alvin Kraenzlein, Irving Baxter és John Tewksbury aratott. A négy atléta a 23 versenyszámban összesen 11 elsőséget, öt második és egy harmadik helyet szerzett. Az érmek színéről azért nem érdemes szót ejteni, mert az olimpián az első helyezettek ezüstérmet, a másodikak pedig bronzot kaptak!

Kraenzlein egyébként a mai napig az egyetlen olyan atléta, aki egy olimpián négy egyéni számban (távolugrás, valamint három gátfutószám - 60, 110, 200 m) is az első helyen tudott végezni. Párizsban már a nők is meghívást kaptak, szám szerint 11-en, az első bajnoki címet a brit Charlotte Cooper érdemelte ki, ő teniszben egyesben és vegyes párosban is a legjobb lett.