Társoldalunk:

A tornászok már jobbak az akrobatáknál - Keleti Ágnesnek semmit sem jelentenek az érmek

2012.08.14. 9:14

Keleti Ágnes túlélte a második világháború borzalmait, 1952-ben és 1956-ban tíz olimpiai érmet, köztük öt aranyat nyert. A 91 éves tornász jelenleg Izraelben, a tengerparti Herzliya városában él, az AP hírügynökség az otthonában készített vele interjút.

"Az életben maradás sokkal fontosabb, mint az érmek. Azok semmit sem jelentenek" - mesélte Keleti Ágnes, aki az 1952-es helsinki olimpián talajon szerzett aranyat, majd 35 évesen - amikor a legtöbb tornász még régen befejezte pályafutását - Melbourne-ben ért a csúcsra.

Talajon megvédte címét, de aranyat nyert gerendán, felemáskorláton és a kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.

Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, és a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.

A Helsinkiben szerzett négy érmével együtt abban az időben olyan világnagyságokkal állt a ranglisták élén, mint a finn futó, Paavo Nurmi vagy az amerikai sportlövő, Carl Osburn.

Keleti azt mondta, ő sohasem akart tornász lenni, gyerekkorában arról álmodott, hogy csellista lesz. Ám a második világháború keresztülhúzta a számítását, a deportálástól az mentette meg, hogy felvette a keresztény vallást. Édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről.

Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg.

"Számomra a sport csak egy lehetőség volt világot látni. Talán ezért nem voltam sohasem ideges. Az emberek többsége megijed a versenyek előtt, velem ez sohasem történt meg. A torna az életem részévé vált" - mondta.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

Az 1956-os olimpia után politikai menedékjogot kért és kapott, így került Izraelbe, ahol férjhez ment, két fia született, ő pedig a helyi tornaszövetségben dolgozott. 2002-ben beválasztották a tornászhírességek közé.

Még mindig aktív sportéletet él, úszik, és naponta egy órát sétál. Lazasága és ruganyossága megmaradt, képes még mindig leülni spárgába, vagy a lábát a feje fölé lendíteni.

A londoni játékokat a televízión át követte, és meglepte, hogy a sport mennyit változott és fejlődött.

"Túl nagy a fejlődés, most már hihetetlen dolgokra képesek a sportolók. Ez nem is sport már, ez szakma" - mondta. "A tornászok már jobbak a cirkuszi akrobatáknál."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK