Vihar az olimpiai járadékok körül

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Az ISM tájékoztatása szerint eddig egyedül Gutman József, a birkózó Repka Attila edzője keresi jogi úton az igazát, de ügyek másutt is vannak. A cselgáncsszövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság Hajtós Bertalan két javaslatát is elutasította, Kertész Alice, az 1972-es olimpia bronzérmes tornászcsapatának egyik edzője pedig jogsértésről beszél.

Az edzői járadék ügyében precedensértékű döntést hozott a cselgáncsszövetség elnöksége a napokban: más edzőt javasolt olimpiai járadékra, mint akit a versenyző megnevezett. Hajtós Bertalan, az 1992-es olimpia ezüstérmese ugyanis előbb Keserű Józsefet jelölte meg, és mivel sem a szövetség, sem a MOB nem támogatta, másodszorra Ozsvár András kérelmét írta alá, erre szintén két elutasítást kapott. A versenyző Keserű jelölését azzal indokolta, hogy számos érmet a közös munka eredményeként nyert, Ozsvárét pedig azzal, hogy Barcelona előtt ő volt a klubedzője.

A második elutasítás után a szövetség felügyelőbizottsága azt kérte - mondta Farkas Tibor főtitkár -, hogy az elnökség még egyszer tekintse át az ügyet, mert hosszú távú döntésről és pénzről van szó. A név szerinti szavazáson mind a tizenegy jelen lévő tag Ozsvár ellen voksolt. Abban az esetben, ha sem a szakszövetség, sem a MOB nem támogatja a versenyző első két javaslatát, a két szervezet közösen jelöli meg a járadékra jogosult edzőt. Újra szavazás következett, és Moravetz Ferencet fogadták el, szintén 11:0 arányban, és ezzel a MOB is egyetért.

Moravetz volt Hajtós klubjának, a Honvédnak a vezetőedzője, és 1991 nyarától egyben a válogatott kapitánya is - indokolta döntését a szövetség -, és mindkét minőségben ő készítette Hajtós edzéstervét. Aztán néhány éve, amikor már nem ment a közös munka, megromlott a viszonyuk - ezen múlhatott volna Moravetz járadéka.

Kertész Alice is csatázik, egy egész paksamétát faxolt át szerkesztőségünkbe, levelezett a MOB-bal, a tornaszövetséggel és a sportminisztériummal. Két versenyzője volt abban a női tornászválogatottban, amely 1972-ben bronzérmet nyert az olimpián, és egy évvel a játékok előtt hozzá került egy másik klub versenyzője is, de egyikük sem az ő kérvényét írta alá (vele készült fel a tartalék is, de ő nem jogosult a járadékra). A női tornászokkal női és férfi edző is dolgozik, szerenként megosztva. A két KSI-versenyző a férfi edzőjét jelölte meg, Kertész Alice szerint Kéry Anikó és Kelemen Márta utólag azt mondta, mindketten azt hitték, hogy a másik írja majd alá az ő kérelmét.

Akik még emlékeznek arra a csaknem harminc évvel ezelőtti csapatra, ma is úgy vélik, a legnagyobb szerepe Kertész Alice-nak volt a bronzérem megszerzésében, a válogatott felkészítésében. Csakhogy ilyenkor, amikor a versenyző dolga, hogy kit ismer el edzőjeként, nem mindig az számít, hogy annak idején kitől kapta a legnagyobb segítséget. Kertész Alice nem méltányosságot kér, hanem a járadékot szabályozó kormányrendeletre hivatkozik, szerinte a két férfi edző ezeknek a követelményeknek nem felelt meg, az olimpia előtt egy évig egyikük sem foglalkozott folyamatosan a csapattal: "Ecseki Kálmánt az akkor vezetőedző nem kívánta a válogatott edzésein látni, Csányi Rajmundnak pedig a KSI-tornaszakosztály vezetőjeként annyi elfoglaltsága volt, hogy egy évig folyamatosan nem is dolgozhatott volna a lányokkal."

Altorjai Sándor, a szövetség főtitkára szerint három évtized után ellenőrizhetetlen, hogy ki hány hónapot töltött a csapattal az olimpia előtt. A versenyzők véleményét elfogadták, mert abban biztosak, hogy akiket megjelöltek, valóban foglalkoztak a válogatottal. A szövetség annyit tehetett, hogy javasolta a MOB-nak és az ISM-nek: a járadék megállapításakor vegyék figyelembe a sportág sajátosságait, és a női tornászok két edzőt jelölhessenek.

Kertész Alice azt mondja, nem a pénzéért harcol, de az ellen tiltakozik, hogy az eredményeitől megfosszák: "Még dolgozom, el tudom tartani magam, de az igazamat nem hagyom."

Pedig a törvény alapján a kör bezárulni látszik, a többi edző kérelmét a tornaszövetség és a MOB is szabályosnak találta, annak ellenére, hogy Köpf Károly, az olimpiai bizottság sportigazgatója állítja: abban a bronzban a legnagyobb szerepe Kertész Alice-nak volt.

Megoldást már korábban is javasolt a MOB: úgy módosítani a sporttörvényt, hogy a női tornában két edzőt jelölhessen meg a sportoló, és az összetett számokban - öttusa, triatlon, az atlétikában a többpróba - is növelnék az edzői kontingenst. A MOB számításai szerint ez tíz százalékkal növelné a járadékra jogosult edzők számát. És ugyanennyivel csökkentené a sértődöttekét.

Öt tusa, egy járadék

Az öttusázóknak - akárcsak a többi sportág képviselőinek - egy edző jelölésére ad lehetőséget a törvény. Azt tudták az érmesek, hogy az összes, arra érdemes szakember nem kaphat járadékot, és olyan megoldást próbáltak találni, amely a legkevesebb igazságtalansággal jár. Összeültek az 1980 előtti, illetve utáni dobogósok, aztán a két csoport újabb egyeztetést tartott, azt tartva szem előtt, hogy minél szélesebb legyen a járadékban részesülő edzők köre. Még azt is elismerik, hogy esetenként szociális szempontokat is figyelembe vettek, és néhányan olyan edző kérelmét írták alá, akit egyébként csak a harmadik helyre rangsoroltak volna.

Fábián László, az 1988-as bajnokcsapat tagja elmondta, hogy ennek az egyeztetésnek köszönhetően a mintegy húsz olimpiai érmes más-más edzőt javasolt, kihasználták a kontingenst, de így is azok az edzők vannak többségben, akik hiába vettek részt a felkészítésükben, nem kapnak pénzt.

Egy öttusaérem mögött öt edző van, de inkább több. A szöuli sikereknél maradva: Fábiánnak az öt számban öt szakember segített, egy hatodik összefogta a felkészülést, az egész munkát pedig a szövetségi kapitány irányította. "Igazságtalan a rendszer" - mondja Fábián László ", és a versenyzőnek is kínos az eljárás: neki kell elnézést kérnie, hogy nem támogatja annak az edzőnek a kérelmét, akinek pedig valóban sokat köszönhet."

Lépesfalvi Zoltán