Fanyalogva várják az olimpiát a londoniak

Az olimpiarendezés becslések szerint közel 200 ezer embernek ad munkát, a versenyek pedig várhatóan kilencmilliós közönséget mozgatnak majd meg, a város különböző részein megkérdezett londoniak többségének azonban csak bosszúságot okoz az olimpia. A legtöbben a rémálommá változó közlekedéstől félnek, de a borzalmasan szervezett jegyértékesítés és az árak elszabadulása is sokak ellenszenvét kiváltotta.

Az olimpiai falut és a főbb versenypályákat magába foglaló Olimpiai Park területére egyelőre tilos a belépés civilek számára, de a létesítmények látványa kívülről is imponáló, a vizesközponton és a stadionon épp egy-egy ráérős munkagép végzi az utolsó simításokat. A kép tulajdonképpen összhangban van azzal a kételyek nélküli magabiztossággal, amit a helyi média közvetít: "A játékok történetében város még nem állt ilyen példásan a rajt előtt" - idézi Jacques Rogge NOB-elnököt március 28-i számában a The Guardian; "London kész fogadni a világot" - írja címlapján a március 30-i London Evening Standard.

A helyiek várakozásai ugyanakkor már nem ilyen hurráoptimisták, az olimpia nyújtotta örömök előtt a legtöbben az aggodalmaikról kezdenek beszélni, amikor az utcán leszólítva arról kérdezzük őket, milyen változásokat jelent az életükben a házigazdaszerep.

A 24 éves tánctanár, Fay valóságos átoknak tartja az olimpia okozta áremelkedést, de bízik benne, hogy a rendezés jót tehet a végre reflektorfénybe kerülő keleti régiónak. Szerinte a térségben felpezsdülő hangulat megismételhetetlen élményeket tartogat, táncos ismerősei pedig életük lehetőségeként várják a nyitóünnepen való fellépést.

A sportiskolában tanuló Taylor terrorveszélytől és közlekedési nehézségektől tart, de hiszi, hogy az infrastrukturális fejlesztések a környék javára válnak. A nyugdíjas Johnt büszkeséggel tölti el az esemény, bár személyes életére nem lesz hatással, a borsos jegyár miatt ugyanúgy csak a televízió előtt követheti, ahogy a korábbiakat. A 21 éves, éppen állást kereső James szerint a jelenlegi káosz tetejébe semmi szükség egy olimpiára, ami viszi a pénzt, munkát pedig legfeljebb pár hétre biztosít a rászorulóknak.

Az Olimpiai Park környékéről délnek fordulunk, a lovas versenyek helyszínén, Greenwich parkjaiban kérdezősködünk tovább. "Őszintén szólva nem igazán várom az olimpiát. Óriási tömeg érkezik, a közlekedéssel is csak a baj lesz" - mondja a 31 éves filmvágó David, miközben a forgatási szünetben a fűben üldögélve ebédel. "A jegyek értékesítését borzalmasan szervezték: én hét különböző belépőre jelentkeztem, de végül egyet sem kaptam, pedig jelen állás szerint, ha nincs jegyed, még csak körülnézni sem sétálhatsz be az Olimpiai Parkba. Épp ezért erősen gondolkozom rajta, hogy az olimpia heteire szabadságot kérjek és itthagyjam Londont. Nekem így csak bosszúságot okoz ez a felhajtás - itt, a Greenwich Parkban is fákat csonkítottak meg, hogy a lovas versenyekhez alakítsák a területet. A barátnőm is azt szokta mondani, bár ne mi nyertük volna a rendezést!"

A metró felé haladva megszólítunk más napfürdőző fiatalokat is. Nyitottan fogadnak, de amint az olimpia szóba kerül, a "csak egy rakás pénzünkbe kerül", "semmi szükség rá", "engem nem érdekel" sablonokkal zárják rövidre a kört, majd gyorsan Magyarországról érdeklődnek, csak az olimpiát hagyjuk.

Hasonló reakciókat kapunk Wimbledonban is egy nyugdíjas házaspártól, amely már biztosította is magának a menekülési útvonalat. "Úgy elutazunk, mint a csuda, vissza se térünk, amíg a cirkusz véget nem ér. Egyébként nem gondoljuk, hogy Londonban, főleg ezen a környéken hosszú távon bármilyen hatása lenne a rendezésnek, a teniszversenyek idején így is sokan kiadják a házaikat jó pénzért, ez így volt és így marad."

Irány Canary Wharf, híres üzleti negyed, hátha az öltönyös réteg más álláspontot képvisel. Julian, a 44 éves szoftvermérnök szerint bár a sok vendéggel továbbterhelt tömegközlekedés valóságos rémálom lesz Londonban, a rendezés jó ötlet volt a várostól. A bankárként dolgozó, 33 éves Morgan ugyancsak a közlekedés miatt aggódik. "Nyugat-Londonban élek, de Kelet-Londonban dolgozom. Már hónapok óta e-mailezünk a kollégákkal, hogy megtervezzük, ki tud majd otthonról dolgozni és ki lesz képes bejárni az olimpia idején. Én például két metróvonalat is használok, ha az egyikkel gond adódik, értelemszerűen mindenki a másikra özönlik majd át, ezt rendkívül nehéz lesz kezelni. Készülök, hogy szükség szerint otthonról végezzem a munkám, de ezt nem mindenki teheti meg. Az óriási publicitás és a rengeteg turista miatt hasznos lesz a városnak a rendezés, sok nemzetközi hatás ér majd minket, a televízión keresztül mi is eljutunk az egész világhoz."

Nyugaton, a Kensington és Chelsea kerülethez tartozó Notting Hillnél pörgősebb taktikára váltunk, a Portobello utcai piac mentén arra kérjük a járókelőket, mondják ki az első szavakat, amelyek az olimpiáról eszükbe jutnak. Sajnos keleten rendezik, ostobaság, időpocsékolás, kellemes teher, felboruló napi rutin, tömeg, sok ember, szörnyű rendetlenség, közlekedés, 38 penny extraadó, túlzsúfoltság, sok pénz, bosszantó, nagyszerű - a legtöbbször ezek hangzanak el.

A fiatalok kedvenc északi szórakozónegyedében, Camden Townban körülbelül húsz tizenévessel beszélünk, a felük örül a játékoknak (ebből 20 százalék nagyon boldog, de ők a kérdéstől függetlenül), 40 százalék elutasítja, 10 százalék nem tud dönteni. Jegye senkinek sincs, de 20 százalék enélkül is "kinéz majd a városba", 50 százalék televízión, 10 százalék online követi majd a versenyeket, 20 százalék pedig egyáltalán nem érdeklődik az olimpia iránt.

Mindjárt lemegy a nap, és még nem találtunk senkit, aki belépővel is rendelkezne. Zárásként alámerülünk a citybe, és végül a jogásznegyed egyik eldugott terén rálelünk két diákra, érvényes olimpiai jeggyel a birtokukban. Will és Tom kissé mókásnak tartják az örömünk, de szívesen mesélnek. "Értékeljük, hogy nálunk lesz az olimpia, csak már hét éve tart a felvezetés, ami előjátéknak picit hosszú. Kérdés, hogy mi lesz az új létesítményekkel később, főleg az Olimpiai Stadionnal, ami csak e három hét kedvéért igen drágán épült. Nem semmi persze, hogy a világ szeme Londont lesi majd, biztos, hogy nemcsak a helyszíneken, hanem az egész városban nagy lesz a hangulat. Szerintünk igazából várják az emberek, mert például futballban sem nyertünk semmit ezer éve, most hazai pályán itt az alkalom, még ha nem hasonlítható is egy világbajnoksághoz. A jegyeket a neten szereztük, de ez egy sokat kritizált pontja a rendezésnek. Megjelölted, melyik verseny érdekel, de onnantól már a szerencse döntött, mert sorsoltak. Ismerjük el: nagyon belenyúltunk, hiszen foci-, röplabda-, cselgáncs- és súlyemelés-belépőket is kifogtunk."

Szász Adrián