Kammerer: Hat arannyal is mostohasportág marad a kajak

Vágólapra másolva!
Az 500 és 1000 méteren is induló, éremesélyesnek tartott Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor duó hétfőn a hosszabbik távon előselejtezett, s bár félúton még több hajó is megelőzte a magyar párost, a második 500-on egy remek hajrával, a németeket 0,41 másodperccel megelőzve egyből bejutott a döntőbe. A magyar olimpiai csapat 30 esztendős zászlóvivőjét, a háromszoros olimpiai bajnok Kammerert az előfutamról és a magyar esélyekről is kérdeztük.
Vágólapra másolva!

Dajka Balázs és Juha Pál helyszíni tudósítása Pekingből

- Izgul még három olimpia bajnoki címmel a zsebében?
- Hogyne, egyre jobban izgulunk, mondjuk is egymásnak, hogy "ezt húzd meg, ezt húzd meg, ezt húzd meg!", nem lehet elfelejteni, hogy nem adják olcsón az olimpiai aranyérmet.

- Remekül hajráztak az előfutamban, milyen volt belülről a verseny?
- Nem volt egy sétagalopp, de sikerült nyernünk, s ez volt az előzetes cél. Nem egyszer találkoztam hínárral, egész héten segítettem a munkásokat az irtásban. A hajóban gyűjtögettem, amennyit csak tudtam, nehogy pont azzal találkozzak később, amelyiket épp otthagytam volna.

- Épphogy nyertek, mennyit adtak ki magukból?
- Nagyon nehéz megmondani, hogy mondjuk 10, 20 vagy 30 százalékot adtunk magunkból. Egy biztos, mentünk, ahogy kell, alkalmazkodtunk a többiekhez is, s bár nem vezettünk végig, tisztában voltunk azzal, hogy mit csinálunk. Így sikerült döntőbe jutnunk. Igaz, az időnk nem volt a legjobb, de soha rosszabb kezdést.

- Kiküldték önöket a Sunjiba (ejtsd: Sunyi), a vicces nevű kajakos központ 35-40 kilométerre van az olimpia főbb helyszíneitől. Örül ennek vagy sem?
- Jó is, meg rossz is, hogy távol vagyunk az olimpiai falutól, ahol csak egyszer voltunk benn, még a nyitóünnepség előtt. A távolság miatt tulajdonképpen semmit nem érzékeltünk a gyengébb szereplésből, csak az interneten követtük a híreket. Elvagyunk az itteni kis világunkban, itt csak kajak-kenusok vannak, olyan ez, mintha egy vébé lenne, egész családias a hangulat.

- Magyarországon már nagyon várják az aranyérmet, nem kizárt, hogy a kajak-kenusoké lesz az első. A magas elvárások miképp hatnak az önök szereplésére?
- Az, hogy nyer vagy nem nyer valaki a többi magyar közül, nem hiszem, hogy befolyásolja a szereplésünket. Nem gondolom, hogy attól jobban fogunk szerepelni, hogy ezt várják tőlünk. Azt kell tennünk a vízen, amit eddig is tudtunk, s mivel csak most kezdődnek a versenyek, a kajak-kenusok közül tiszta lappal indul mindenki. Mindig is mostohasportág voltunk, ha nyerünk hatot, szerintem azok maradunk akkor is. Egyébként teljesen mindegy, hogy hány aranyat nyernek időben előttünk a többiek, de azért úgy vélem és remélem, hogy csütörtökig még fognak.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó a képre kattintva

- Magyarországon megindultak a találgatások arról, hogy aki több számban indul, az anyagiak miatt jobban örül két negyedik helynek, mint egy elsőnek. Itt-ott az ön neve is szóba került, mit gondol erről?
- A helyzet az, hogy mi két aranyéremmel is kevesebbet keresünk, mint más egy ezüsttel és egy bronzzal. Tehát nem a pénzre hajtunk, hanem inkább a bajnoki címre. Nem számolgatunk, majd lesz valami.

Ha szigorúan a kronológiai sorrendhez tartanánk magunkat, akkor Benkő Zoltánnal kellett volna kezdeni a cikket, hiszen a magyarok közül ő szállt először vízre a kajak egyesek 1000 méteres versenyében. Benkő a világ- és Európa-bajnok brit Tim Brabants mellett lapátolt, aki végig vezetve nyerte a futamot. A Győri Graboplast VSE 25 éves versenyzője másodikként ért célba, ezzel továbbjutott a szerdai középfutamba, ahonnan három-három versenyző kerül a döntőbe.

"Az elképzelés az volt, hogy másodikként kerüljek tovább Brabants mögött,a következő lépés a döntő felé a szerdai középdöntő. Látszik, hogy Brabants jó formában van, nem hajtotta ki teljesen magát, igaz, én sem. Nagyon jó a pálya, egyetlen negatívumként a hínárokat tudnám felhozni, amik úszkálnak a vízen, a felevező sávban annyi van, hogy nem tudsz feljutni a pályára anélkül, hogy ne akadna a hajódra, és ez komoly féket jelent. A pályán már kevés van, de azért el-eltéved egy-egy hínár, aki ezeket elkapja, az szerencsétlen" - nyilatkozta Benkő Zoltán, aki azt is elárulta, hogy ki volt már éhezve a versenyzésre.

- Mennyire nyomasztja az, hogy az elmaradt sikerek miatt, most mindenki a kajakosoktól várja az éremhalmozást?
- A nyomás az egész évben, minden versenyen rajtunk van, mert a kajakosoktól mindig nagyon sokat várnak. Főleg, hogy a miniszterelnök úr tegnap meglátogatott minket, és kifejezte, ugyan nem akar minket nehezebb helyzetbe hozni, de az olimpia második felében rajtunk van Magyarország szeme. Ezzel is meg kell tudnunk birkózni, mert a kajak-kenura sajnos mindig is igaz volt, hogy csak az első hely számít.

- Kajakos szempontból milyen az időjárás?
- Most tökéletes, ez európai időjárás, volt pár napja egy nagy vihar, ami kimosta a párát és a szmogot, de előtte nagyon rossz volt a párás levegő miatt. Most ugyan meleg van, de ilyen nem volt eddig.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó a képre kattintva

- A szél sokat tud segíteni vagy rontani, Vajda Attila azt mondta, hogy délelőtt hátszél van, délután meg szembeszél.
- Múlt héten, az evezősversenyen így volt, de most kajakverseny van, úgy látszik, csavartak egyet a gombon a kínaiak, mert délután is hátszél van.

A már emlegetett Vajda Atilla ezer méteren megnyerte futamát és ezzel egyből a döntőbe került. A szegedi klasszis 500 méternél még második volt a román Mironcic mögött, aztán olyan volt, mintha motorcsónakba ült volna át, mert a táv második felében nagyon simán otthagyta a riválist.

"Az volt a taktika, hogy megpróbálok levegőt venni, nem véletlenül Sunji ennek a pályának a neve, eddig mindig szembeszél volt délután, most viszont semmi nincs, olyan 28 fok lehet, majd meghalok, úgy dobog a szívem" - mondta az erősen ziháló, 2004-ben, Athénban meglepetésbronzot szerző kenus. "Az volt a lényeg, hogy nyerjem a futamot, és hogy olyan taktikát tudjak gyakorolni, amit a döntőben is alkalmazhatok: ötszázig utazom a mezőnnyel, ott indítok, és megpróbálok meglógni a többiektől, vagy utolérni őket, a végén pedig még két-három indítást betéve elsőként átsuhanni a célvonalon. Ez most sikerült is, 500-nál indítottam, utolértem a románt, 600-nál elmentem mellette, és az utolsó 200-on még tudtam fokozni az előnyömet. Elégedett vagyok, az első pályának ilyennek kell lenni, fájnia kell, hosszúnak kell lennie, így lehet szépen bemelegedni."

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó a képre kattintva

A július 15-én elhunyt Kolonics Györgyre emlékezve jobb karján fekete szalaggal lapátoló Vajda legnagyobb riválisként a címvédő spanyol David Calt, a negyedik olimpiai bajnoki címére hajtó német Andreas Dittmert, valamint a duisburgi és poznani Vk-viadalon diadalmaskodó kanadai Thomas Hallt nevezte meg. "Terhet nem, inkább kihívást jelent, hogy még nem sikerült aranyérmet szereznie a magyar csapatnak. Bízom benne, hogy meg tudom törni ezt a negatív sorozatot, és utánam még ketten gyorsan követik a példámat. Mindent megteszünk azért, hogy hozzuk azt, amit szoktunk. Nem elvárásoknak akarunk megfelelni, mindenki a legjobbját akarja elérni, és ha ez sikerül, akkor az országot is ki tudjuk szolgálni."