Soha nem láttam még annyi erkölcstelenséget - féktelen bulizás az olimpiai faluban

Meglepő nyíltsággal vallottak sportolók az olimpiai faluban megesett pikáns kalandokról az amerikai ESPN Magazin cikkében, amelyből kiderült, hogy a felkészülés feszültségét sokszor féktelen bulikkal vezetik le az olimpikonok. Sokan kihívásnak érzik, hogy olyanokhoz kerüljenek közel, akik nem beszélik a nyelvüket, és olyan is van, aki nem éri be azzal, hogy naponta három nővel csillapítja az étvágyát, és még a hazaúton is akcióba lendül. Tizenkét éve kevés volt a hetvenezer óvszer, azóta már százezerrel indítanak a szervezők.

Még jócskán volt hátra a 2000-es sydneyi olimpiából, amikor az amerikai sportlövő, a trapban a 16. helyen záró Josh Lakatos már letudta saját versenyszámát, és a csapatvezetés haza akarta küldeni.

A négy évvel korábban Atlantában ezüstérmet szerző Lakatos azonban emlékezett arra, mekkora bulik voltak az olimpiai faluban a játékok végéhez közeledve, ezért úgy döntött, marad. Ebben segítségére volt az addigra már kiürült háromemeletes házban dolgozó takarítónő is, aki ügyet sem vetett arra, hogy Lakatos felnyomta a bejárati ajtót, mérhetetlen lehetőségekhez jutva ezzel. Az olimpiai faluban ugyanis mindenkinek van szobatársa, Lakatos magánakciója révén viszont felszabadult egy teljes épület, amelyet aztán elözönlöttek a feszültséget levezetni kívánó sportolók.

"Mintha bordélyházat futtatnék"

"A visszaköltözésem utáni reggelen egy komplett skandináv 4x100-as váltó sétált ki az épületből amerikai atléták kíséretében, én meg akkor szúrtam ki, hogy ezek a csajok előző este még versenyeztek" - mondta Lakatos. A hátralévő nyolc napban elárasztották a sportolók a Sportlövő házának elnevezett épületet, amelynek előterében egy sporttáska csordultig volt az orvosi személyzettől kapott óvszerrel. "Úgy éreztem magam, mintha bordélyházat futtatnék az olimpiai faluban, soha életemben nem láttam még annyi erkölcstelenséget, mint ott" - mondta Lakatos.

Az olimpiai faluról sokáig az a kép élt az emberekben, hogy inkább hasonlít egy szigorúan őrzött szállodára, mint egy nyári fesztivál helyszínére, de az önmegtartóztató sportolókról fennálló mítosz az 1992-es barcelonai olimpián szertefoszlott, amikor kiderült, hogy a szervezők alig győzték óvszerrel ellátni az olimpikonokat. A 2000-es olimpián az előre beszerzett 70 ezer óvszer is kevésnek bizonyult, újabb 20 ezres adagot kellett rendelni, úgyhogy azóta óvatosságból eleve 100 ezerrel indulnak neki a szervezők az olimpiának.

Ami a faluban történt, maradjon is ott

Sok sportoló magáénak érzi Summer Sanders, a Barcelonában két aranyérmet, egy ezüstöt és egy bronzot begyűjtött úszó bölcsességét, miszerint ami a faluban történt, az maradjon is ott. A sportolók ennek ellenére időnként kikotyognak dolgokat, Hope Solo, az amerikai nőifoci-csapat kapusa és Ryan Lochte, az úszó Cseh László egyik legnagyobb vetélytársa is elismerte, hogy az olimpikonok 70-75 százaléka szexel a játékok során. "Néha meg kell tenned, amit meg kell tenned" - fogalmazott Lochte.

Lochte nagy hibának tartotta, hogy Pekingben még volt barátnője

Tony Azevedo, a negyedik olimpiájára készülő amerikai pólós szerint az olimpia eleje olyan, mint amikor elkezdődik a tanév, mindenki ideges és izgatott, próbál ismerkedni, és felszedni valakit. Úgy véli, ez teljesen érthető, hiszen az olimpián fiatal, egészséges, sportos emberek vegyülnek, akikben pezsegnek a hormonok, és végre nyugalmuk van a mindenre kíváncsi újságíróktól és a féltő szülőktől. Az amerikai úszó, Eric Shanteau hatalmas olvasztótégelyhez hasonlította az olimpiai falut, ahol féktelen bulik vannak.

A talákozók kiindulópontja gyakran a falu étkezdéje, ahol mindig nagy a forgalom. "Olyan, mint egy iskolai menza, csak itt mindenki gyönyörű" - mondta Julie Foudy, kétszeres olimpiai bajnok amerikai focista. "Órákig legeltettük a szemünket a jobbnál jobb pasikon, miközben azon merengtem, miért is mentem férjhez?"

"Boldog emberként mentem a versenyre"

Egy másik női focista, Brandi Chastain azt mesélte, hogy amikor először belépett az étterembe, két francia kézilabdázót látott meg, akiken csak cipő, zokni, szuszpenzor, nyakkendő és kalap volt. "Te jó ég, hova kerültünk, ez volt az első reakcióm" - tette hozzá Chastain. A Pekingben bronzérmet nyerő BMX-es, Jill Kintner arról számolt be, hogy az olaszok különösen lazák, szinte mindig nyitva van az ajtó náluk, és akkor sem zavartatják magukat, ha csak egy tanga van rajtuk.

"Az olimpiai falu olyan, mint egy varázslatos, mesebeli hely, tisztára, mintha az Alice Csodaországban egyik helyszíne lenne, ahol minden megtörténhet. Az is, hogy olimpiai aranyérmet nyersz, és az is, hogy egy álompasival töltöd az éjszakát" - mondta Carrie Sheinberg, aki az 1994-es téli olimpián még sízőként indult, mostanság pedig tudósítóként vesz részt a játékokon.

Pulai Imre összesen négy nyári olimpián vett részt, de csak Barcelonában lakott az olimpiai faluban, mivel a kajak-kenusokat általában a pálya közelében szállásolják el. "Mi mindig az olimpiai végén kerülünk sorra, úgyhogy nincs alkalom bulizni, erre inkább az úszóknak és az atlétáknak lehet lehetőségük, akik már az elejétől versenyeznek. Persze embere válogatja, ki mennyire veti bele magát a szórakozásba. A magyarok általában együtt járnak el, és nem a faluban buliznak, hanem bemennek a városba" - mondta a szocsi téli olimpiát szánkósként megcélzó Pulai, aki szerint benne van a levegőben, hogy a sportolók flörtölnek egymással, de azért nem erre van kihegyezve az olimpia két hete.

Sportolója válogatja, hogy ki mikor veti bele magát a kalandokba, vannak, akik csak akkor kezdenek lazulni, amikor már letudták a versenyüket, mások viszont a felvezetés részének tekintik. Utóbbi módszert részesítette előnyben az amerikai gerelyhajító, Breaux Greer is, akinek ráadásul elég nagy volt az étvágya Sydneyben, pár óra eltéréssel három nő is felkereste a szobáját naponta, köztük egy rúdugró és gátfutó. "Boldog emberként mentem a versenyre. Ha találsz valakit, akivel kölcsönösen tetszetek egymásnak, akkor a világ teljessé válik számodra egy pillanatra, és jól teljesítesz a versenyen" - állítja Greer, aki 12. helyen zárt Sydneyben.

Sokan irigylik az úszókat, hiszen ők az olimpia elejétől versenyeznek, így viszonylag hamar letudják a penzumot, és kiengedhetik a gőzt. A már emlegetett Lochte ezt rendszerint kocsmázással oldja meg, de Athénban vadabb dolgok is történtek, ami után magyarázkodnia kellett. "Az egyik csapattársam kitalálta, hogy az erkélyen fog szexelni, amit aztán mások megláttak, és valamiért engem támadtak miatta. Pedig ártatlan voltam, mint mindig" - mondta Lochte nevetve.

Ha zokni van a kilincsen, ne nyiss be!

A saját versenyükre várók egy ideig irigykedve nézhetik az este a pihenés helyett a bulizásra szavazókat, hogy aztán később ők is csatlakozzanak az egyre nagyobb forgataghoz. A szobatársak gyakran napokig nem látják egymást, vagy azzal szembesülnek, hogy a lakótárs a kilincsre húzott zoknival üzeni, hogy most inkább ne nyisson be. A nőifoci-kapus Hope Solo szerint a sportolókra jellemzők a szélsőségek, azok, akik a felkészülés alatt maximális koncentrációval, példás hozzáállással készültek, a bulizásnál is keményen odateszik magukat.

"Ha elkezdenek inni, akkor húsz pohárig meg sem állnak. Mindenkiben ott mocorog az 'egyszer az életben' érzés, és az a cél, hogy örökre szóló élményeket szerezzenek, legyen szó akár a versenyről, akár a partikról, akár a szexuális kalandokról. Láttam olyat, hogy az emberek a szabadban szexeltek, a füvön fekve, épületek között megbújva, a gátlások teljesen eltűnnek, és elengedik magukat". Volt olyan korábbi magyar olimpikon, aki azzal hárította el érdeklődésünket, hogy ha elmondaná, miket látott az olimpiai faluban, akkor másnap az összes bulvárlap ezzel lenne tele.

Solo kisasszonynak személyes élményei is vannak, Pekingben ugyanis filmsztárokkal és más hírességekkel bulizott az amerikai nőifoci-csapat, és a lányok úgy döntöttek, folytatódjon a mulatság az olimpiai faluban. A biztonsági őröket az olimpiai arany felvillantásával sikerült meggyőzni, hogy a focisták vendégei is bejuthassanak, annak ellenére, hogy erre nem lett volna jogosultságuk. "Simán bevihettem volna magamhoz egy férfit anélkül, hogy bárki kiszúrta volna, de hogy valóban megtettem-e, az maradjon az én titkom."

Hope Solo sztárokkal bulizott az olimpiai arany után

Sokan kihívásnak érzik, hogy olyanokat csábítsanak el, akikkel nem beszélnek közös nyelvet, és az sem ritka, hogy több országbeli sportolók kerülnek nagyon közel egymáshoz. Egy síelő beszámolója szerint például a vancouveri téli olimpián egy osztrák, kanadai és német sportolókból álló hatfős csoport hódolt a gruppenszex örömeinek. A legnagyobb bulinak általában a záróünnepség ígérkezik, ahol aztán már tényleg nem kell visszafognia magát senkinek, mindenki felszabadultan igyekszik kiélvezni az utolsó pillanatokat.

"Nem a csajokra gondoltam"

A hangzatos sztorik ellenére nem lehet azonban azt mondani, hogy mindenki a féktelen bulizást keresi az olimpián. "Én akkor voltam olimpikon, amikor még nem kellett kvalifikálni, boldog-boldogtalan kiment a játékokra" - emlékezett vissza a régebbi időkre Faragó Tamás, az 1976-os olimpiai bajnok pólócsapat vezére. "Valóban, azokról a versenyzőkről, akik igazából nem a győzelemért mentek ki, el tudom képzelni, hogy a buli volt számukra a legfontosabb, arra figyeltek csak, hogy jól érezzék magukat. Az én sztorim azonban nem arról szólt, hogy kivel szexelek, hiszen egy aranyéremre esélyes csapat tagja voltam. Mindig a szobában ültem, remegett a gyomrom a holnapi meccs miatt, úgyhogy nem a csajokra gondoltam."

A tőrvívó Mohamed Aidának a londoni lesz az ötödik olimpiája, szerinte azonban az olimpiai falura a rend és a fegyelem a jellemző. "A falu nagyszerű hely, olyan, mint egy kisváros, érdekes hangulata van, és minden a versenyzők kényelmét szolgálja. A biztonsági előírásokra nagyon odafigyelnek, többlépcsős belépőrendszer van, emiatt nehéz a családtagokkal és barátokkal találkozni."

Bár 2000 óta együtt van férjével, bókokat azért így is kap a csinos vívónő, aki kislánya miatt ezúttal szeretne minél kevesebb időt tölteni az olimpián. "Pekingbe az időeltolódás miatt 5-6 nappal előbb kimentünk, az úgy hosszú volt, ráadásul nagy forgatag van a faluban, el is terelheti az ember figyelmét. Athénban negyedik helyen végeztem, ott szívesen maradtam volna bulizni, de aki nem érmes, azokat felteszik a repülőre, így a verseny után jöttem haza".

A repülőn is lehet kalandozni

De van olyan is, aki az utolsó utáni lehetőséget is megragadja, és még a hazaúton is bedobja magát. A 2000-es olimpián a United Airlines Sydneyből Los Angelesbe tartó járatán, amelyen száz olimpikon is utazott, előre figyelmeztették az utasokat, hogy akinek a hátsó sorokba szól a jegye, és aludni szeretne, az inkább keressen magának helyet elöl.

Hátul pedig elindult az őrület, villámgyorsan fogytak az italok, és mindenki gyorsan talált magának párt. Josh Lakatos az egyik leghátsó sort foglalta el a választottjával, míg a nőfaló gerelyhajító, Breaux Greer a mosdóban keresett búvóhelyet kiszemeltjével. "Már épp kezdtünk belemelegedni a dolgokba, amikor valami fura hangra lettem figyelmes, kiderült, hogy véletlenül felkapcsoltam a vészvilágítást. Szerencsére a légikísérőt sikerült meggyőzni, mikor megmutattam neki az akkreditációm, úgyhogy maradtunk, és nem is jöttünk ki egy darabig" - osztotta meg a repülőn történt kalandját Greer.

És hogy mi várható Londonban? "Az utolsó olimpia idején barátnőm volt, ami elég komoly hiba. Most facéran utazom, úgyhogy London biztosan nagyon jó lesz, izgatottan várom" - tekintett előre sokatmondóan Lochte. Az amerikai futó, LeShawn Merritt is azt vallja, akkor jó egy olimpia, ha vannak sztorik, amelyekre érdemes emlékezni. "Pekingben túlságosan bezárkóztam. Most az a cél, hogy előbb letegyem a névjegyem a pályán, aztán elérjem, hogy London emlékezzen rám."