Le kellene szállnunk a magas lóról - hogy zuhanhatott ekkorát a magyar kardvívás?

szilágyi Áron, kard, vívás
Vágólapra másolva!
A sportág több főszereplője is gyökeres változásokat remél a kardcsapat történelmi kudarca után. Nemcsik Zsolt szerint az olimpiai kvóta elbukása után végre be kell látni, hogy mostantól nekünk kell tanulnunk a riválisoktól, Szabó Bence pedig a vezetők lemondásában bízik. A vívóknak a belső viszályokkal, a tisztázatlan felelősségi körökkel, a tehetségek elkallódásával és a magyaros technika feleslegessé válásával is meg kell küzdeniük.
Vágólapra másolva!

A két magyarok nélküli olimpiát leszámítva mindig volt magyar kardcsapat a játékokon, tízszer meg is nyerte az aranyérmet, amivel a legeredményesebb válogatottnak számít a fegyvernem történetében. A sorozat most megszakadt, ami ilyen hagyománnyal a háta mögött óriási pofon a magyar kardvívásnak.Kovács Tamás szövetségi kapitány az utolsó, mindent eldöntő moszkvai Világkupán Nemcsik Zsolt és Decsi Tamás kihagyásával egy megfiatalított társaságot küldött a pástra, a Szilágyi Áron, Lontay Balázs, Iliász Nikolász, Gáll Csaba összetételű csapat azonban a kínaiakat és a franciákat sem tudta megelőzni, így elbukta a kvótáért vívott csatát.

A szövetségi kapitánynak a kudarc után sem változott a véleménye a fiatalításról. "A két legeredményesebb aktív kardvívónkat, egy olimpiai ezüstérmest és egy világbajnoki bronzérmest hagytam ki a válogatottból, de legközelebb is így döntenék. Az elmúlt egy évben ugyanis egyikük sem ért el semmit. Ehhez hozzátartozik, hogy Nemcsik Zsoltnak egzisztenciális okok miatt Rómába kellett költöznie, és edzősködést is vállalt, míg Decsi Tamás teljes önbizalomvesztéssel küzdött" - mondta az [origo]-nak.

Forrás: MTI/Földi Imre
Az egyéniben jól szereplő Szilágyi Áron sem tudott segíteni a csapaton

A kapitány szerint a fiatalítást az is indokolta, hogy a kard szakágban gyökeres változásokat hozó szabálymódosításhoz leginkább a fiatalok tudnak alkalmazkodni. "A találati idő rövidülésével a technika jelentősége csökkent a dinamizmussal, gyorsasággal szemben. A három évvel ezelőtti módosításhoz nagyon rosszul tudtunk alkalmazkodni, ez is a kudarcunk egyik oka. Az idősebbekből a régi beidegződéseket már nagyon nehéz kinevelni, csak a fiatalokban bízhatunk."

Mindig mindent jobban tudunk

A csapatból kihagyott Nemcsik Zsolt az [origo]-nak elmondta, a kapitány döntése után megsérült, így semmiképp sem tudott volna segíteni az utolsó viadalon. A 2004-ben olimpiai ezüstérmes kardozó szerint a szövetségi kapitány a sorsdöntő hétvégén tizenkilencre lapott húzott. "Nem jött be neki, de szerintem nem az utolsó versenyről kell most beszélni."

A kétszeres csapatvilágbajnok hangsúlyozta, az elmúlt években jelentősen megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok, a magyar kard viszont nem tudott válaszolni ezekre a változásokra. "Nagyon megerősödött a konkurencia, már nem az jut ki az olimpiára, aki elindul. Valahol elment mellettünk a világ, mi viszont továbbra is a saját, negyven éve belénk sulykolt módszereinkkel dolgozunk. Mi mindig mindent jobban tudunk, és okosabbnak hisszük magunkat a többieknél, mint ahogy azok is voltunk, de be kellene látni, hogy most már nekünk kell tanulni az ellenfelektől" - állítja a magyar kardvívás utolsó olimpiai érmese.

Páratlan sorozat ért véget

Az első csapatversenyt 1908-ban rendezték az olimpiákon, a magyar arannyal zárult viadal után a magyar szereplés páratlan sikertörténetté vált. 1960-ig tíz olimpián kilenc arany és egy ezüst volt a mérleg. Az ezt követő időszakban sem kerültünk ki a közvetlen élmezőnyből, 1964-től 1996-ig kilenc olimpián egy arany, két ezüst és három bronz, valamint egy negyedik és egy ötödik hely volt a mérleg. A tendencia azóta negatív irányt vett, Sydney-ben és Athénban ötödik lett a csapat, Pekingben már csak hetedik, végül Londonba már el sem utazhatnak a magyarok.


A kardozóként csapatban világbajnok Kovács Tamás szerint is "le kellene szállni a magas lóról", és a múltba tekintés helyett be kell látni, hogy a technikát középpontba helyező magyar vívás ideje lejárt. "Ezzel együtt nem gondolom, hogy külföldi edzőket kellene alkalmaznunk. Összesen 62 edzőnk van külföldön, közülük többen nagy vívónemzeteketet edzenek, szinte kevesebb trénerünk van itthon. Külföldi szakemberek helyett a feltételrendszereket kell rendbe tenni, hogy ők itthon dolgozzanak."

Szabó Bence: Remélem, veszik a lapot, és sokan lemondanak

A csapatban (1988) és egyéniben (1992) is utolsó magyarként olimpiai bajnok kardozó, Szabó Bence némileg másképp látja a helyzetet. "Lehet ezzel nyugtatgatni magunkat, hogy a kínaiak, koreaiak mennyit fejlődtek, de a mi időnkben meg az NDK és Kuba volt erős. Nem hiszem el, hogy ilyen tradíciókkal és ilyen edzőkkel nem tudunk eredményeket elérni."

A tavaly óta a MOB sportigazgatójaként is dolgozó Szabó Bence tragédiaként élte meg a hétvégi eredményt, de nem lepte meg. "A korábbi interjúkban is többször elmondtam, hogy nagy a baj, és tényleg az, hiszen vívásban egyelőre csak a párbajtőröző Imre Géza és a kardozó Szilágyi Áron jutott ki az olimpiára. Talán ennek az óriási kudarcnak most annyi haszna lehet, hogy mind személyileg, mind strukturálisan meghozza a szükséges változásokat."

Forrás: MTI/Illyés Tibor
A korábbi sikerek ellenére a kvalifikációs sorozatban nem tudtak kiugró eredményeket elérni

A 2001 és 2007 között a vívóválogatott szövetségi kapitányaként is dolgozó vezető szerint az egyik fő probléma az, hogy a hazai szövetségben nem a szakmai vezetés van többségben. "Sokat köszönhetünk az elnöknek, Erős Jánosnak elsősorban anyagilag, de rajta kívül az ügyvezető Füleky András és Csampa Zsolt alelnök sem számít szakmai vezetőnek, márpedig szerintem ilyenekre lenne szükség. Remélem, veszi a lapot a vezetőség, sokan le fognak mondani, és tiszta lappal indulhat a sportág."

A szövetség ügyvezető igazgatója, Füleky András az [origo]-nak elismerte, hogy 2005 óta elsősorban "pénzszerző tipúsú" vezetők vannak az elnökségben, de szerinte a szakma sem hiányzik. "Ha csak a világ- és olimpiai bajnokok számítanak szakmai vezetőnek, akkor igaz a megállapítás, de valamennyi tagunk vívott korábban, tehát nem idegen a sportágban. Ez egy teoretikus kérdés, de nem volt eredménytelen a jelenlegi teória, hiszen a mi éveinkben soha nem látott mennyiségű pénz áramlott be a sportágba."

A szövetségi kapitány, Kovács Tamás viszont inkább Szabó Bencével értett egyet: "Most jutottunk el arra a mélypontra, amikor a szakmai szempontnak kell elsőrendűnek lennie a pénzzel szemben."

A hatáskörök átfedései miatt állandó viszályok gyengítik a sportágat

Szabó Bence szerint a vezetés összetétele mellett a másik problémaforrás, hogy a válogatottnál és a klubokban meghatározott edzésmunka sokszor üti egymást, és nincs meg a szakmai eredmények egyértelmű felelőse. "Egy erős vezető kellene, aki eldöntené, hogy a centralizált munkát vagy a klubműhelyeket preferáljuk. Az átfedések miatt ugyanis évek óta tartó viszályok vannak, amelyek nem tesznek jót a sportágnak."

Szabó utóbbi megjegyzését az átfedések miatti viszályokról Kovács is megerősítette, és a kérdésben a centralizáció mellett tette le a garast. Füleky András viszont az utóbbi megoldás hátrányairól beszélt. "Az oroszoknál például jól működik a központosítás, de ez nem egyeztethető össze a magyar viszonyokkal. Először is, ha elvárjuk, hogy a vívókat felnevelő edzők elengedjék versenyzőiket a válogatott műhelyébe, akkor cserébe meg kellene oldani az ő anyagi, erkölcsi elismerésüket. Másodszor a kiemelkedő vívóknak ott kell lenniük a klubokban, mert a többiek az ő hátukon tudnak felkapaszkodni a magasabb szintekre. Ha őket kivesszük, akkor az egyesületi munka színvonala nagyot zuhan, mivel hiányzik a tömegbázis. Amíg például az olaszoknál egy átlagos versenyen 350-en indulnak, nálunk 50 résztvevő van."

A magyar vívás legnagyobb szponzora a szülő

A magyar kardcsapat 2007-ben a Szilágyi, Lontay, Decsi, Nemcsik összetételben lett világbajnok. Az öt évvel későbbi olimpia kvótájáért egy hattagú kerettel dolgozott a kapitány, melyben a fenti négy ember Iliásszal és Gállal egészült ki, vagyis nem sok változás történt az elmúlt években. "Hiába vannak remek eredményeink az utánpótlásban, a felnőtt szinten még jön egy-két villanás, aztán beleszürkülnek a mezőnybe a fiatalok" - fogalmazott Nemcsik Zsolt. Füleky András arra hívta fel a figyelmet, hogy tíz nappal ezelőtt a kadet-Eb-n Magyarország a harmadik volt a nemzetek rangsorában, de a jó eredmények önmagukban nem biztosítják a jövőt. "A megfelelő műhelyek nem hiányoznak, de nagy kérdés, hogy a tehetségek később hogyan tudják szponzorálni a versenyeiket, és mennyire perspektívikus nekik a sportág."

Forrás: MTI/Máthé Zoltán
A tehetségek megtartásához több pénzre van szükség

Kovács Tamás tapasztalatai szerint egyértelműen a pénzhiány az akadálya, hogy a tehetségek válogatott szintű felnőtt vívókká váljanak. "Lehet itt csodás támogatókról beszélni, de a magyar vívás legnagyobb szponzora ma a szülő. Ez egy olyan sportág, mint a tenisz, hétről hétre utazni kell, hogy valaki előbbre lépjen. A szövetség képtelen finanszírozni a rengeteg korosztály és szakág versenyeit, emiatt sokan kihullanak."