Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
női vízilabdatorna, elődöntő:
Magyarország – Egyesült Államok 10-14 (2-3, 3-5, 3-4, 2-2)
gól: Keszthelyi 4, Bujka 2, Kisteleki 2, Garda, Czigány, illetve Steffens 4, Musselman 2, Neushul 2, M. Fisher, Seidemann, Fattal, Matthewson, Gilchrist, Craig
„Mi vagyunk az egyik olyan csapat, amely esetleg le tudja győzni őket"
– mondta az elődöntőbeli ellenfélről, az amerikai válogatottról, Bíró Attila, női pólósaink kapitánya. 2000 óta szerepel a női vízilabda az olimpiák műsorán, és az amerikai csapat az állandóságot jelentik,
mindig bejutottak az elődöntőbe, és négy éve Londonban az arannyal tértek haza.
A magyar csapat ezzel szemben 2008-ban és 2012-ben is lemaradt az érmes helyekről, mindkétszer a negyedik helyen zárt. A két válogatott egy csoportban volt, és az amerikaiak nem adtak esélyt nekünk, 11-6-ra nyertek ellenünk, a fölényüket jól mutatja, hogy ez volt a legszorosabb meccsük a tornán.
Az esélyek nem mellettünk szóltak, de a kapitány azt ígérte, hogy felszabadult játékkal nekik esünk majd, 54 másodperc után viszont már hátrányban voltunk, amikor Makenzie Fischer betalált emberelőnyből. Szerencsére gyorsan tudtunk reagálni a korai gólra, Garda akcióból, távolról lőtt mesésen a bal sarokba. Kasó óriási védése és Kisteleki nem kevésbé látványos, kapufás gólja után már mi vezettünk, de Seidemann nem hagyott sokáig örülni minket.
Nagyon bíztunk Bujkában, talán túlságosan is, az első negyedben vagy öt labdát játszottunk be a centernek, de egyszer sem kaptunk érte emberelőnyt, csak fordulhatott belőle az ellenfél. Ők viszont be tudtak nyomni minket emberelőnyben, és egy nagyon mázlis góllal vették vissza a vezetést, Steffens lövése egy magyar kezet és a kapufát érintve csorgott be.
Amilyen jól sikerült az első negyed, olyan gyászosan indult a második, az amerikaiak kíméletlenül bepüfölték az előnyöket, és akcióból sem tudtuk lefékezni őket, így 3-2-ről pillanatok alatt elléptek 7-3-ra. A negyeddöntőben az ausztrálok ellen sikerült négygólos hátrányból visszajönni, az volt a kérdés, van-e akkor lelkierő a csapatban, hogy a félelmetes hírüket igazoló amerikaiak is összejöjjön ez.
Bujka mindenesetre szerzett egy olyan csavargólt, hogy attól a szavunk is elállt,
de az amerikaiak még mindig rendre megkapták az előnyt, és ezeket nem is tékozolták el. A negyed utolsó másodperceiben Tóth Ildikó ejtése a lécen csattant, pedig az ausztrálok ellen hasonló helyzetben gól lett a vége, így 8-5-ös hátrányban voltunk a szünetben.
Keszthelyi gyors gólja felvillantotta a reményt előttünk, de jött a kijózanódás két amerikai gól képében, és amikor a csapatkapitány Steffens harmadszor is betalált, már 11-6-nál jártunk, vagyis lemásolták a felek a csoportkör eredményét, pedig másfél negyed még hátra volt. A legjobban az adta vissza a két csapat közti különbséget, hogy a harmadik felvonás után úgy volt 12-8 óta, hogy
náluk a tucatnyi gólon kilenc játékos osztozott, nálunk a nyolc gólon viszont csak négyen.
Csoda kellett volna az utolsó negyeden, de ez most nem az a meccs volt, pedig kaptunk végre előnyöket, de Hill kapus nem akarta, hogy közelebb lopakodjunk. Az utolsó 8 percet kihoztuk ugyan 2-2-re, de ez kevés volt, az USA 14-10-re győzött, és az olaszokkal játszhat az aranyért. Mi pedig pénteken az oroszokkal a bronzért. Reméljük, harmadszorra már összejön!
