Társoldalunk:

1976, Montreal - pénzügyi bukás botrányokkal

München óta az olimpiák szellemisége kibővült egy újfajta kifejezéssel: fő a biztonság! A terrortámadás által beivódott félelemérzést a szervezők hatalmas népünnepéllyel próbálták feledtetni, ám kiderült: az újkori olimpiák történetének legnagyobb pénzügyi bukását éppen a montreali "meeting" hozta meg. S a további bonyodalmakról még nem is szóltunk.

München után a XXI. nyári olimpia megint nem csak a méterekről, a másodpercekről, a győztesekről és a vesztesekről szólt. A kanadai gazdasági szakemberek azóta feltehetően szemlesütve fogadják, ha valaki szóba hozza előttük az 1976-os montreali játékok financiális szervezését. A kanadai város számára a huszonegy nemhogy nyerő szám nem lett, hanem olyan súlyos pénzügyi bukással zárta a játékokat, hogy a helyi lakosoknak húsz éven át speciális olimpiai adót kellett fizetniük az adósságok törlesztésére.

Józan ésszel felfoghatatlan, hogy a kanadaiak mennyire figyelmen kívül hagyták az "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" aranyigazságát. A kassza zárásakor azzal szembesültek, hogy közel 1 milliárd dolláros számlát (!) kellene kifizetniük, csekély nyolcszorosát a tervezettnek. Montrealnak semmi sem volt drága. Olimpiai stadion 300 millió dollárért, uszoda 70 millióért, kerékpárstadion 50 millióért, s hogy néhány kisebb tételt is említsünk: a biztonsági embereknek walkie-talkie készülékek 1,5 millióért, s három daru bérlésére egymillió, pedig ha ezeket megveszik, olcsóbb lett volna.

A nevezési határidő lejártáig 119 ország jelezte indulási szándékát a kanadai szervezőbizottságnál, a megnyitóünnepségen azonban csupán 94, a záróünnepségen pedig mindössze 84 ország képviselői jelentek meg. Az olimpia első bojkottját élte meg.

Történt ugyanis, hogy Új-Zéland rögbicsapata pénzdíjas bemutatóversenyekre Dél-Afrikába utazott, ám ez ellenkezett az olimpiai amatörizmus szellemével. Az afrikaiak panasszal fordultak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB), majd bejelentették: amennyiben az új-zélandiak maradhatnak, a fekete kontinensről érkezett csapatok azonnal hazautaznak. Persze az afrikaiak semmit sem bíztak a véletlenre: tudták, hogy négy évvel korábban, hasonló szituációban a NOB megadta magát (akkor a vegyes faji összetételű Rhodézia ellen tiltakoztak, végül a brit birodalomból kilépő gyarmatnak távoznia kellett Münchenből).

Most azonban a NOB hajthatatlan maradt, az afrikaiak pedig hazautaztak. Volt egy másik érdekes eset is, amely kisebbfajta diplomáciai bonyodalmat okozott: a kanadai kormány a Kínai Népköztársaságra való politikai tekintettel Tajvan csapatát elutazásra kényszerítette.

1976-os olimpia a bojkotton kívül a doppingról szólt, első ízben gyanúsítottak meg sportolókat azzal, hogy anabolikus szteroidokkal élnek. Főleg az NDK-ból érkezett úszónők kerültek a figyelem középpontjába (mint később kiderült, nem véletlenül!), hiszen a négyszeres olimpiai aranyérmes Kornelia Ender vezetésével a 11 női egyéni úszószámból tizet a kelet-németek nyertek - közülük nyolcat világcsúccsal. Néhány "megtévedt bárány" már a versenyeken lebukott: két olimpiai bajnok súlyemelő, a lengyel Kaczmarek és a bolgár Hrisztov, s az ugyancsak bolgár, 2. helyezett Blagojev már az olimpián visszaadta az érmét.

Nagyot bukott a világ egyik legjobb öttusázója, a Münchenben csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes szovjet Onyiscsenko, aki egy elmés szerkezetet szerelt be a párbajtőrébe, amivel működésbe tudta hozni a találatjelzőt. Az ily módon gyakorlatilag legyőzhetetlen, ravasz Borisz rajtavesztett, és száműzték az olimpiáról.

Ennek ellenére a játékokon történtek pozitív dolgok is. 32 új világcsúcs született, közülük a legemlékezetesebb Edwin Moses sikere volt, de akadt három duplázó atléta is a finn Lasse Viren (5000 és 10 000 méteren), a kubai Alberto Juantorena (400 és 800 méteren), valamint a szovjet Tatjana Kazankina (800 és 1500 méteren) személyében.

Sztárokat keresgélve a vízből illik "kiemelni" a toronyugró olasz Dibiasit is, aki sorrendben harmadik olimpiáján győzött. Úszásban az amerikai James Montgomery 100 m gyorson áttörte az 50 mp-es álomhatárt (49,99), s még két váltóval is aranyérmes lett. Honfitársa, John Naber 200 m háton jutott túl egy mérföldkőn, azaz 2 perc alá (1:59,19 p), ő négy első helyet szerzett.

Tornában új csillag született: a mindössze 14 esztendős román Nadia Comaneci a legmagasabb, 10-es pontszámot kapta felemáskorlát gyakorlatára, emellett még gerendán és egyéni összetettben is győzött. A férfiaknál Andrianov lett a nagy sztár négy első, két második és egy harmadik helyével.

Ökölvívásban három később profi vb-címig jutott amerikai öklöző is győzött súlycsoportjában: félnehézsúlyban Leon Spinks, középsúlyban Michael Spinks, kisváltósúlyban "Sugar" Ray Leonard; nehézsúlyban pedig Münchenhez hasonlóan újra a kubai Teofilo Stevenson lett az első.

Az aranyérmek számát tekintve az 1924-s párizsi olimpia óta nem szerepeltek olyan szerényen a magyar sportolók, mint 1976-ban, Montrealban. A XXI. nyári olimpiai játékokon 177 magyar sportoló (124 férfi és 53 nő) állt rajthoz, akik 22 érmet szereztek.

Az első aranyérmünket Magyar Zoltán nyerte, aki tornában a lólengésben diadalmaskodott. A Ferencváros 35-szörös magyar bajnok tornásza a Magyar-vándor, az orsó és a szökkenő-vándor eredeti saját elemével kimagaslott a mezőnyből. Pályafutása alatt világversenyen nem tudták megverni lólengésben.

A következő aranyérmet Tordasi Ildikó szerezte női tőrvívásban - igaz a nevezési listán még Schwarzenberger Ildikó néven szerepelt. A döntőben két órán keresztül küzdött az olasz Collinóval. 4-4-es állásnál megsérült, miután az olasz tőre felszakította sisakját és az arcát. A döntő találatot azonban még sérülten is ő vitte be.

Harmadik aranyérmünket Németh Miklós szerezte gerelyhajításban. A sportoló családban felnőtt fiú (édesapja, Németh Imre az 1948-as londoni olimpián kalapácsvetésben nyert olimpiai bajnokságot, édesanyja, Kondorosi Erzsébet diszkoszvetésben nyert magyar bajnokságot) első dobására hatalmas világcsúcsot dobott: a gerely 94,58 méterre szállt. Versenyzői pályafutását befejezve az olasz válogatott dobóedzőjeként dolgozott, majd új típusú gerelyeket tervezett, amelyekkel óriási világcsúcsokat dobtak. Később ezeket a sporteszközöket betiltották.

Negyedik aranyérmünk a vízilabda-válogatotthoz fűződött. A Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc dr., Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila dr., Szívós István dr. összetételű csapat óriási fölénnyel nyerte a játékokat, sőt a gólkirályi címet is magyar pólós, Faragó szerzete meg 22 találattal.

Az éremtáblázat élén a Szovjetunió végzett (49 arany, 41 ezüst, 35 bronz), megelőzve az NDK-t (40 arany, 25 ezüst, 25 bronz) és az Egyesült Államokat (34 arany, 35 ezüst, 25 bronz). Magyarország a 10. helyen zárt 4 arany-, 5 ezüst-, és 13 bronzérmet szerezve.

Előző
  • 1
  • 2
Következő