Tollaslabda

Négy éve Pekingben az öt versenyszám tizenöt érmét egyaránt távol-keleti versenyzők nyerték meg.

Mint majdnem minden sportág, a tollaslabda is évezredes múltra tekint vissza, igaz, ősei - a kínai dsi-dsien-dsi, az azték indiaco, a görög szférika és a római paganika - nem hasonlítottak még teljesen a napjainkban ismert játékra.

Sokkal inkább elődnek tekinthető a francia eredetű repülő játék (jeu volant) amely a 17. századtól terjedt el.

Érdekes azonban, hogy tollaslabdázás meghonosodását a brit gyarmatosítás hozadékaként tartják számon, a katonák ugyanis a távol-keleti, indiai, sziámi és japán gyerekektől látták először. A játék lényege egyszerű volt, a tollast (amelyet birdnek, azaz madárnak neveztek) minél tovább a levegőben kellett tartani.

A két térfél közötti háló megjelenésével már versenyeket lehetett rendezni, a játék ekkor a "poona" nevet kapta. Angliában Beaufort herceg glocestershire-i birtokán, Badmintonban tollasoztak a legtöbbet, a környékbeliek csak Badminton Game-nek hívták, így végül rajta maradt az angol badminton elnevezés.

Az első klub 1877-ben alakult, erre az évre fektették írásba a szabályokat is. 1893-ban megalakult az angol szövetség, 1899-ben pedig megrendezték az első nemzeti bajnokságot. A Nemzetközi Tollaslabda Szövetség 1934-es megalakulása után a világháború tönkretette a világbajnoki terveket, az első nagy eseményre így csupán 1949-ben kerülhetett sor.

Az olimpiákon 1972-ben bemutatósportágként debütált, s mindössze 1992-ben emelkedett a hivatalosan elismert viadalok közé.

Pekingben az öt szám 15 érmét egyaránt távol-keleti versenyzők nyerték meg: az öt aranyérem közül három kínai, egy-egy pedig indonéz és dél-koreai kezekbe került.