Társoldalunk:

1896 Athén - az új kor hajnalán

2008.02.29. 12:00

Több mint ezer esztendőn keresztül Hellász jelentette a sport fellegvárát négyévente megrendezett olimpiáival. Megszűnésük után a középkor "sötét" szellemisége egyáltalán nem kedvezett a testi kultúra fejlődésének, így nem csoda, hogy 1500 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy immár világversenyként ismét tért nyerjen az olimpiai eszme. Elsőként 1896-ban, Görögországban...

Az ókori olimpiák 393-as megszűnését követően hosszú ideig semmi ehhez hasonló kezdeményezés nem történt. Bár a XI-XII. században a lovagi tornák megteremtettek egyfajta testkultúrát és versenyszellemet, ám az igazi fellendülés csupán a XV. századi reneszánszban mutatkozott meg.

A korszak alapmintaként az antik szokásokat helyezte előtérbe, így az irodalom, a képzőművészet és a zene mellett fontos szerephez jutottak a görög mintára berendezett iskolák Mantovában. Itt a növendékek labdáztak, ugrottak futottak, lovagoltak, birkóztak, valamint kirándultak. Az első olimpiainak elnevezett testgyakorló bemutatóra 1516-ban , Badenben került sor; Angliában 1604-ben indították útjára az "English Olympic Games" elnevezésű versenysorozatot. Utóbbi közel száz éven keresztül meghatározta a szigetország kulturális életét, megszűnésével egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek az ókori játékok felújítását szorgalmazták.

De ehhez meg kellet ismerni az eredeti helyszíneket. Először 1766-ban Richard Chandler oxfordi régész utazott Olympiába, ahol rábukkant Zeusz templomára. A komoly kutatások a német Ernst Curtius vezetésével kezdődtek el. A döntő lépést azonban nem ők, hanem egy francia katona, történész, irodalmár, Pierre de Coubertin báró tette meg: 1892. november 25-én Párizsban az olimpiai játékok felújítása érdekében sorsdöntő előadást tartott, amelyben szinte "megtervezte" a sport béketeremtő arcát.

Alig fél ével később a Francia Atlétikai Sporttársaságok Uniója a sport szempontjából jelentős határozatot fogadott el, mely szerint "a kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játékok modern formában ugyan, de a régi keretek megtartásával nemzetközi alapon életre keljenek." Ezzel megalakul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), első elnöke a görög Demetriosz Vikalasz, titkára pedig Pierre de Coubertin lett. Az első újkori olimpia rendezési jogát Athén kapta meg.

Forrás Getty Images

A görög kormány azonban nem örült a lehetőségnek, de ezzel nem volt egyedül. Kemény Ferenc, a NOB alapító tagja puhatózó lépéseket tett annak érdekében, hogy az olimpiát Magyarország rendezhesse, ám itt is elutasító választ kapott. Az olimpiát a görög kormány bukása és egy görög kereskedő, Georgiosz Averoff mentette meg: Averoff egymilliárd drachmát(!) ajánlott fel a sportlétesítmények felépítésre. Az olimpiai játékokat a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 5-én I. György görög király nyitotta meg; a helyszínen közel 60 ezren tekintették meg a sporttörténeti pillanatot.

Akinek a király az olimpián elsőként gratulálhatott, James B. Connolly amerikai egyetemista volt a Harvardról. Ő az újkori olimpiák első bajnoka, aki a hármasugrást 13,71 méteres eredménnyel nyerte. A kis létszámú, nyolcfős magyar olimpiai csapat még nem említett érmei is az atlétikai versenyeken születtek, Dáni Nándor 800 méteren második, Kellner Gyula maratoni futásban harmadik lett.

Forrás Getty Images

A

Michael Breel, francia akadémikus javaslatára programba vett maratoni futást a görög Szpiridon Luisz nyerte. Győzelme egyben tradicionális sikerként is elkönyvelhető, hiszen az ismeretlen görög hős emlékére megrendezett viadalt (Kr. e. 490-ben, a marathoni győzelem után egy katona futva tette meg az utat a csatatért és Athén között, közölve a hírt, majd a fáradságtól meghalt) görög atléta nyerte.

A maratoni már csak a hagyományok miatt is "szent" volt a görögök számára, s a verseny felvezetése ennek megfelelően elképesztő méreteket öltött. Averoff a leendő győztesnek - feltétel, hogy görög legyen -, felajánlotta lánya kezét egymillió drachma hozománnyal!

Forrás Getty Images

Többek között egy borbély életre szóló ingyen borotválkozást, egy csokoládégyáros tíz mázsa édességet ígért, egy szabó pedig vállalta, hogy a bajnokot élete végéig ellátja ruhával. A mezőny Maratonból indult, s amikor a győztes beért az Olimpiai stadionba, az ottani hangulat leírására nincs szó. Merthogy görög győzött, Szpiridon Luisz, aki a terepet ismerve rutinosan kivárta, amíg a gyilkos tempót diktáló amerikai, francia és ausztrál ellenfele kidőlt előle a sorból.

Luisz még mint egyszerű levélhordó indult, a saját tempóját futotta, időnként pihent egy kicsit, és közben elfogyasztott egy-egy pohár bort(!), milliomosként érkezett a célba. Bár nős volt, így Averoff lányára és mesebeli hozományára nem tarthatott igényt, már a stadionban elhalmozták ékszerekkel, ajándékokkal, pénzzel, sőt kapott juhnyájat, tehéncsordát is. Ám amíg Louis a mennybe, a harmadikként célba érkező honfitársa, Belokas "pokolra" jutott. Kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg, így utólag kizárták - ez volt az újkori olimpiák első óvása -, mi több, letépték róla a kék-fehér színű görög nemzeti mezt. Így lett utólag harmadik a negyedik helyről előrelépő Kellner, akit György király egy aranyórával engesztelt ki.

A görögöknek azért is rettentően fontos volt, hogy győzzenek a maratonfutásban, mert addig egyetlen aranyérmet sem szereztek. (Később még nyertek kilencet.) Az különösen bosszantotta a hazaiakat, hogy a szintén görög számnak tartott diszkoszvetésben be kellett érniük a második és harmadik hellyel. Az amerikai Garrett - főállású súlydobó - néhány nappal az olimpia előtt, már Athénban, egy edzésen látott először diszkoszt. Ám gyorsan elsajátította a technikát, s a versenyen az utolsó dobásával megszerezte az aranyérmet. Jó napja volt, mert a súlydobásban is győzött.

Érdekesség, hogy az atlétika, súlyemelés, birkózás, vívás, céllövészet, torna és úszás mellett a kerékpár és a tenisz is bekerült az olimpiai programba. Az evezés is be volt tervezve, de ezt a kedvezőtlen időjárás meghiúsította. A tenisztorna sztárja az angol Boland lett - egyéniben és egy némettel összeállva párosban is nyert -, aki turistaként érkezett Athénba, s csak a helyszínen tudta meg, hogy a városban valamilyen sportversenyt rendeznek... Villámgyorsan benevezett, és szerzett egy ütőt. S ezzel a nehezén már túl is volt.

Forrás Getty Images

A magyar delegáció

Szó szerint is vehetjük, hogy az újkori olimpiák történetében Magyarország már az első lépéseknél képviseltette magát. Az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, azaz elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet... S Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk.

A gát, amelyikben elesett, ráadásul nem is az ő pályáján volt. A mellette futó versenyző rúgta be elé - persze nem szándékosan -, s Szokolyi a két gátat már nem tudta átugrani. Elesett, de felpattant, s holtversenyben a 2-3. helyen beért a célba. A szabályok szerint a döntőben a két futam győztese és a két második helyezett indulhatott volna, ám Szokolyi futamában nem tudták eldönteni, hogy ki a második. Így elvágva a gordiuszi csomót, a versenybíróság úgy határozott, hogy a döntőben csak a két futamgyőztes indulhat. (Történt persze azóta cifrább eset is, 1908-ban a 400 méteres döntőben csupán egy versenyző futott, de erről majd később szót ejtünk.)

Első aranyérmünkre tehát még egy kicsit, négy napot várnunk kellett, de 1896. április 11-én a 18 éves Hajós Alfréd nem is egy, hanem két aranyérmet nyert! Ahogy az Akropolisz című lap elnevezte, a "magyar delfin" a 100, majd nem sokkal később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte a Zea-öbölben rendezett versenyen, közel 40 ezer néző előtt. A magyar táborban csak az okozott bosszúságot, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar először az osztrák himnuszt kezdte játszani... "A legnagyobb küzdelmet nem az ellenfeleimmel, hanem a tengeren feltornyosuló négyméteres hullámokkal és a rettentően hideg, 10-12 Celsius-fokos vízzel kellett megvívnom" - emlékezett vissza később Hajós, aki György görög király "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" kérdésére nagy zavarában a következő, amúgy kétségbevonhatatlan választ adta: "A vízben, Felség!"

Az olimpiai éremtáblázaton az Egyesült Államok végzet az élen 11 aranyéremmel, megelőzve a 10 aranyérmet gyűjtött Görögországot (összesen 50 érmet nyertek a hazai versenyzők) és a 7 elsőséget szerző Németországot. Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpián 9 sportág 43 versenyszámában 13 ország alig 300 sportolója találkozott 9 sportág (atlétika, úszás, vívás, kerékpár, torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás) 43 kategóriájában, de a görögök vendégszeretete és lelkesedése, a játékok hangulata megkérdőjelezhetetlenül útjára indította az újkori olimpiákat.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK