Tíz érmet hozott Pekingből a 172 magyar olimpikon

Hosszú ideje elkényeztette a magyar szurkolókat az olimpiai szereplés. Amíg a rendszerváltás előtt komoly állami támogatást kapott a versenysport, s kiemelt jelentőséggel bírtak a nyári játékok, addig 1992 óta folyamatosan azt jósolták a szakemberek, egyszer kipukkad a lufi. Barcelona, Atlanta, Sydney és Athén még átütő sikert hozott, a mélypont 2008-ban, Pekingben következett be. Három arany, összesen tíz érem - minden várakozást alulmúló szereplés.

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Az okok boncolgatása már egészen korán megkezdődött, az első komolyabb kritika ráadásul némiképp váratlan helyről, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől érkezett. Schmitt Pál munkatársunknak adott interjújában az első három nap történéseit elemezte, és megállapításai mind a médiában, mind a magyar csapaton belül vihart kavartak.

"Meg kell mondanom, nem sok örömöm volt az első három nap alatt, mert a szakmai tudás mindenhol jelen volt, de a szívet, a hitet nem éreztem. Ahogy mondani szokták: szívvel-lélekkel kell küzdeni a sikerért" - mondta, majd a javulás feltételeire vonatkozó kérdésre így válaszolt: "Az edzőknek kell elgondolniuk, hogy mi az a plusz, amit a többiek hozzá tudnak tenni, de mi nem."

A MOB-elnök külön kitért Boczkó Gábor teljesítményére, aki negyedik lett a párbajtőrözők között. Schmitt úgy látta, Boczkó "elsősorban saját magában lehet csalódott, mert gyengén, szív és lélek nélkül vívott az elődöntőben."

A olimpiai bizottság első emberének "lelkesítő" szavai kevésnek bizonyultak, a magyarok szereplése összességében a következő napokban is elmaradt a várakozásoktól. Schmitt ekkor már máshonnan közelítette meg a eredménytelenség kérdését.

"Az alulfinanszírozottság térdre kényszerítette a sportot" - jelentette ki, majd hozzátette: "Mi vagyunk egyetlen európai ország, amely költségvetésének alig 0,2 százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. (...) Azért örültem a miniszterelnök jelenlétének, mert így látta, hogy milyen sportlétesítmények vannak, milyen körülmények között készülnek más országok, milyen színvonalú versenyek és kiegyensúlyozott mezőnyök vannak, s milyen nehéz akár csak a döntőbe bejutni."

Nézze meg a magyar érmesekről és pontszerzőkről készült galériánkat!

Schmitthez hasonlóan a politikai elitet tette felelőssé a kudarcokért Molnár Tamás, a MOB sportigazgatója is, aki szerint "nincs magyar sportirányítás, ugyanis akik tizenkét éve ezzel foglalkoznak, nem értenek hozzá, a politika pedig egy utazási iroda szintjére fokozta le a Magyar Olimpiai Bizottságot."

Gémesi György, a hazai vívószövetség elnöke a mentális problémák mellett szintén a pénztelenséget említette a gyenge szereplés okaként: "Nálunk negyven edző foglalkozik a vívókkal, miközben több mint hatvanan - magyar diplomával - külföldön tevékenykednek. Tíz éve vagyok a szövetség elnöke, de ezt a problémát nem tudtuk megoldani, egyszerűen nincs pénz, amiből nagyon jó edzőket lehetne megfizetni" - mondta.

Egy másik volt vívókapitány, Szabó Bence szerint nem feltétlenül a támogatottság mértékében kell keresni a hibát. A Pekingben a venezuelai válogatottat irányító egykori kardvívó a sporttévében felrótta a magyar olimpikonoknak, hogy sok esetben inkább szurkolóként viselkedtek, semmint a feladatukra koncentráló profi sportolóként, mint mondta, volt olyan magyar vívó, aki korábban befejezte az edzését, csak hogy időben átérjen a pólóválogatott mérkőzésére.