Kerékpár

Londonban 18 aranyérmet osztanak a kerékpározásban: tíz a pályaversenyen, négy országúti kerékpározásban, kettő hegyikerékpárban, és kettő BMX-ben talál gazdára.

A kerékpársport története egyidős magával a kerékpárral, mindez az 1690-es évekre tehető, amikor Franciaországban Comte de Sivrac először alkotott ilyen szerkezetet, de az első üléssel ellátott, kormányozható alkalmatosságra 1816-ig kellett várni. Karl Drais von Sauerbronn báró újítását 23 évvel később fejlesztette tovább a skót Kirkpatrick Macmillan, aki már pedállal hajtott biciklit tervezett.

A szó legszorosabb értelmében vett kerékpárversenyt 1868. május 31-én a Párizs melletti Saint-Cloud-parkban rendezték, az 1200 méteres távon az angol James Moore diadalmaskodott, aki később az első, 83 mérföld hosszú Rouen-Párizs viadalt is megnyerte.

A sportág már az 1896-os játékokon helyet kapott, ám akkor még az országúti része sok gondot okozott az úthálózat miatt. A kátyúk miatt szinte mindenki bukott, az ezüstérmes német August Goderich például úgy ért csak célba, hogy defektjét követően a helybéliek adtak neki kölcsön egy kerékpárt.

A kerékpározás csak 1904-ben hiányzott a programból, pedig St. Louisban is rendeztek versenyeket, de a NOB ezeket nem ismerte el hivatalosnak. Az akkor népszerű sportág ugyanis javában a profizmus szellemében élt, a pénzdíjas tornák viszont az amatőrizmus feltételének nem feleltek meg. Négy évvel korábban, Párizsban is csak egy próbát, a 2000 méteres időfutamot találták elismerésre érdemesen tisztának.

Az országúti szakágban az egyéni időfutamot csak 1996-ban vezették be, a hegyikerékpározás 1996-ban, Atlantában lett olimpiai szakág. A nők első alkalommal 1984-ben (Los Angeles) vettek részt országúti olimpiai versenyen, négy évvel később a repülőversenyt is bevezették a számukra, Pekingben pedig a BMX debütált.

Londonban 18 aranyat osztanak: tíz a pályaversenyen, négy országúti kerékpározásban, kettő hegyikerékpárban, és kettő BMX-ben.