Birkózás

Londonban tizennyolc aranyérmet osztanak, a nők harmadszor indulhatnak. A magyarok kötöttfogásban tizenhat, szabadfogásban három aranyat szereztek eddig.

Minden idők egyik legrégibb olimpiai sportágaként tartják számon a birkózást, amely már a Krisztus előtt 776-ban rendezett ókori játékokon is a program része volt, így nem lehetett kihagyni az első, modernkori játékokról sem.

Athénban még csak egy kategóriában, súlycsoport nélkül, kötöttfogásban mérkőztek meg a felek, a győztes a német Karl Schumann lett. Négy évvel később - megmagyarázhatatlan módon - nem került sor birkózóviadalra, majd 1904-ben csak a szabadfogásúak léphettek szőnyegre. A kötöttfogás 1908-ban (immáron a szabadfogással együtt) Londonban tért vissza az olimpiára.

2001 szeptemberében két változtatást eszközölt a Nemzetközi Olimpiai Szövetség: egyrészt a hölgyek négy szabadfogású súlycsoportban már résztvevői lehettek az athéni játékoknak, másrészt a férfiak mezőnyét átkategorizálták, s az addigi 16 súlycsoport helyett 14-re csökkentették mind kötött-, mind szabadfogásban. Ennek megfelelően Londonban is 18 aranyérmet osztanak szét

Ami a birkózótörténelem sztárjait illeti: Aleksander Karelin tizenhárom éven keresztül legyőzhetetlen volt minden versenyen, ám Sydneyben az amerikai Rulon Gardner megfosztotta trónjától. Karelin három olimpiai aranyat nyert a kötöttfogású nehézsúlyúak között, csakúgy, mint a húszas-harmincas években Carl Westergren és Ivar Johansson (utóbbi 1932-ben kötött és szabadfogásban is aranyérmes lett), vagy a szabadfogás két legendája, Alekszandr Medvegy és Buvajsza Szajtyijev.

Két aranyig olyan klasszisok jutottak, mint Kozma István (1964, 1968), a szovjet Rezancev (1972, 1976), a bolgár Radev (1964, 1968) vagy a török Bairak (1956, 1960).

A magyarok kötöttfogásban összesen 16 aranyat szereztek Weisz Richárd (1908), Keresztes Lajos (1928), Lőrincz Márton (1936), Hódos Imre (1952), Szilvási Miklós (1952), Polyák Imre (1964), Kozma István (1964 és 1968), Varga János (1968), Hegedűs Csaba (1972), Kocsis Ferenc (1980), Növényi Norbert (1980), Sike András (1988), Farkas Péter (1992) és Repka Attila (1992), valamint Majoros István (2004) révén. Szabadfogásban Zombori Ödön, Kárpáti Károly (mindkettő 1936), illetve Bóbis Gyula (1948) lett olimpiai első.