Szinte minden tökéletes Pekingben

Három hónappal a pekingi olimpia kezdete előtt korántsem állítható, hogy a világesemény rátelepedett volna a kínai fővárosra, a helyiek - a külső szemlélő számára - élik megszokott életüket, miközben az augusztusi versenyeknek otthont adó létesítményekben és azok környékén folyik a szorgos munka. Az olimpia előkészületeinek hajrájában kezd kirajzolódni a majdani versenyek központi színtere, az úgynevezett Olimpic Green, egyre-másra öltenek testet az olykor futurisztikus, de minden esetben ultramodern létesítmények. Mindeközben a MOB-delegáció a héten az olimpiai kiutazás előtti utolsó egyeztetéseken esett át Pekingben. Molnár Zoltán csapatvezető elmondása szerint minden tervezett feladatot elvégeztek a háromnapos kinttartózkodás során.

Három hónappal a pekingi olimpia kezdete előtt korántsem állítható, hogy a világesemény rátelepedett volna a kínai fővárosra, a helyiek - a külső szemlélő számára - élik megszokott életüket, miközben az augusztusi versenyeknek otthont adó létesítményekben és azok környékén folyik a szorgos munka.

Noha a megállapítás első fele némileg meglepő lehet, voltaképpen nem az, ha tekintetbe vesszük, hogy egy 17 milliós, rendkívül nagy kiterjedésű világvárosról van szó, amelyben az olimpiai csarnokok, stadionok kivitelezése mellett számos más helyen is építkezések zajlanak, az ötkarikás játékokhoz a legkisebb mértékben sem kapcsolódva.

Pontosabban fogalmazva az egész város átalakulóban van, sőt jórészt már át is alakult a tíz-húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A régies, elhanyagolt, lepusztult kerületek mostanra szinte eltűntek, jószerivel kutatni kell a szegénynegyedeket, s ha egyre végül rábukkan a kíváncsi idegen, kiderül, ott is rekonstrukció zajlik.

Mára a város képét a 20-30-40 emeletes üvegpaloták, látványos tömbépületek, valamint autópályaszerű sugárutak és körgyűrűk - utóbbiakból hat is van - jellemzik. Az autópark színvonalas, biciklistákat a legtöbb helyen elvétve látni.

A gyors fejlődés nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a nyári játékokkal, de a változások már azelőtt megkezdődtek, hogy a rendezési jogot Peking 2001-ben megkapta volna. A város megújulásának motorja a jelentős gazdasági fejlődés, melynek nyomán gombamód nőnek ki a földből az újabb és újabb ultramodern épületek.

Az olimpiai létesítményeken kívül kevéssé észrevehető, hogy hamarosan a világ (sport)közvéleménye Peking felé fordul. Legalábbis plakátok, zászlók, olimpiai szimbólumok, kabalafigurák csak módjával - de legalábbis nem szembeötlően - jelzik ezt a helyieknek és a látogatóknak. Ami talán nem is baj. A pekingiek nyilván így is tisztában vannak azzal, hogy augusztusban olimpiát rendeznek náluk, s ha az egészből meg is próbálna közülük valaki kimaradni, az ötkarikás csúcsversenyekkel összefüggő és a lakosságot érintő rendelkezések révén biztosan nem kerüli el a figyelmét a játékok közeledése.

A metrón egyébként a szerelvényekbe kihelyezett monitorokon sportági tájékoztatókat lehet megtekinteni utazás közben, és az utcákon is egyre több a házakra felszerelt információs kivetítő, amely nyilvánvalóan alkalmas lesz majd az augusztus 8-án kezdődő olimpia híreinek közlésére, események bemutatására.

A kínai állami televízió, a CCTV sportcsatornája mindennap nagy terjedelemben foglalkozik az olimpiával, selejtezős versenyek közvetítéseit ismétli, vagy újakat kínál a nézőknek, s rendszeresen beszámol az olimpiai láng útjáról. A kínai szakaszon mindenhol nagy lelkesedéssel fogadják a fáklyás váltót, amely már a Mount Everesten is megfordult. Az egyedülálló eseményt élőben adta a tévé.

Az ötkarikás helyszíneken eközben nagy ütemben zajlanak a "szépészeti" munkálatok, az egyes létesítmények kezdik elnyerni - kívül-belül - végleges formájukat, így megjósolható: kevés helyen kerül majd sor az utolsó napon füvesítésre, parkosításra. Az új, ultramodern reptéri terminált már átadták, hamarosan a metróhálózat is bővül, a frissen épült szakaszokat heteken belül igénybe vehetik az utazók. Röviden: lassan minden készen áll ahhoz, hogy elkezdődhessenek a versenyek.