A fű is úgy nő, ahogy ők fütyülnek

Vágólapra másolva!
Sólymokat reptetnek felette, hogy távol tartsák a galambokat, nyáron mesterségesen serkentik a növekedését, de még annak is van jelentősége, hogy nyolc vagy kilenc milliméteresre vágják-e. A világ egyik legkényesebb gyepszőnyege a wimbledoni teniszpályát borítja. Százötven évig az angolok is úgy voltak vele, hogy ez is csak fű, de aztán rájöttek, hogy valójában igazi high-tech. Tudományos csoport gondozza a gyepszőnyeget, amely már hullákra is akadt a története során.
Vágólapra másolva!

Mintegy 350 kilométerre Londontól északra, a yorkshire-i Aire völgyben található egy füves terület. A számos apró részre osztott mezőn a zöld minden árnyalata megtalálható: a több száz fűfajtát műtrágyákkal tesztelik, különféle gépekkel koptatják, milliméterre pontosan nyírják, mindezt a sport érdekében.

Valahol a mező közepe táján található a híres wimbledoni gyep. A yorkshire-i fűszálak pontosan ugyanolyanok, mint a londoni centerpályán élő testvéreik, csak kisebb területet foglalnak el, és nincsenek rajtuk vonalak. A fűfajta ritka nagy feladatot kap az idén: június 25-étől július 8-áig a Grand Slam-versenyt rendeztek rajta, július 28-ától pedig már az olimpiai tenisztornán tapossák a világ legjobb játékosai.

Könnyű lebukni

A Sportgyep Kutató Intézetben (Sports Turf Research Institute, STRI) mintegy hetven fizikus, vegyész, agronómus, biológus és mérnök dolgozik, a fő feladatuk csupán nézni, ahogy nő a fű. "Azonnal felismerem a gyepiparban dolgozó embereket: ha fűre lépnek, többé nem néznek felfelé" - mondja a Wimbledon borításáért felelős Andy Newell, aki a füvön bowlingozást találta ki hobbijának.

Az STRI meglepően fontos szervezet, mivel a tenisz mellett focival, rögbivel, golffal, krikettel és lóversennyel kapcsolatos feladatai is vannak, rendszeresen tanácskozik többek közt a FIFA-val, az UEFA-val vagy épp az olimpiai szervezőbizottsággal. Nem csak a fű termesztésével, tanulmányozásával, ápolásával foglalkoznak, pontosan tudják, hogyan pattanhat optimális magasságra egy teniszlabda, és a talajt is tanulmányozzák, amely Wimbledon esetében például 23 százalékban salak.

A fű nemzetközi karrierje

A wimbledoni gyep karbantartását egy 33 oldalas kézikönyvben rögzítették, és a szigorú szakmai teendők mellett általánosabb érvényű mondatok is szerepelnek benne. Az elején mindjárt deklarálják, hogy a teniszben minden más sportágnál többet számít a borítás, ennél fogva a füves tenisz túléléséhez kiemelten fontos, hogy versenyképes legyen, "ellenkező esetben a fű mint nemzetközi borítás kihalhat".

Bár ez az idézet megmosolyogtatóan baljósnak tűnik, a kilencvenes évek elején volt realitása, mikor a salakspecialisták a teljes füves pályás idényt kihagyták. A helyzet Eddie Seaward pályamester idején változott meg, aki az 1990-es érkezésekor a gondnokok nagy ellenségével találta szemben magát: a gyomfűvel, másik nevén réti perjével.

A foltokban növő puha, szivacsos gazon a labdák nem pattantak fel rendesen, alapesetben viszont rendkívül gyors volt a pálya, amelyen a szervakirályok uralkodtak. Seaward egy vakfoltok nélküli, egyenletesebb felületet keresett. Nem indult könnyen. Mikor "másik füvet" akart, az All England Club tagjai csak annyit mondtak neki: "Ne hülyéskedj, Eddie, a fű zöld, és csak úgy nő."

Forrás: Europress/Getty/Oli Scarff

Seaward végül meggyőzte a pályabizottságot, hogy keressék fel az STRI-t. A bizottság megcsodálta a számtalan gyepfélét a parcellákon, és mire a vonat visszaért Londonba, Seaward már egy jóváhagyott kutatási költségvetést lobogtatott a kezében. Így érkezett Wimbledonba Newell, akinek a speciális igényeknek legjobban megfelelő zöld borítását 2001-ben használták először.

Jelenleg háromféle rozsfű alkotja a wimbledoni borítást: 33 százalék Pontiac, ugyanennyi Melbourne és 34 százalék Venice. Az 1877 óta burjánzó vörös csenkesznek befellegzett. A profi minőségű fűmagból csupán két-háromszáz dollárba kerül egy 25 kilós zsák, nem túl nagy ár Wimbledon hírnevének helyreállításáért.

Botoxinjekció a fűnek

Legalább ugyanilyen fontos azonban a talaj is, amely négy különböző rétegből áll, és mindegyik vastagságára precízen odafigyelnek. Normálisan a felújítás ősszel kezdődik, amelynek keretében többek között apró lyukakat fúrnak a talajba, így hagyják lélegezni a földet, majd feltöltik új talajjal. "Olyan, mint egy botoxinjekció a fűnek" - mondja Newell.

Forrás: Europress/Getty/Allsport/Graham Chadwik

Még a nyírásnak is pontos szabályai vannak, télen 15 milliméteresre, márciusban 12-re, áprilistól kilencre, a GS-torna kezdetétől nyolcra vágják vissza a füvet. Hetente kétszer egy sólyom repüli körbe a pályát, hogy elriassza a galambokat, a holtszezonban pedig villanypásztor védi a pályát a városi rókáktól, mert a vizeletük rendkívül káros a gyepnek.

Az olimpiára megint kinő

Egyelőre azonban szó sincs holtszezonról. Az olimpia után visszavonuló Seaward szerint cseppet sem jó, hogy Wimbledon után húsz nappal újabb komoly tenisztorna kezdődik az All England Clubban. Normál esetben három-négy hét alatt kerülnek le a hirdetők táblái a pályáról, most 24 óra jutott erre. Hogy gyorsabban nőjön a fű, előcsíráztatott, már nedves magvakat ültetnek el, így három napot nyernek a szokásos eljáráshoz képest. Ezen kívül napsütéses időben fóliát helyeznek majd a pálya fölé, üvegházhatást érve el ezzel.

Forrás: AFP/ALTC/Tom Lovelock

Legutóbb 2009-ben kellett hasonló megpróbáltatást kiállnia a pályának. Akkor épült a mozgatható tető, amelyet eredetileg a centerpálya déli oldalára terveztek, de mivel erősen árnyékolt, végül az északi oldalra került. A tető ugyanakkor óriási előrelépést is hozott: azóta egy számítógépes rendszer figyeli a pályán kívüli és az azon belüli meteorológiai állomás adatait. Mikor zárva van a tető, a rendszer szabályozza a benti levegőt, megszünteti a páralecsapódást és szárazon tartja a füvet.

Nincs véletlenszerűen pattanó labda

Páran attól tartottak, hogy a rendszer miatt mozog majd a levegő a pályán, ez azonban egyáltalán nincs így. "Akár válogatott tollaslabdameccseket is rendezhetnénk" - jelentette ki büszkén Seaward. Hasonlóan büszke a talajra is, amelyet a versenyek idején mindennap számos tesztnek vetnek alá. Az STRI bizonyos gépei, a teniszezők, mások a focisták okozta terheléseket modellezik, de a talaj keménységét és nedvességét is folyamatosan ellenőrzik.

Forrás: Europress/Getty/Oli Scarff

A tudósok mindent mérhetővé tettek. Egy négy év alatt kifejlesztett műszer segítségével tudják, hogy egy-egy labda milyen sebességgel pattanhat vissza a pálya bizonyos pontjairól, megváltozik-e az iránya, mennyivel csökken a sebessége. Ezen adatok birtokában pontosan tudni, hol kell jobban lenyírni a füvet, hová kell több vízet locsolni, és közbe lehet lépni, mielőtt a gyomok és vakfoltok gondot okoznának.

Seawardtól gyakran kérdezik a szurkolók, hogy lehet-e a kertjükben olyan gyep, mint a wimbledoni centerpályáé. "Nem, nem igazán, hacsak nem akarják ők is minden egyes nap, főállásban gondozni azt. Mások műfűnek hiszik a borítást, megint mások olyanokkal fárasztják a pályamestert, hogy hazavihetnek-e egy gyeptéglát, vagy legalább egyetlen fűszálat. Seaward erre rendszerint nyugtatólag odaveti: "Ez csak fű."

Az STRI alapítói 1929-ben kibéreltek öt szobát a St. Ives kastélyban, amelyet a kísérletezésekhez ideális agyagos talaj vesz körül. A korai időkben Skócia, Írország, Wales és Anglia golfszövetségei pénzelték a szervezetet, amely ma évente négymillió font bevételt könyvelhet el, ezt visszaforgatják a kutatásokba. Szinte minden általuk gondozott pályának megvan a maga története, volt, ahol a vízelvezető rendszer telepítésekor holttesteket találtak, mert mint kiderült, a pálya egy temetőre épült.

A cikk a New York Times írása alapján készült.